„A színházban az ismert dolgok is az újdonság erejével tudnak hatni” – Interjú Bocsárdi Lászlóval

2018 március 24. szombat, 7:00

Bocsárdi László két rendezése is érkezik áprilisban a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjére. Shakespeare Tévedések vígjátékát és Molnár Ferenc Liliomját láthatja a Thália Színház közönsége.

Bocsárdi László / Fotó: thalia.hu

Bocsárdi László / Fotó: thalia.hu

Milyen megfontolásból választotta bemutatásra Molnár Ferenc Liliomját?

Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy egy szöveget mikor és miért veszek elő, szinte megfoghatatlan számomra, de valahogy adja magát. Vannak szerzők, akik vonzanak. Molnár kapcsán ez ugyan nem mondható el, de a Liliom ott volt a tudatalattimban. Mikor elkezdtem olvasni, arra jöttem rá, hogy a főszereplő megfoghatatlanságában, a dacban, ahogy a világhoz áll, az öntörvényűségében, amit normális polgári szemmel nem lehet megérteni, rendkívüli rokonságot mutatott a székely ember lelkivilágával. Olyan, mintha a székely ember történetéről lenne szó, aki perlekedik mindenkivel és mindennel, és emiatt nagyon gyorsan magunkénak tudtuk érezni a szöveget, még akkor is, ha Budapesten játszódik, más összefüggésben és más történelmi korban. Ezen kívül egy nagyon szikár realizmus fedezhető fel benne, ugyanakkor van egy furcsa lebegése is, egy költészete, amely Tamási Áron felé mutat.

Tamási Áron Színház: Liliom

Tamási Áron Színház: Liliom

Mitől aktuális ma ez a történet?

Az ember kínlódása és az a tény, hogy az ember nem tudja megérteni, mi történik vele az életben, azt hiszem olyan téma, amit soha sem fogunk tudni kimeríteni. A Shakespeare-művek is azért izgatnak minket ennyire, mert a létezésünk irracionalitása fogalmazódik meg költői képekben és nagyon pontos dramaturgiai összefüggésekben. A Liliommal kapcsolatban is ugyanezt a dimenziót éreztem. Az egészben ott az említett lebegés, amitől tökéletesen sajátos mű és megkerülhetetlen cím színpadi irodalmunkban. Ennek ellenére nincs értelme csak azért elővenni, mert egy jó cím és lehet, hogy valaki még nem látta. A kérdés, hogy tudunk-e olyat mondani a nézőnek egy általa ismert szöveg kapcsán, ami a színház egyik legizgalmasabb velejáróját idézi elő, mégpedig hogy a nagyon ismert dolgok más összefüggésbe kerülve a „déjà vu”-n túl az újdonság erejével is tudnak hatni, és ezzel létrehozni egy komplex élményt. A színház kérdése – mivel a színház a pillanat művészete – mindig a forma, hogy egy örök érvényű történethez hogyan találunk meg egy pillanatnyilag, a mában érvényes formát.

Tamási Áron Színház: Liliom

Tamási Áron Színház: Liliom

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján számos díjat elnyert a mű. A sepsiszentgyörgyi közönség is osztozott a fesztiválzsűri és a kritikusok lelkesedésében?

Folyamatosan játsszuk, és nagyon szeretik a nézők. Telibe találja őket. Ritkán lát olyat az ember, hogy szinte a teljes közönség magába fordulva, könnyeit morzsolgatva távozik.

Mire kell vigyázni egy ilyen közismert és sokat játszott darab rendezésénél?

A dolog tétje igazából az, hogy megtaláljuk azt a szikárságot, ami ellenpontozni tudja a lebegést, és hogy ne essünk abba a csapdába, hogy a polgári színházból közelítsünk a szöveg felé. Én más felől próbáltam közelíteni hozzá: a díszlet, a jelmez és a színészi játék is éles és tömör. Ráadásul egészen közel engedjük a közönséget a színészekhez, hiszen stúdióelőadásként játsszuk, ezáltal szinte a filmes színészi játék tömörsége van meg az előadásban. Maga a díszlet egy tiszta fémben megfogalmazott szerkezet, és a zenekar – egy kvartett – a színészek feje fölött játszik egy vasemelvényen. A zene kapcsán is nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy feszes, tömör, már-már „bartókos” legyen.

Harag György Társulat: Tévedések vígjátéka

Harag György Társulat: Tévedések vígjátéka

Korábban vendégszerepelt már Budapesten a produkció?

Most lesz először látható Budapesten, aminek nagyon örülök. Úgy érzem, hogy meglepetéssel szolgálhat a budapesti közönségnek ez az előadás, mert ilyen felfogásban, ilyen összefüggésben, ahogy mi elkészítettük, talán még nem látták a Liliomot.

Egy másik rendezése, Shakespeare Tévedések vígjátéka című műve is látható lesz a Thália Színházban. Ha valaki vet egy pillantást a képekre, rögtön látja, hogy ez is határozottan kortárs előadás. El lehetne játszani egyáltalán egy Shakespeare-művet hagyományos eszközökkel, díszlettel, jelmezekkel, ahogy talán sok néző látni szeretné?

Lehet, hogy radikálisan látom a néző-színház viszonyt, de úgy gondolom, a néző nem tudja pontosan, minek örülne igazán. A nagyon megszokott formákkal való találkozáskor lehet, hogy megnyugvást érez, de nem úgy távozik az előadásról, hogy valami történt vele. A színház lényege pedig éppen abban áll, hogy csak kortárs közegben lehet értelmezni a művészetet. Nem szabad a muzeális tárgy irányába elmozdítani és úgy bemutatni, mint ahogy azt a konzervatívnak nevezett közönség elvárná. Ennek szerintem nincs értelme, feleslegesen kidobott pénz és a nézők becsapása. Szerintem a néző alapvetően azt akarja, hogy meglepjék, és a meglepetés vége a katarzis legyen. Fontos, hogy a szerzőt se áruljuk el, de a nézőt meg kell lepnünk azzal, hogy 2018-ban ez a szöveg eljátszva hogyan néz ki. A Tévedések vígjátéka esetében az a legfőbb kérdés, hogy miként lehet úgy megrendezni, hogy a rendezés ne akadályozza a szöveg befogadását, hiszen a szöveg annyira precíz és tökéletesen szerkesztett, a dramaturgiája annyira pergő, hogy elolvasva is pontosan láttatják a képeket, amelyekből a mű összeáll. Shakespeare-nél tehát a szövegben van az energia. Ha realista módon megfogalmazunk tereket, a szövegben rejlő lehetőségek elhomályosulnak, mivel a nézőt nagyon erős információként éri a kép, és eközben nem a szövegre figyel. A mi előadásunk arra tesz kísérletet, hogy a néző minden energiáját a szövegre összpontosítsa, de olyan tisztán, hogy a nézőnek ne kelljen azzal bíbelődni, hogy megfejtse, mit jelenthet egy-egy rendezői megoldás. Én úgy fogalmaztam meg, hogy ez egy filmstúdió, és az előadás filmes snittekből áll össze. Ez a módszer természetesen nem működik minden szerzőnél, de Shakespeare-nél igen, hiszen az ő szerkesztési módja – bár évszázadokkal a film kora előtt alkotott – a filmet juttatja eszünkbe.

Harag György Társulat: Tévedések vígjátéka

Harag György Társulat: Tévedések vígjátéka

Milyen volt az előadás fogadtatása?

Szatmárnémetiben nagyon sokat játszották és még jelenleg is játsszák. Mindenkit nagyon meglep, hogy így is el lehet játszani, de korosztálytól függetlenül tetszik a közönségnek. Az a tapasztalatom, hogy a nézők rátapadnak a szövegre, és ez volt a célunk.

Egy határon túli magyar színház hidat tud képezni a két ország, ebben az esetben Magyarország és Románia színházi kultúrája között?

A magyar színházi kultúra számára nagy lehetőség olyan másfajta színházi gondolkodással találkozni, amelyben a színészek magyarul beszélnek. A határon túli előadások hatalmas esélyt jelentenek a magyar közönségnek, hogy megértse a szerb, a román, vagy akár az orosz színházi kultúrát, ami formailag és színészi jelenlét szempontjából más, mint a magyarországi, viszont mivel magyar nyelven történik, tökéletesen érthető.

Thália Színház