“Egészen közel értünk ahhoz a határhoz, ahol mindannyiunk bőréhez ér a hatalom” – Interjú Barcsai Bálinttal

2018 március 17. szombat, 9:32

Március 28-án mutatják be az Izland-Magyarország c. FAQ-előadást a Jurányi Inkubátorházban. A darab rendezőjével, Barcsai Bálinttal két nappal a ’48-as forradalom évfordulója előtt beszélgetett a Pótszékfoglaló.

Az ünnep és a készülődő előadás ürügyén az utazás és a külföldre költözés “hasznairól”, az idehaza elfogyó levegőről és lehetőségekről, Petőfiék internet használatáról, a demokrácia-deficitünkről is szó esett. A teljes interjút itt olvashatják.

A produkcióról:

Miért hagyja el valaki az országot, ahova született? Mit képzel el ideális lakóhelyként? Mi az ő utópiája? Hogy talál rá? Milyen módon jut el oda? Hogy keresi a helyét ezen a messzi, sehol-helyen? Tud-e ott gyökeret ereszteni? Hogy alakul át ebben a távolságban a hazájáról alkotott képe?

Az utazó segítségére van a virtuális valóság: millió internet-mozaik, kommentfolyam, youtube-videó, facebook-csoport. Az, hogy honnan szűri le az információkat, hogyan alakítja ki saját valóságát, mind megannyi apró választás kérdése. Lecsapolja a kollektív tudatalattit: egy ország, egy társadalom kisebb-nagyobb virtuális és valós közösségeihez csatlakozik. Az utazó – akit a kattintásai, döntései révén ismerünk meg – akárki, akármelyikünk lehetne.

Az előadás szövege internetes fórumok, blogok, facebook-csoportok bejegyzéseiből, valamint Pereszlényi Erika által utcán, villamoson, buszon hallott és lejegyzett beszélgetések alapján áll össze.

Barcsai Bálint

Interjú:

Elutazni, úton lenni – maga az utazás számodra mit jelent…?
Nagyon szeretek utazni, leginkább turistaként. Azzal, hogy valahova hosszabb távra elmenjek, elköltözzek, eddig még csak gondolatban játszottam. Ha egy-két hétre elutazhatom, az viszont iszonyatosan képes feltölteni új élményekkel!(csillogó mosoly)

Mi az, ami ilyenkor képes feltölteni?
Ha turistaként vagyok külföldön, akkor megszűnnek azok a kötelmek, játékszabályok, amik a mindennapi életünkben érvényesek. Ez persze csalóka így egy kicsit, mert nem attól érzem jól magam, hogy egy jobb, élhetőbb országban lehetek, hanem mert kiszakadhatok azok közül a meghatározottságok közül, melyek között nap mint nap létezem – nincsenek kötelességeim, azért vagyok valahol, hogy ne csináljak semmit. Ez nem is feltétlenül függ össze valami izgalmas, távoli úti céllal – ezért aztán Magyarországon belül elutazni valamerre, az is egy nagy adagnyi töltekezéssel ér fel.

…mert bármerre is utazol, magadat mindenhová viszed magaddal…
…és könnyebben belemész olyan helyzetekbe, amikbe odahaza nem, azért, hogy megtapasztalj olyan dolgokat, amiket addig nem éltél át – a kalandokra nyitottabb tudsz lenni, ha nem a saját terepeden vagy, hanem valahol máshol.

Szerinted mi lehet annak az oka – minden jól ismert, felsorolható ok mellett – hogy az elmúlt öt-nyolc évben mi is szeretünk tartósan nem itthon lenni?
Az ismert, felsorolhatóak mellett(nevet) szerintem alapvetően két oka is lehet ennek, mindkettővel foglalkozik az előadásunk. Az egyik: ha mindennap hallgatod az híreket, tájékozódsz a közéletben, akkor az egyre fojtogatóbban hat rád. A másik: az internet által kinyílt a világ. Arra régebben nem volt lehetőség, hogy csak így (csettint), egyetlen másodperc alatt képes legyek, teszem azt, belelátni egy Amerikában, Németországban vagy egy Afrikában élő ember életébe. Olyan közelségbe kerültek a messze lévő, talán el sem érhető dolgok – amikről egyébként nem is tudnánk, – hogy ott lebeghet a fejünkben: ha ő ott van kint, akkor akár én is ott kint lehetnék. Ha például 80 olyan magyar ismerősöm van a Facebookon, akik külföldön élnek – akkor akaratlanul is lepörög bennem: ja, hát ez is egy lehetőség! Az a kapu, amit az internet nyitott, az egyfelől nagyon hívogató és csábító. Persze van hátulütője is: az elégedetlenség érzése. Ha másoknak lehet mozogni, akkor én miért nem teszem ezt?

…és óhatatlanul összehasonlítasz, és azt érzed: elfogytak, elfogynak itthon a lehetőségeid…persze mi az, hogy lehetőség? – ezt épp úgy kérdezem most magamtól is(eltöprengve mosolyra szalad a szája).
Az Izland-Magyarország próbafolyamatának a kezdetén ezzel a kérdéssel-kéréssel fordultam a színészekhez: írjanak esszét arról, hogy nekik mit jelent: külföld? – nemcsak elvont, absztrakt módon, hanem az eddigi életük során vajon elgondolkodtak-e már azon, hogy esetleg külföldre költöznének-e? Játszottak-e már ezzel a gondolattal mint lehetőséggel? Színészekről lévén szó a legtöbb esszének ott lett vége, hogy kötődünk a nyelvhez. Egy olyan alkotónak, akinek az alapközege a szó, a nyelv – javarészt azzal vagy azzal is foglalkozik, – annak nehezen elképzelhető, hogy külföldre költözik. Ezzel együtt a két Zsámbéki-Fullajtár osztályos színészünknek volt egy osztálytársa, aki kiköltözött Amerikába – ott él, felesége van, bár nem is nagyon foglalkozik színészettel most, ha jól tudom.

Szerinted mi az, ami miatt menekülni szeretne most innen a mi, vagy a nálunk fiatalabb korosztály?
A próbáink elején ez is szóba került, és arra jutottunk, hogy akkor kezd minden szorongató, fojtogató lenni, mikor a saját bőrünkön tapasztaljuk – és ez most lehet, hogy kicsit önző dolog – a hatalom túlkapásait és visszaéléseit. …és amíg személy szerint nem érzem magam gátolva a saját életemben, munkámban, addig – én azt látom – megmarad csupán gondolatnak az, hogy külföldön tán jobban működik a társadalom, mint itthon. Az igazi szorongattatáshoz az kell, hogy valaki a saját bőrén érezze mindezt. S ehhez szerintem már nem is kell sok, mert egészen közel értünk ahhoz a határhoz, ahol mindannyiunk bőréhez ér a hatalom. Magamat – ez nyilván személyes – még talán nem érzem szorosan ennél a határnál, de nyilván szorongat, fogyasztja bennem és körülöttem is a levegőt, ha felkelek és elolvasok egy hírt, vagy megnézek egy videót, amiben Németh Szilárd, a kormányon lévő párt alelnöke beszél…

A teljes interjút itt olvashatják.

IDŐPONT(OK):
2018. 03. 28. 19:00 – Jegyrendelés 
2018. 04. 19. 19:00 – Jegyrendelés 

Szereplők: Fehér András, Georgita Máté Dezső, Martinkovics Máté, Mentes Júlia, Messaoudi Emina, Orbán Borbála

Díszlettervező: Lukács Mihály
Jelmeztervező: Horváth Jenny
Asszisztens: Mészáros Csilla
Dramaturg: Gábor Sára, Varga Zsófia

Rendező: Barcsai Bálint