“Egészen más regiszteren kell működtetni egy utcai előadást” – Interjú Eke Angélával

2018 május 29. kedd, 7:00

Sanghajban járt a Nylon Group UP! című performansza. Eke Angéla rendezőt kérdeztük az utcai produkció létrejöttéről, a formáció jövőjéről és saját színészi munkáiról.

Plakát: Dömölky Dániel

Hogyan kezdődött a közös munka az UP! két művészével, Trisával és Dórával?

Eke Angéla: Érkezett egy meghívás Kínába, Sanghajba a Modern Drama Valley Festival utcai showcase részlegére, az AEMI Edinburgh World Fringe Artist Showcase-re. A fesztivál kifejezetten kevés szereplős, utcai performansz előadást szeretett volna, ami hat napon át, napi háromszor, utcai körülmények között előadható és minden korosztály számára élvezhető. Kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt egy ilyen produkció létrehozása, de én tudtam, hogy pont ebben az időben Németországban turnézom a Kelemen Kristóf – Pálinkás Bence György páros által jegyzett Magyar Akác című előadással. Ezért úgy döntöttem, hogy rendezek egy performanszt, ami kiutazhat nélkülem, és felkértem Simkó Beatrixot illetve Nagy Dórát a közös munkára. Beatrixot 15 éve ismerem, gyerekként dolgoztunk együtt utoljára, azóta követem a munkásságát, az egyik legnagyszerűbb kortárs táncos lett belőle, úgyhogy mindenképpen szerettem volna együttműködni. Nagy Dórát nemrég a Trojka Társulat Anna Karenina című előadásában ismertem meg, mint kollégát. Ő egy bábszínész végzettségű színésznő, éreztem, hogy jól fogja megoldani azt a sokoldalú feladatot, amit neki szántam – így is lett. A lányok szuper színpadi párost alkottak az UP! című előadásban. Az is megnyugtató volt számomra, hogy Marsalkó Eszter dramaturg a fesztivál egyik művészeti vezetője, jó érzés volt tudni, hogy egy ilyen távoli országban, idegen terepen is lesz majd egy magyar ismerős.

Simkó Beatrix

Simkó Beatrix / Fotó: Sonja

Mi inspirálta az UP! c. produkciót?

Eke Angéla: Amikor kiderült, hogy egy utcai produkcióról volna szó, élő szobrok, tréfálkozó bohócok, vicces táncetűdök ugrottak be, egyértelmű volt, hogy egészen más regiszteren kell működtetni egy utcai előadást, mint egy színpadi térben megvalósuló darabot. Féltem a műfajtól, azt hittem nem lesz lehetőségünk érzékletesen kibontani egy történetet, és tudtam, hogy a vizuális összhatás elérése is nehézségekbe fog ütközni, hiszen fénytechnika nélkül a nylon civil anyaggá válik, így elvész a varázsa. Ezért az anyag animálása révén született asszociációk és a közönséggel való kapcsolat az, ami meghatározta az előadás ívét. Izgatott a kérdés, hogy lehet a járókelők és az átmenő forgalomban utazók számára olyasmit nyújtani, ami érzelmileg megmozgatja őket, amitől másként folytatódik a napjuk. Az előadást, ami egy optimista üzenetet közvetítő űrmese, A kis herceg naiv életérzése is inspirálta. A középpontjában egy hóbortos tükörember és egy női prototípus áll.

Eke Angéla / Fotó: Dömölky Dániel

Milyen kihívást jelentett számodra a rendezés?

Eke Angéla: Sok szempontból új helyzet volt a mostani, mert ez az első olyan Nylon Group produkció amiben nem szerepelek, amiben külsős művészek barátkoznak a nylon bábokkal, és amelyhez a bábokat is én terveztem, sőt, én készítettem. A Pink Ponilo közösségi varrodában és műhelyben kísérleteztem ki az előadás látványelemeit – régóta érdekelt a kivitelezési folyamat, erre is kiváló alkalom volt ez a munkafolyamat. A kezdeti bizonytalanságot, hogy vajon képes vagyok-e érdekes utcaszínházat csinálni, elfeledtette velem, amikor elkezdtünk a zenén dolgozni Puskás Dániellel. Most is a már megszokott munkamódszerünk szerint haladtunk: a szavak szintjén átadtam neki a történéseket, a közeget, a hangulatot, a karakterek összes tulajdonságát megvitattuk és Dani zenei atmoszférává alakította a hallottakat. A zenefolyamban váltakoznak a közeget megjelenítő űrbéli atmoszférák, a kecsesen mechanikus női témák és a 80-as éveket idéző ritmusok, valamint ezek interakciói. A rövid, de intenzív próbafolyamat alatt Dóra és Beatrix pedig megtanultak bánni a felfújt nylonelemekkel, ami különös és örömteli érzés volt számomra. Azt hiszem, hogy ez a sorsszerűen alakult helyzet iránymutató a Nylon Group jövőbeni működését tekintve, ami éppen egy formai átalakuláson ment keresztül. Ez azt eredményezi, hogy projekt alapon létrejövő produkciókkal fogunk készülni, különböző művészekből álló alkotócsoportokkal.

Nagy Dóra / Fotó: Sonja

Mit meséltek a lányok az útról?

Simkó Beatrix: A fesztivál számomra egy igazi műfaji kirándulás volt, a rengeteg tehetséges és tapasztalt bohóc, bűvész és cirkuszi előadóművész számai között a Nylon produkció az experimentálisabb vonalat képviselte, ami vizualitásával olyannyira felkeltette a kínai közönség érdeklődését mint a szórakoztató performanszok. A kínai közönség nagyon hálás, civilben is ‘paparazzók’ kereszttüzébe kerültünk egy szempillantás alatt, nem beszélve a műsorról. Sanghaj lenyűgöző város, bármikor szívesen visszamennék.

Nagy Dóra: Eszméletlen kulturális sokk volt számomra ez a hét. Feldolgozhatatlan és csodás város Shanghaj. Szakmailag rengeteg inger ért a nyugati és keleti kultúrából egyszerre. (Mivel a fellépő társaink zöme Amerikából érkezett.) Nagyon fontos volt számomra, hogy mind a többi fellépő, mind a kínai közönség nyitott volt az előadásunkra, ami igazából újdonságnak számított ezen a fesztiválon. Az biztos, hogy van tanulnivalónk egymástól…

Eke Angéla: Számomra a legmeghatóbb az volt, amikor egy néző lerajzolta az előadás egyik momentumát és ezt elküldték nekem a Lányok.

Milyen projektekre készül a Nylon Group a közeljövőben?

Eke Angéla: A Római Magyar Akadémia ,,Bőröm alatt viszlek haza Róma” elnevezésű pályázatán Páder Petrával közös koncepciónk az egyik nyertes mű, így júniusban Rómában bemutatjuk a Kapszula című élő installáció hangkollázst. A 1947-48 -ban római ösztöndíjas költők, képzőművészek (néhányukat említve Pilinszky, Weöres, Nemes Nagy, képzőművészek Reigl Judit, Hantai Simon) ott tartózkodásukat feldolgozandó előadás terveket vártak a pályázat bírálói. Az előadásunkban látványilag nylon installációs tematikával dolgozunk, amin Reigl és Hantai munkásságának hatásait fordítjuk anyag szintre. A költők műveiből pedig Petrával közösen szerkesztett, általunk rögzített és eredeti hanganyagokat felhasználva, Puskás Dániel által gondozott, komponált hangkollázs kapcsolódik. A nyár további részében a VéNégy fesztiválon és egyéb nagyszabású rendezvényeken meghívott a Nylon Group. A pályázati finanszírozástól függően a jövő évadban szeretném felújítani a tavaly bemutatott tantermi színházi előadást az Elfog/Adsz-ot és elvinni abba a tucatnyi iskolába, ahova meghívást kaptunk. Illetve van egy prózai előadás tervem, amihez egy új magyar költemény adná az alapot, erről akkor mesélnék, ha zöld utat kapunk a pályázati eredményeken. Dömölky Dániellel közösen készült nemrég a GIRL.S című fotó projektünk, ami egy öt performatív fotóból álló sorozat,tisztelgés a nők előtt, akik az élet több frontján is megállják a helyüket. Ennek a projektnek a folytatását is tervezzük.

Nagy Dóra, Simkó Beatrix / Fotó: Sonja

Mi vár rád a jövő évadban?

Eke Angéla: Szabadúszó színészként tíz futó előadásom továbbra is repertoáron marad, ezek mellé új produkciók is jönnek. Az évad elején prózai színházi bemutatóval kezdek, a Váci Dunakanyar Színház és a Salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház kooprodukciójában létrejövő Molnár Ferenc Az ördög című előadással. Valamint a Magyar Akác dokumentumszínházi előadás további európai turnéit teljesítjük, Németország utánSvájc következik, Nyitrában is vendégeskedünk az ősszel, és az állomások, a nívós fesztiválok listája csak növekszik.

Eke Angéla / Fotó: Dömölky Dániel

Örömmel folytatom a munkát a Trojka Társulattal is, akikkel idén először dolgoztam az Anna Karenina című előadásban. Soós Attila rendező Gryllus Dorkát és engem hívott vendégként a produkcióba és most úgy tűnik, hogy ebben a csapatban még van perspektíva … Várnak még rám újfajta kihívások is, amelyekről egyelőre nem beszélhetek, de izgatottan várom, hogy egy másik közegben csinálhassam azt, amit eddig a színházban tettem. Színészi és alkotói létezésem a – szerencsére – egyre növekvő lehetőségeknek köszönhetően egyre több energiát igényel, ezért a jövőben szeretném kicsit strukturáltabbá tenni és tudatosabban élni az életemet.

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok