“Örülök, hogy lelki táplálékot vihetek az embereknek” – Interjú Császár Angelával

2018 április 28. szombat, 7:00

Tehetségére korán felfigyeltek, főiskolai évei alatt a Nemzeti Színházban töltötte gyakorlatát, amelynek évtizedekig tagja maradt. Egyaránt játszott naivákat, királynőket, sorsfordító asszonyokat.

Császár Angela

Császár Angela

Azt írja a Film, Színház, Muzsika 1969. május 10-én Kürti László tollából, hogy: „minden szempontból ideális Euridiké volt.” A karaktert „erőteljes drámaisággal, a színészi ábrázolás bensőséges eszközeivel formálta meg. […]. E tiszta leány alak belső fűtöttségét, a magányosság elleni vívódás végtelen keserűségét lehetett érezni minden mozdulatában” – ezeket a gondolatokat már a Kecskeméten bemutatott Jean Anouilh-drámában nyújtott szerepformálásáról fogalmazta meg Csáky Lajos. Tehetségére korán felfigyeltek, főiskolai évei alatt a Nemzeti Színházban töltötte gyakorlatát, amelynek évtizedekig tagja maradt. Egyaránt játszott naivákat, királynőket, sorsfordító asszonyokat. Önmaga által is bevallottan legnagyobb sikere a Budapest Orfeum, amelyben partnereivel, Benedek Miklóssal, Szacsvay Lászlóval és Orosz István zongoraművésszel itthon és külföldön több százszor kacsintottak össze a közönséggel és beszéltek saját korukról egy eltűnt korszak muzsikájával. Később zenés, verses önálló estjeivel bejárta szinte az egész országot, számtalan határon túli helyszínre vitte el „lelki táplálék”-ként legkedvesebb költeményeit. Sokrétű és jelentős szakmai közéleti tevékenységet vállal, rendszeresen zsűrizik versmondó versenyeken, ügyként tekintve az előtte álló megoldandó feladatokra. Jászai Mari-díjas, kétszer kapta meg a Farkas-Ratkó-díjat, elnyerte a Színikritikusok különdíját és a Rajz János-díjat. Az új évezredben Kállay Ferenc-életműdíjjal, Artisjus-díjjal, Magyar Örökség díjjal, Kazinczy díjjal ismerték el életművét. Császár Angela színművésszel, érdemes művésszel otthonában készült beszélgetés.

Császár Angela, Berek Kati, Kállai Ferenc, Egri István és Kálmán György Ugo Betti A játékos című darabjában / Film Színház Muzsika 1968

Császár Angela, Berek Kati, Kállai Ferenc, Egri István és Kálmán György Ugo Betti A játékos című darabjában / Film Színház Muzsika 1968

Régóta élnek itt?
1984 óta, a múlt század végén költöztünk ide. A férjemmel építettük a házat, a kertet is együtt alakítottuk ki, ami minden évszakban más arcát mutatja. Szeretünk kint üldögélni napfényes reggeleken és hallgatni a madarakat. Amikor hazafelé tartva a Márton Áron térre érek, elém tárul az egész vidék. Jó itt lakni, távol a város zajától, füstjétől és a hangoskodástól.

Kolozsváron született, egy éves volt, amikor a család hazaköltözött édesanyja szüleihez Vecsésre…
…költözött?… Szökött! Már lezárták a határokat és apámnak, mint román állampolgárnak ott kellett volna maradnia, csak anyám jöhetett volna át velem, a szökés volt az egyetlen lehetőség, hogy a kis család együtt maradjon. Végül Tatán kötöttünk ki, ahova édesapámat helyezték.

Császár Angela és SInkó László Madách Imre Mózesében / Film Színház Muzsika 1973

Császár Angela és SInkó László Madách Imre Mózesében / Film Színház Muzsika 1973

Tata a fiatalságának helyszíne. Visszajárnak még?
Hogyne! Édesapám és édesanyám a városban éltek hosszú ideig – öcsém a családjával jelenleg is – és bár már eladtam a szüleim lakását, nekem is otthonom Tata. A város megtisztelt és díszpolgárává fogadott. Minden fát, bokrot és padot ismerek, mert az embert tizennyolc évesen – addig éltem ott – meglátogatja a szerelem és a tóparti padok nagyon jó búvóhelyek.

