“Vannak „küldetésszerű” anyagok” – Interjú ifj. Vidnyánszky Attilával a Woyzeckről

2018 április 13. péntek, 8:01

Georg Büchner művének új olvasatát Woyzeckről a Nemzeti Színház, valamint az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós nevével fémjelzett Sztalker Csoport vitte színre. Ennek kapcsán készült interjú.

„Vannak alkalmak, melyek, hogy úgy mondjam, túl jelentősek ahhoz, hogy kihasználják őket; akadnak dolgok, melyek semmi máson, egyedül magukon szenvednek hajótörést.” – Franz Kafka

AJÁNLÓ A DARAB ELÉ:

A háborút és az őt körülvevő világot megemészteni nem képes kisember „papírhajó az óceán közepén” – a jelen előadás fő mottója, legalábbis ez. Sorsukra hagyatva, az eszét vesztő hős és az őt övező szűkszavú, lecsupaszított karakterek mind a békétlenséget övező örök szorongás, az ösztönök megborulásának és a szerelem elkorcsosulásának egészét adják ki. Mindazonáltal, a kiút és a megváltás folyamatosan karnyújtásnyira van a főhőstől, ám a tragikus kifejlet pont ebből a közelségből származik: Woyzekre, akár egy megrészegült cirkuszi artistára, egyre jobban hat a gravitáció, míg végül a zuhanás elkerülhetetlenné válik.

Fehér Tibor / Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A fiatal alkotócsapat Büchner művén keresztül keresi a választ arra, hogy mai „plakátmagányunkban”, kitalált ideák között, képesek vagyunk-e újra felismerni és megélni érzelmeinket és emberségünket. Valamint nagy kérdés az is, vajon melyek azok az ideák, melyek természetünkből fakadóan követendők, és nem egy mesterséges társadalmi folyamat negatív produktumai.

Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

INTERJÚ:

A töredékes, rejtélyes Woyzecket rengetegen feldolgozták már. A Sztalker Csoport miért fogott bele?

– A mi esetünkben vannak „küldetésszerű” anyagok, amikor azt érezzük, hogy ezt mindenképpen meg kell csinálnunk, mert mindenkihez szólni akarunk, vagy mert a társulatnak szüksége van rá. És vannak „szerelembe esések”, amik személyesebb, költőibb, lilább történetek, mint a Woyzeck is, amelyre inkább úgy tekintek, mint kísérletre. Hogy megértsük, mi van. Hogy érzékeljük Woyzecket saját magunkban, hogy milyen kicsik vagyunk a világban.

Szabó Nikolett, Benedek Dániel / Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Milyen ez a világ?

– Érezni valami fenyegető hangulatot, és csak remélni lehet, hogy nem tör ki világháború vagy valamiféle természeti katasztrófa. Viharok,  háborúk azért vannak a közelünkben is. Ilyen körülmények között komolyan felvethető a kérdés, hogy mi a színház feladata. Mi, akik színházat csinálunk, úgy vagyunk ezzel, mint Woyzeck a maga világában: vergődünk „kishajóként”, és próbálunk hatással lenni azokra a hullámokra, amik dobálnak bennünket.

Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

A háborút említi. Ön kárpátaljai, és Ukrajnában háború van. 

– Volt osztálytársaim az utóbbi időkben arról beszélgetnek, kinek hány behívója jött már, ki vette át és vonult be. A Nemzeti Színház próbaterméből nézve távolinak tűnik, sőt, hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy valakik éles háborús helyzetbe kerülhetnek, hogy ölniük kell. Pedig ez itt van tőlünk nem messze, s mindez az én barátaimmal, kortársaimmal történik, akiket magába ránt ez a rémisztő valóság. Az a kiszolgáltatottság, tehetetlenség, ami Büchner Woyzeckjének kijut – bár nem gondolunk rá –, ijesztően közel van hozzánk.

Böröndi Bence / Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Büchner világa komor, sötét. Ilyen lesz majd a mi Woyzeckünké is?

– A szöveg világa valóban „betonszerű”, de mi valahogy mást kutatunk ma benne. Egy szabadnak, békésnek, kellemesnek, színesnek, fogyaszthatónak hitt világban – hajlamosak vagyunk ilyennek gondolni a sajátunkat – születik meg valakiben a kétségbeesett gondolat: gyilkolni fog. Nem elemelni akarjuk a történetet, hanem ellenkezőleg: közel akarjuk érezni magunkhoz azt a világot, amiben ez megtörténhet. Egy szórakoztató paneldrámát készítünk.

Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bűnös vagy nem bűnös Woyzeck, aki gyilkol?

– Az előadás feladata, hogy elgondolkodjunk: az a világ, amiben élünk, lehet-e ránk ilyen hatással. Woyzeck ennek a végletességét mutatja. De kicsiben, hétköznapjainkban vajon hogyan hat ránk ez a képernyőkkel, plakátokkal, illúziókkal kitömött világ?

Woyzeck / Nemzeti Színház, Sztalker Csoport / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Ugyanazt a kérdést firtatja ez az előadásuk is, mint a III. Richárd. Az alapvetés ott így szól: Nem az a kérdés, hogy miért lesz ilyen gonosz az ember, hanem hogy milyen világ az, amelyben nem lehet más, csak gonosz…

– Így van, de a nézőpont más. Shakespeare királya játszik, kíváncsi, meddig mehet el abban a világban, amely ezt lehetővé teszi számára. Itt most a világ maga „III. Richárd”, amely Woyzecket körülveszi. Azt kutatjuk együtt, magunkban és majd a nézőkkel: milyen ma szürkének lenni.

Szerző: Kornya István

 
 

Kapcsolódó anyagok