Madárles – Interjú Sényi Fanni végzős dramaturghallgatóval

2018 június 02. szombat, 7:00

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen idén dramaturg osztály is végez. Ismerjék meg Jákfalvi Magdolna, Upor László és Kárpáti Péter tanítványait, hatodikként Sényi Fannit, aki napi listát készít a teendőiről, szívesen elvonulna egy esőerdőbe írni és aki szerint a próbafolyamatok hozzák a legtöbb tanulást.

Szerinted neked mi a szuperképességed?

Megérzések.

Ezt kifejted egy kicsit?

Jaj, de utálom az interjúhelyzetet.

De miért, hát csak kuzinok vagyunk, beszélgetünk…

Hát, hogy megérzek dolgokat. Általában.

Tehát hogy ösztönösen kezelsz helyzeteket?

Igen.

Szerinted mi a dramaturg?

Ember, aki tud írni, olvasni, megfigyelni. És mindezen képességeit a színházban akarja hasznosítani. És valahogy ehhez a közeghez tud kapcsolódni.

Mi az, ami téged a színházcsinálásban érdekel?

Hát az emberek.

Az emberek működése például?

Hm.

Az emberek mint alkotók vagy az emberek, akiket megteremtesz?

Az alkotók. Mármint, ha írok valamit, akkor azok, akiket megírok, de a színházcsinálásnál az alkotók érdekelnek.

És te hogyan lettél dramaturg?

Úgy lettem dramaturg, hogy gimnázium végén eldöntöttem, hogy az leszek.

Hogyan döntötted el?

A színházszeretet úgy jött, hogy amikor Budapestre felköltöztünk, akkor elmentünk néhányszor színházba, és amelyik este elmentem színházba, a másnap teljesen más volt. Történt velem valami.

Honnan tudtad, hogy mit jelent a dramaturg?

Megnéztem az interneten.

Én még emlékszem, hogy nézegetted a színlapokat.

Nézegettem a színlapot?

Igen. Hogy színész nem. Rendező nem.

Meg abban a kék füzetben, a felvi füzetben is nézegettem, hogy milyen színházi szakmák vannak.

És aztán?

És aztán elsőre nem vettek föl, de másodjára igen.

És örülsz, hogy így alakult?

Örülök, hogy így alakult.

Szerinted mit jelent az, hogy dráma? Mi a dráma?

Ellentétes jellemű szereplők konfliktushelyzetének megoldása párbeszédes formában. Ezt tanultuk általános iskolában.

Te mit gondolsz? Azóta is ezt gondolod?

Dráma? Amit közönség előtt előadnak.

Az életedben volt drámai helyzet?

Hát persze, hogy volt.

Mesélsz róla?

De milyen drámai helyzetről beszéljek?

Ami szerinted olyan klasszikus drámai szituáció. Amikor olyan ellentétes irányú szándékok találkoztak, hogy közben mind a kettőnek megvolt az igazsága, ezért nem lehetett azt mondani, hogy ez vagy az. Vagy, hogy neki van igaza, vagy neki.

Ez ettől még nem drámai.

Például mi volt a legnagyobb lázadásod?

Volt nekem lázadásom?

Hát, amikor titokban folyamatosan chipset zabáltál, meg olvastad a Libabőr sorozatot?

Az lázadás?

Vagy amikor mindenki azt hitte, hogy jogra jársz, de te már rég kiiratkoztál.

Ezek nem is lázadások, inkább titkok.

Vannak ilyen titkok most is az életedben?

Nem. Jaj, de.

Mi alapján választasz témát egy drámához?

Ami érdekel.

De gondoltam, itt mondhatnál példát.

Miért?

Mert érdekes.

Miért?

Hát azért, hogy kérjenek fel drámát írni, hülye.

Attól még, hogy elmesélem egy drámámat, nem fognak felkérni drámát írni.

Olyanokat is csinálsz, hogy zenére írsz.

Igen?

Igen, mesélted, hogy volt ilyen feladatotok az egyetemen.

Volt egy vizsgafeladatunk, Schubertnek a Befejezetlen szimfóniájára kellett egy történetet kitalálni, mi Hegede Dorinával írtuk. Az volt a történet, hogy egy ember különböző módokon próbál öngyilkos lenni, de soha nem sikerül neki, és a végén találkozik Schuberttel, és akkor végül sikerül neki, meghal. És Dorina ennek a vizsgaidőszaknak a végén tényleg meghalt. Akkor például nagyon elkezdett foglalkoztatni a halál témája.

Laktál egy ideig a kollégiumban is.

Podhradská Lea, aki a szobatársam volt, fontos ember lett, annak ellenére, hogy nincs Budapesten. Van valamilyen bölcsessége, vagy nem tudom.

És mit tanultál tőle?

Bátorságot. Meg azt, hogy nem szabad hebehurgyának lenni. Mindig ki volt akadva, ha valami olyasmit csináltam, ami abból jött, hogy nem becsülöm eléggé magam. Meg hogy van idő. Meg hogy van szerelem.

És emlékszel, mindig ilyen történeteket mesélt. Emlékszel egyre?

Jaj, nekem az ilyenek nem maradnak meg.

Nekem az esőemberes a kedvencem.

Jajaja.

Azt tudod?

Igen. Egy helyen már régóta nem esik az eső.

És pánikba esnek az emberek. Merthogy mezőgazdálkodásból élnek.

Igen, és éhen fognak halni. És akkor hívják az esőembert, aki nem csinál mást, csak beül a sátrába, és ott hesszel.

Addig az emberek etetik.

Etetik, igen, aztán mindenki lenyugszik, hogy jönni fog az eső. És másnapra esik az eső.

Igen. Tovább…

Az egyetemről még eszembe jutott az az első félév, amikor felkeltem reggel, és konkrétan nem voltam benne biztos, hogy én oda járok. Mindennapos örömérzés volt ez. Fél évig. Meg Székelyföldet is nagyon megszerettem az egyetem alatt. Többször dolgoztunk Sepsiszentgyörgyön Sardar Tagirovskyval. Mikor onnan hazajövök Budapestre, akkor mindig azt hiszem, hogy itt nem fogom kibírni. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy ott kéne lakni.

Mik azok a dolgok, amik erősen meghatározzák a gondolkodásmódodat?

Gondolkodásmódomat? Semmi.

Mármint mi foglalkoztat most?

Az emberek. Szerintem nincs olyan, hogy megnézek egy filmet vagy képet vagy meghallgatok egy zenét, és máshogy kezdek el gondolkodni. Még az emberi kapcsolatokra lehet, hogy ez valamennyire jellemző. De amúgy csak van már valami kialakult személyisége az embernek, ami nem változik lényegében. Inkább csak próbál olyan impulzusokat vagy embereket gyűjteni maga köré, amik-akik ezt kiteljesítik.

De mi az, ami most foglalkoztat?

Szeretnék valami új sportot kipróbálni. Mondjuk most pont elkezdtem lovagolni, de akkor azt úgy igazán, hogy vágtázni. Mi foglalkoztat még? Szeretném újra élvezni az olvasást. Mint régen, amikor még iskola előtt felkeltem direkt hamarabb, hogy tudjak még olvasni pár oldalt a könyvből. És jó lenne elmenni tengerhez és ott írni. Vagy egy esőerdőbe. Megírni a Madárlest.

Az mi?

Ja, hát nem tudok róla sokat beszélni. Prózának képzelem, és az a címe, hogy Madárles. Ilyen még nem volt, hogy a címet tudom, és a témát nem, de most épp ez van. De valahogy olyan embereket vonzunk be, akik olyan témáról kezdenek el beszélni, amik érdekelnek. És ezek előhozzák azt, ami foglalkoztat téged. Ilyen az írás is. Elkezdesz írni, és egyszer csak előjön, ami foglalkoztat.

Azt is mondtad, hogy úgy tanulsz, hogy elkezdesz valamivel foglalkozni, és akkor annak így utánanézegetsz.

Mármint, ha egy előadást csinálunk.

Mondasz erre egy példát?

Hát, például a legutóbbi az a Figaro házassága volt, amit furamód, de a mesterséges intelligenciával meg robotokkal kötöttük össze, és akkor ahhoz elkezdtem mindenféle híreket olvasni, meg rengeteg filmet megnéztem, meg elolvastam a Homo Deust. Szóval, akkor ebbe a témába ástam bele magam. Vagy amikor Tamási Áron előadásra készültünk, akkor elolvastam minden Tamásit. Azt hiszem, ezért is kell nekem próbafolyamat. De nem úgy, hogy állandóan, mert abba belekukul az ember. De a próbafolyamatok hozzák a legtöbb tanulást. Meg egyelőre – jó, írtam már dolgokat, de az utóbbi egy évben nem volt olyan, hogy én magamnak kitalálok egy témát, és önszorgalomból elkezdem beleásni magam, úgy, hogy se rendező, se felkérés. Mindig előtérbe helyezem azokat, amiket muszáj megcsinálni. Hiányzik is, hogy csak úgy magamnak írjak.

Nemzeti Színház: Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke / Sardar Tagirovsky és Sényi Fanni ötlete alapján írta: Sényi Fanni / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Listát szoktál készíteni a teendőidről, nem igaz?

De. Igaz.

És azokat végig szoktad vinni?

Ha nem sikerül végigérnem, akkor átteszem másnapra. De igyekszem.

És ez hogy van, hogy minden reggel megírod a listádat?

Vagy előző este.

Például mára milyen pontjaid voltak?

Hozom. Hát még el kéne mennem futni, bár már voltam egyszer, csak tavasszal mindig akkora mozgásigényem van. Aztán Miskolcon csinálunk Szőcs Arturral egy tantermi előadást, és Arturnak az eredeti darabötlet nem tetszik annyira, kéne ahelyett valamit találni. Ez elég sürgős lenne. Meg hát a szakdolgozat. Meg a Kolozsvári Színháznak fordítok egy darabot, azt holnap kell leadni. Meg Schubert Négy évig tartó őrség című daljátékát csináljuk Tárnoki Márk negyedéves rendezőhallgatóval, és az Operának meg kell írni hozzá a szöveget a műsorfüzetbe. De ez már csak a maradék a mai napra, mert pár dolgot már megcsináltam.

Mi volt az az öt előadás, ami leginkább hatott rád?

Az Orfeusz és Euridiké opera, amit Castellucci rendezett. Ezt Bécsben láttuk a Festwochén, az osztállyal. A Lenzet tudnám még mondani Soós Attilától. A Tajtékos napokat Fehér Balázs Benőtől. A Félkegyelmű, még nagyon régen láttam, Szombathelyen, Jeles Andrástól.

Szerinted mit jelent a tehetség?

Hát ez olyan, mint Dosztojevszkij Félkegyelműjében, hogy: Aglaja, maga olyan szép, hogy az ember nem is mer ránézni. A szépségről nehéz véleményt mondani. Erre még nem készültem fel. A szépség? Talány. Valami ilyesmi szerintem a tehetség is.

Min múlik szerinted, hogy valaki szimpatikus-e?

Fölfedezel az arcában, a lényében magadhoz hasonló vonásokat, talán? Vagy valamit, amihez közöd lehet? Nem tudom. Szerinted min?

Én úgy fejtegettem magamban, hogy vagy valamiben hasonló vagy annyira különböző, hogy semmi kapcsolódás nincs. Vagy valami olyan van benne, amit tudok tisztelni. A semmi kapcsolódást úgy értem, hogy annyira más világban mozog.

Igen.

Ha muszáj lenne döntened, hogy az emlékezeted maradjon meg, vagy az a képességed, hogy érezni tudj, akkor melyiket választanád?

De mit érezni, ízeket, érzelmeket?

Igen, érzelmeket.

Érzelmeket érezni. Te?

Én is.

Az interjút készítette: Kovács Blanka