Nem csak a szerelem, hanem az irodalom is Tatán érintette meg Körmendi Gézán, a tatai irodalmi színpad vezetőjén keresztül, aki fiatalon felfedezte és a szárnyai alá fogta. Milyen útravalót kapott tőle?
Géza bácsi ösztönzött arra, hogy minél több verset tanuljak és énekeljek. Az irodalmi színpaddal sokszor elmentünk fellépni, versenyekre jártunk. Ő küldött el a keszthelyi Helikon versenyre is, ahol a vele együtt kidolgozott, Márciust mondtam Tóth Árpádtól; egyébként a mai napig nagyon szeretem ezt a verset. Az igényességet tanultam meg tőle, azt, hogy nem szabad belenyugodni, ha valami nem úgy megy, ahogyan szeretnénk. Tágította a látóköröm, ő hívta fel a figyelmem különböző költőkre és irodalmi alkotásokra. Egyenrangú félként beszélt mindannyiunkkal, nála az ember mindig többnek érezhette magát, mint amennyi volt. Nemrég avattuk az emléktábláját a tatai Eötvös József Gimnázium folyosóján, aminek szeretett igazgatója volt hosszú évekig.

A tartozik - követel két főhőse, Miklós - Bujtor István és Ildikó - Császár Angela / Film Színház Muzsika 1970

A tartozik – követel két főhőse, Miklós – Bujtor István és Ildikó – Császár Angela / Film Színház Muzsika 1970

A sikeres felvételit követően a Színművészeti Főiskola hallgatója lett. Hogyan érezte magát a főiskolán?
Elég rosszul, főleg az első időben. Kiszakadtam a családi otthonból, soha nem voltam a színházi világhoz hasonló közegben, kollégista lettem és magányos, mert nem voltak körülöttem olyan emberek, akiket ismertem és akik szerettek. Kisebbrendűségi érzésem volt, mert nem tudtam úgy táncolni, mint osztálytársaim közül Esztergályos Cecília, aki akkor már diplomás balerina volt a fiatal Pécsi Balettben, vagy Várhegyi Teréz, aki a Tarka Színpadon táncolt, ezért „kiselefántnak” éreztem magam a balerinák között. Idő kellett hozzá, amíg elfogadtam, hogy én más alkat vagyok, mint ők, másképpen gondolkodom, máshogyan érzek és mást tudok.

Nagy Péter azt írta 1967-es A Fösvénybeli Mariane-alakításáról, hogy: „(…) anélkül, hogy túlzott jelentőséget követelne magának, elhisszük, hogy sorsa fordulópontját látjuk.” Mintha ez a gondolat végigkísérné a pályája elejét.
Végigkíséri… (nevet) …Én soha nem tudtam magamért szót emelni. A körülöttem lévő erősebb egyéniségek jobban küzdöttek azért, hogy megkapják azt a szerepet, ami kifejezetten utánam kiabált. Én azt gondoltam: úgyis látják, hogy mit tudok, és mire vagyok képes és vártam. Hát… bizony… sokszor hiába vártam.

Császár Angela, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda, Pápai Erzsi és Sinkó László Csiky Gergely Mukányi című darabjának előadásán / Film Színház Muzsika 1973

Császár Angela, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda, Pápai Erzsi és Sinkó László Csiky Gergely Mukányi című darabjának előadásán / Film Színház Muzsika 1973

Időközben a Nemzeti Színházban szinte minden zenés darabban és rockoperában játszott, Saroltként majdnem húsz éven át láthatta a közönség. Egy korábbi interjújában kedvenceiként azonban a Villámfényél és a Kedves hazug című előadásokat említi, amelyek prózai darabok. 
Sok más mellett ezt a két előadást nagyon szerettem. A Kedves hazug Mrs. Cambellje jutalomjáték volt számomra, amelyben végigélhettem egy asszony, egy ünnepelt díva. Sikerei csúcsán a virágkorát, a hanyatló és fájdalmas idős korszakát, aki végül mindenkitől elfeledve magányosan, szegénységben hal meg. Mély, belső erőket mozgatott bennem, és Szilágyi Tibor rendezőként annyi önbizalmat adott nekünk – Szélyes Imrének és nekem is –, hogy szinte szárnyakat kaptunk. Ezenkívül egészen csodálatos játszótársak vettek körül bennünket, beleértve az ügyelőt, Szép Zsoltot, aki öltöztetőként és kellékesként segített nekem a nyílt színen átváltozni. A Villámfénynél Annája pedig nem is egy szerep volt, hanem én magam. Ezt is színész rendezte, Kállai Ferenc, aki szinte rám varázsolta Németh László nőalakját. De nem éreztem kis szerepnek Capuletnét sem, nagyon szerettem a Rómeó és Júliát, Sík Ferenc rendezését. Három teljesen különböző lányom is volt, amíg játszottuk: Kubik Anna, Peremartoni Krisztina és Kováts Adél –, élveztem Ledért a Csongor és Tündéből, Vénuszt a Szép Helénából… A tiszavirág is egy nap alatt végigéli az életét, egy színész is néhány jelenetbe sűríteni tudja a figura lényegét. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor az nem kevesebb, mintha végigjátszaná a három felvonást. Amikor az István, a király Saroltját megkaptam, kételkedtek néhányan, hogy leszek-e olyan erőskezű, céltudatos anya, aki a fiát is befolyásolni tudja, mint Szemes Mari, a másik Sarolt, de már a premieren kiderült, hogy anyatigris vagyok. A több, mint húsz év alatt, amíg Sarolt lehettem fiam volt Hirtling István, Bubik István, Varga Miklós, Tóth Sándor.

Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László / Budapest Orfeum / Film Színház Muzsika 1980

Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László / Budapest Orfeum / Film Színház Muzsika 1980

Adódtak az életében olyan időszakok, amikor úgy érezte, nem kap képességeinek, tudásának és tehetségének megfelelő feladatokat, ekkor születtek meg verses, zenés önálló estjei. Mintha ezzel visszanyúlt volna a tatai gyökereihez, szellemi alapértékeihez.
Amikor a Nemzeti Színházban kevesebb feladatom akadt, de energiám viszont rengeteg, elkezdtem önállóan gondolkodni és dolgozni. A versek mindig velem voltak, Körmendi Géza után Gáti Józsefnek köszönhetem, hogy lelki táplálékká vált a vers számomra. Megvolt bennem a bátorság az önálló munkára, de Ónody Márta énektanárnőm és Fiumei Dóra zongorakísérőm nélkül nem születhettek volna meg a verses-zenés előadóestjeim. Később sokat tanultam Harazdy Miklóstól, aki ma is az Operaház nagyszerű korrepetítora és Kocsák Tibortól, aki egészen különleges szeretettel viszonyult a terveimhez. Kísérőként és zeneszerzőként is nagyszerű társam volt. Megzenésítette azokat a verseket, amelyeket az amerikai tartózkodásom alatt gyűjtöttem össze kinti magyar költők műveiből, ebből az anyagból született a Vesztesek című estem. Örülök, hogy vihetem ezt a lelki táplálékot az embereknek. Változik a világ, de azt tapasztalom, hogy éhesek erre ma is, csak ritkán jutnak hozzá.

Említette rövid amerikai kitérőit, ettől eltekintve teljes pályáját a Nemzeti Színházban töltötte. Amikor úgy dönthetett volna, hogy elhagyja a társulatot, miért maradt mégis a Nemzeti Színház tagja?

Azért, mert számomra a Nemzeti Színház egy ügy. A Nemzeti Színház tagjának lenni rang és kitüntetés.

A szélmalom lakóiban Sinkovits Imrével és Marsek Gabival / Film Színház Muzsika 1984

A szélmalom lakóiban Sinkovits Imrével és Marsek Gabival / Film Színház Muzsika 1984

Sorsfordítónak tartja a több, mint négyszázszor színre került Madách Imre Mózesét, amelyben először főiskolásként nép volt, később eljátszotta Amrát, a moabíta lányt, Mirjamot, Mózes nővérét, és Mózes feleségét Cippórát is, Sinkovits Imre partnereként.
A Mózes különleges emlék az életemben, mert nagyon hosszú ideig játszottuk, valóban végigjártam a „ranglétrát”, csak Jókebédet, az anyját nem adtam. A felújításkor, viszont már két Mózessel, két Sikonvitssal játszottam. Sinkovits-Vitay András volt a fiatal, Sinkovits Imre pedig az idős Mózes. Nekem mindig nagyon jó szellemi hátországot jelentett a külső munkahelyeken, rádióban, televízióban, szinkronban, filmekben, fellépéseknél, hogy a Nemzeti Színház tagja vagyok. Nem akartam hűtlen lenni soha, végül ő lett hűtlen hozzánk. Átköltözött egy másik helyre, mi pedig maradtunk és próbáltunk helytállni a Hevesi Sándor téren továbbra is. De azzal, hogy a társulat neve megváltozott, a súlyunk is megkönnyebbedett. Másfajta darabokat játszottunk, inkább a szórakoztatás, a zenés és gyerekelőadások váltak fontosabbá, ami persze nem rossz és természetesen ilyen előadásokat is kell játszani, de nekem a Nemzeti többet jelentett. Amikor eljöttem a névváltoztatás után már Pesti Magyar Színháztól, az sok más mellett azért is történt, mert anyagi okokra hivatkozva nem maradhattunk a társulat tagjai. Vállalkozókként foglalkoztattak volna bennünket és így megszűnt volna a biztonságunk. Kijátszottak bennünket egymás ellen, felébresztve az irigységet. Vállalhatatlan volt a maradás.

Saroltként az István a király próbáján / Film Színház Muzsika 1985

Saroltként az István a király próbáján / Film Színház Muzsika 1985

A szavaiból úgy tűnik, hogy ennek a döntésnek mégis elsősorban nem anyagi oka volt, hanem annak értékrendbeli változásnak lett a következménye, ami a Pesti Magyar Színházban végbement.
Pontosan így van. Nagyon sajnálatos volt, hogy így alakult, de nem lehetett mást tenni. Ahhoz, hogy tükörbe tudjak nézni és azt mondhassam, hogy: „futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (Pál apostol második levele Timótheushoz – a szerk.), el kellett jönnöm.

Az Arbát meséi - Bessenyei Ferenccel / Film Szinház Muzsika 1971

Az Arbát meséi – Bessenyei Ferenccel / Film Szinház Muzsika 1971

A Nemzeti Színházat, mint ügyet azonban továbbra is sajátjának érezte, hiszen tíz éven át, 2016-ig volt az Új Nemzeti Színházi Alapítvány ügyvezetője. Elnökségi tagja volt a Színházi Dolgozók Szakszervezetének, az Előadói Jogvédőnek, a Bánffy György Kulturális Egyesületet háziasszonya, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA delegáltja az NKA Színházművészet Kollégiumának kuratóriumában. Miért döntött úgy, hogy ennyire sokrétű tevékenységet vállal a szakmai közéletben?
Ebbe belesodródik az ember. Amikor az új Nemzeti Színház felépítésének gondolata foglalkoztatta a közvéleményt és bennünket is, a Világszövetség létrehozta az Új Nemzeti Színház Alapítványt, hogy segítse az új épület szellemiségének és tartalmának kialakítását. Folyt az ötletelés, még olyan tervet is hallottunk, hogy a New York Palota harmadik emeletén működik majd tovább a Nemzeti. Nem tudták eldönteni, hogy hová építsék a házat, megszüntessék-e a régi társulatot, vagy átnevezzék-e a Hevesi Sándor téri épületet. Megpróbáltuk védeni magunkat Ablonczy László akkori igazgatóval együtt, aki minden fórumon a társulat védelmében szólalt fel. Óriási színészegyéniségek, komoly értelmiségiek csatlakoztak az Alapítványhoz, amelynek észrevételeit persze figyelmen kívül hagyta a hatalom, így szép lassan elsorvadt. Sinkovits, Simándy, Bessenyei, Gobbi, Lukács Margit nagyon sokat tettek azért, hogy az új Nemzeti Színház felépülhessen, mert a szívükben vérző sebként ott volt a ’65-ös robbantás, amikor még „csak” az épületet robbantották, nem a társulatot. Megpróbáltam csatlakozni olyan emberekhez és csoportokhoz, ahol egy kicsit én is tehetek valamit a hivatásunk becsületéért és a kollégáim tisztes megélhetéséért egy élet – szolgálat végén. A szakszervezetben a perifériára került idős korú művészeket támogatjuk, a Nemzeti Kulturális Alap Színházművészet Kollégiumának Kuratóriumában pedig – ahova a Magyar Művészeti Akadémia delegált, amely tagjai közé fogadott – értő és segítő szándékkal próbáljuk segíteni az alkotások megszületését. A Bánffy György Kulturális Szalont illetően: Bánffy Gyuri nagyon sokat tett azért, hogy a magyar kultúra eljusson a legkisebb faluba is, szavalóversenyeknek volt zsűrielnöke szerte az országban és azért döntöttünk az ő nevének felvétele mellett, mert szeretnénk képviselni az általa vallott értékeket. Legutóbb egy kárpátaljai óvoda részére szerveztünk jótékonysági gálát a Duna Palotában, amely állandó helyszíne a programoknak, de rendszeresen rendezünk határon túli kulturális előadásokat és zenei gálaműsorokat is. Amikor tehetem, ott vagyok.

Godspell jelmezben, nappal az omnibusz tetején, Kováts Adéllal / Film Színház Muzsika 1990

Godspell jelmezben, nappal az omnibusz tetején, Kováts Adéllal / Film Színház Muzsika 1990

Magánéletéről kevés szó esett, pedig itt velem szemben a könyvespolc tele van családi fotókkal, helyes kislányok képeivel.
Szeretem az unokáimat látni, akkor is, amikor nincsenek velem. A családot még a hivatásomnál is előbbre valónak tartottam. Nagyon sajnálnám, ha gyerektelenül, magányosan kellene öreg napjaim elé nézni. Olyasmiről maradtam volna le, amit egy nőnek meg kell tapasztalnia és végig kell élnie. Olyan lelki gazdagságot adott nekünk a lányunk, akit most már harminc évesen, három unokával szeretünk, amit nem tudok elmondani. Ez az életem teljessége és a legnagyobb alkotásom.

Szerző: Oláh Zsolt

Színház.org