“Újra kell gondolnunk magunkat” – Interjú Fesztbaum Bélával

2018 március 22. csütörtök, 7:10

Egy megosztott, értékrendek nélkül maradt országban, egy ősi családi birtokon játszódik a Rosmersholm, Ibsen remekműve. A Rózsavölgyi Szalonban Fesztbaum Béla rendezi, aki egyben Rosmer szerepét is játssza.

Interjúnkban arról is beszél: Ibsen rendkívül finoman hozza össze a magánéleti és közéleti szabadságokat, a privát és társadalmi választások lehetőségeit. Az előadás többi szereplője: Láng Annamária, Kútvölgyi Erzsébet, Gyabronka József, Lukáts Andor és Zrinyi Gál Vince. Bemutató: 2018. április 5.

Fesztbaum Béla / Fotó: Gál Bereniké

Ismét nagyon erősen jelen van Ibsen az európai színpadokon. Nem volt mindig így. Mitől lett kortársunk Henrik Ibsen?

Valóban van egy Ibsen-felfutás. Nem lehet nem észrevenni, hogy Henrik Ibsen a „levegőben van”. Talán jobban vágyunk arra, hogy beszéljünk látszatokról, hazugságokról, eddig ki nem mondott dolgokról, merjünk szenvedélyesen véleményt mondani. A színháznak nyilván feladata is a nagyítás, a dolgok mögé nézés, és ez Ibsen terepe. Ráadásul a Rosmersholm remek játéklehetőségeket kínál, hiszen a szereplőknek nemcsak a jelenét, hanem a múltját is eléri a történet, ami révén van, honnan építeni, s ez árnyalttá és gazdaggá tudja tenni az alakításokat. Nagyszerű színészcsapat gyűlt össze a Rózsavölgyben, hogy ebben a kis a szalon-színházi térben megszólaltassuk az ibseni kamarazenét.

Láng Annamária / Rosmersholm, Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Éder Vera

Nálunk nem igazán játszották a Rosmersholmot…

Engem viszont régóta elbűvöl. Kedves találkozásom vele a huszonöt évvel ezelőtti Radnóti színházbeli előadás. Mondhatnánk rá, hogy túlságosan pszichologizáló, misztikus mű, engem ugyanakkor épp ez vonz benne. Ibsennél minden kapcsolatban van mindennel, és mindenki mindenkivel. Nagy drámai biztonsággal és költői érzékenységgel illeszti össze a motívumokat. A norvégok amúgy nem csupán drámaíróként tekintenek rá: elsősorban költőnek tartják őt. Az egyik legszebb elégikus verse az 1848-49-es szabadságharcról szól. Gyönyörű gyászvers, Magyarokhoz, ez a címe.

Kútvölgyi Erzsébet az olvasópróbán / Rosmersholm, Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Éder Vera

Ibsent a szabadság minden formája érdekelte. Az eszmék szabadsága. Az egyéné. A nőé a családban, vagy épp társadalmi korlátok között. Íróként „kísérletezett” a szabadságfokokkal.

Így van, és a Rosmersholmban rendkívül finoman hozza össze a magánéleti és közéleti szabadságokat. A privát és társadalmi választások lehetőségeit. Mindezt aztán nyakon önti egy misztikus körítéssel. Színházi emberként óriási élmény nekem a hagyományos társalgási színdarabként is sokféle asszociációt kínáló mű. Bízom benne, a közönségnek is az lesz. Mindenesetre közéletileg és magánéletileg is bele lehet kapcsolódni. Kúnos László fordítása lenyűgöző. Deres Péter dramaturg barátommal pedig a négy felvonást kettőre alakítottuk – egy felvonás nagyjából egy óra –, de úgy, hogy az eredeti mű pillérei kicsit se sérüljenek.

Gyabronka József az olvasópróbán / Rosmersholm, Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Éder Vera

A történet arról szól: egy végletesen megosztott, értékrendek nélkül maradt országban az ősi családi birtok, Rosmersholm utolsó ura a saját útját járva szeretne gátat vetni az egyre fokozódó gyűlölködésnek. Rosmer – akit ön játszik – azt mondja: „Én azokkal tartok, akik szabadságot akarnak. Én nem csatlakozom egyik harcoló félhez sem. Meg fogom próbálni minden oldalról magam köré gyűjteni az embereket. Ennek a célnak akarom szentelni az egész életemet, hogy megteremtsem ebben az országban az igazi demokráciát.”

Ibsen 1886-ban írta a darabját. Néhány évvel korábban Norvégia nagyon hasonló közéleti viszonyokat élt át, mint ami most bennünket is foglalkoztat Magyarországon. A választást a múlt és a jövő között. Ibsen akkor Rómában élt, a Rosmersholm megírása előtt hazalátogatott, és szembesült a kisszerű harcokkal, azzal a küzdelemmel, amely a múlt és a még kialakulatlan jövőkép között van. A darab szereplői is a választások és választhatóságok dilemmái között őrlődnek: mindenki fontos fordulópont előtt áll az életében, valamerre változni készül, vagy épp megnyert valamit, amit meg kellene tartania. Az előadás minden szereplő számára igazi téthelyzetből indul. És egyszer csak váratlanul, de kíméletlenül feltör valami a múltból, ami nincs elrendezve – ennek Ibsen nagy mestere –, és kezdi belerágni magát az összes szereplő jelenébe. Ettől teljesen megváltoznak a magánéleti és a közéleti szándékok is. A közélet végül aztán kulisszává válik, és a szerző közelije a magánélet titkainak a felfedésére irányul.

Lukáts Andor az olvasópróbán / Rosmersholm, Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Éder Vera

Az olvasópróbán arról beszélt a darab kapcsán: Rosmer tiszta szándékkal indul, de amikor megtud valamit a múltjából, az összezavarja a közéletben való részvételét is.

Mert arról is szól a Rosmersholm: ha magánéleti helyzeteket hazugságok és titkok feszítik, amikor csak látszatok vannak, szembenézés soha, akkor valódi közéleti, társadalmi válaszokat sem tudunk adni. Vagyis: ha az egyén nem tudja megoldani a privát dolgait, a társadalmi szerepe többnyire pótszer lesz, a közéletbe is csak szólamokat visz, és az olyan tévútra vezetheti, amellyel komoly károkat okoz másoknak is.

Láng Annamária / Rosmersholm, Rózsavölgyi Szalon / Fotó: Éder Vera

Ibsen pedig a Rosmerholm végére – anélkül, hogy elmondanánk a befejezést – „elcipelteti” a szereplőivel az összes addigi eszmét, a múltat, a bűnöket, és ott marad az ember maga. Meghagyja neki az író, hogy újrateremtse magát.

Egyetértek. Arra is rávilágít Ibsen: ha világjobbító szándékkal valaki mégiscsak átgázol a másikon, ha egy eszmét minden áron sulykol, ha a koncepciók az ember elé állnak, s fontosabbá válnak, mint maga az ember, az emberi érzések, emberi kapcsolatok, akkor a világ – a privát élet és a közélet – kíméletlenül összeomlik. Nem elnéző senkivel Ibsen. Nála senki sem nyer. Viszont valakinek majd mindent elölről kell kezdenie. Újra kell gondolnunk magunkat, de úgy nem lehet, hogy nincsenek letisztázva a dolgaink. A bűnök és a bűntudatok drámája is a Rosmersholm.

Szerző: Karácsony Ágnes

Következő előadások: