„A gyerekeket akkor tudtad lenyűgözni, ha csendben vannak” – Interjú Dombóvári Istvánnal

2018 március 01. csütörtök, 7:00

Dombóvári István stand-uposként vált országosan ismertté, de volt tévés műsorvezető és könyvet is írt. Nemrég álbajuszt ragasztott és a Pumukli Éder mestere bőrébe bújt. Legutóbb a Micimackó gyerekmusicalben vállalt szerepet, ő játssza mindenki kedvenc, mézimádó mesefiguráját A Dumaszínház Gyerekhajó legújabb produkciójában.

Kiben merült fel a gondolat, hogy beszállja a Dumaszínház gyerekelőadásaiba?

Sáfár Zoltán, Safi ötlete volt, aki a Dumaszínház egyik alapítója és minden olyan eseménynél ott volt, ami a magyar stand-uppal kapcsolatos, de nemcsak stand-uppal foglalkozik, hanem sokgyerekes apuka például gyerekelőadásokkal is. Nagyon szívén viseli ezeket az előadásokat, hiszen a gyerekek is hatalmas közönséget képviselnek és nemcsak sokan vannak, de ha jó műsort kapnak, nagyon hálás nézők is. Mire engem megtaláltak, már számos előadást bemutattak és soron következőnek a Pumuklit találták ki. Szerintem Éder mester szerepe kapcsán elsősorban a külsőm miatt jutottam eszükbe. Először el sem akartam hinni, hogy komolyan gondolják, azt hittem tréfálnak, de jobban körbejárva a kérdést végül elvállaltam és a legkevésbé sem bántam meg!

Dombóvári István

Azóta már a második előadásodat csinálod, hiszen nem rég bemutattátok a Micimackót is. Ezek szerint rákaptál az gyerekelőadásokra.

Mondhatni, bár korábban sem volt semmiféle ellenérzésem a gyerekelőadásokkal kapcsolatban, de pontosan tudtam, hogy nem a szó klasszikus értelmében vett színész. Bár a stand-up is színpadi műfaj, mégis nagyon más, mint a színészet. Nekem nincs teátrális megjelenésem, nincs színpadi hangom, ezért folyamatosan azzal küzdöttem, hogy ezt a lemaradást behozzam. Ebben a többi szereplő és a rendező, Pille Tamás is nagy segítségemre volt. Ennek ellenére sokáig úgy gondoltam, hogy a Pumukli Éder mestere lesz életem első és utolsó színházi szerepe. Gyakorlatilag az előadás kilencven százalékában én vagyok színpadon és a hátamon viszem a produkciót. Még egy ekkora szerepre nem vállalkoztam volna, viszont a Micimackó teljesen más: egy megelevenedett játszótér, teljes testes jelmezekkel. Micimackó bár vállalható mennyiségű szöveget kap benne, a jelenetek legnagyobb részében ül egy hintában és hintázik, viszont van egy duettje és egy saját dala is. Mikor ezt meghallottam egyből igent mondtam, mert rajta volt a bakancslistámon, hogy énekes produkcióban is szerepeljek.

Melyik a nehezebb, mikor szinte egyedül játszod le az egész előadást, vagy amikor igazodnod kell a többi kollégához is?

Hangulatfüggő, mert bár az volna a logikus, hogy az a nehezebb, ha te viszed el az előadás, mert hatalmas felelősséggel jár, de ez az előnye is. Ha te vagy az előadás motorja és egyedül vagy a színpadon, nem lehet elrontani a végszót, és ha valami hiba mégis becsúszik, sokkal könnyebb korrigálni. Valószínűleg ennek az is az oka, hogy stand-uposként a „one man show”-hoz vagyok szokva és nagyon sokat kellett tanulnom a színpadi csapatjátékot. Nagy munka volt a szövegtanulás is, hiszen humoristaként én a saját szövegemet mondom, amit kedvemre alakíthatok át, akár műsor közben is, de egy színházi előadásban ilyen nincs, tekintettel kell lennem a kollégákra is, akik velem együtt állnak a színpadon.

Micimackó

Melyik a nehezebb, stand-uposként felnőtteket, vagy egy meseelőadás szereplőjeként gyerekeket szórakoztatni?

Egyik sem nehéz, ha valaki szereti csinálni. A legmarkánsabb különbség talán az, hogy míg a felnőtt közönségnél az a jó, ha minél zajosabbak, addig a gyerekeket akkor tudtad igazán lenyűgözni, ha csendben vannak és tátott szájjal figyelnek.

Nemrég átköltöztek a gyerekelőadások a Corvinból a TRIP Színházhajóra a Batthyány térre. Miben más az új helyszín, mint a régi?

Az előadások minőségét nem befolyásolja a helyszínváltozás, hiszen egy nagyon profi színházterem van a – mi így nevezzük – Dumaszínház Gyerekhajón, viszont az oda- és a visszaút sokkal nagyobb kaland a kicsiknek, hiszen nincs az a gyerek, akit ne érdekelnének a hajók. Előadás után ha szép az idő, kimennek a fedélzetre, fényképezkednek, kalózosat játszanak és a szülők is szeretik, mert a színház mellé még egy mini kirándulást is kapnak.

Gyerekkorodban egyébként meserajongó voltál? Milyen volt a viszonyod ezekkel a történetekkel, amikben most játszol?

Nagyon szerettem a meséket, de vidéken éltünk és így kevés előadásra jutottam el. Inkább csak a tévében néztem őket, de ott mindig. Emlékszem, hogy mikor végre lett színes tévénk, mekkora meglepetés volt, hogy Pumuklinak piros a haja. Akkoriban az a technológia, hogy az élőszereplős filmbe belerajzoltak egy rajzfilmfigurát világszám volt, és persze engem is lenyűgözött. Szerintem a Pumukli a korosztályom számára generációs élmény, ezért is hozzák ilyen szívesen a fiatal szülők a gyerekeiket erre az előadásra. A Micimackóval kapcsolatos élményeket nagyon nehéz elválasztani a Disney-rajzfilmtől. Bár a könyvet is olvastam, az a véleményem, hogy a film sokat hozzátett a történet időtlenségéhez. Gyakorlatilag nincs olyan ember, aki ne látta volna és ne ismerné a karaktereket. A mi előadásunk a könyvet veszi alapul, de Baraczka Gergő saját dalokat írt hozzá, mindenkinek a saját hangjára, ezzel sok újdonságot hozzá tudunk tenni ehhez a nagyszerű történethez.

Pumukli

A szülők is kapnak valamit az előadások során?

Ugyan gyerekelőadásokat készítettünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekeket a szüleik hozzák színházba, ezért minden előadásunkban rejtettünk el olyan fordulatokat, kiszólásokat, amik a történetet nem zavarják, de elsősorban a szülőknek szólnak, hogy ők is jól szórakozhassanak. Nem is annyira gyerekprogramot, amin inkább közös családi élményt szeretnénk nyújtani.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok