“A fölfoghatatlanság határáig megy ez a csoda” – Interjú Béres Mártával

2018 június 30. szombat, 7:00

Összességében rendíthetetlen optimizmussal szemléli az életet, mindennek képes a napos oldalát nézni. Béres Mártával a Kisvárdai Lapok beszélgetett.

Az interjú a a Kisvárdai Lapok június 28-ai számában jelent meg.

Hajnali 4 / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Hajnali 4 / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Mit gondolsz, színészként mi a feladatod a közönség felé?
Eddig mindig azt gondoltam, az a dolgom, hogy tartsam a lelket magamban és másokban. Most már inkább úgy látom, hogy a legtöbb, amit tehetek, amitől elégedett leszek az az, hogy amit csinálok, akár egy pillanatra is, de ad az embereknek egy olyan impulzust, ami elmozdítja őket – legjobb esetben – egy jó irányba. Nem is feltétlenül mondanám, hogy csak a színházban éltem ezt meg. Ez bármilyen művészi alkotáson keresztül megtapasztalható és az ilyen élmények engem személy mind formáltak, minőségibb emberré tettek. Én is arra törekedtem, hogy a munkámon keresztül olyan előzetesen hatást gyakoroljak a közönségre, amelytől fejlődnek, hisz fordított esetben én is ezt várom el.

Hajnali 4 / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Hajnali 4 / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Mesélnél néhány szóban a fesztiválon is játszott Hajnali 4 című darabról?
A szabadkai Kosztolányi Dezső mindig is egy experimentális, új formanyelveket kereső, nagyon újító színház volt, amely általában társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Azt gondolom, hogy egy olyan színház, ahol nem nagyon foglalkoznak az emberek a kitaposott úttal, hanem megpróbálják megtalálni a saját irányukat. A Hajnali 4 két évvel ezelőtt jött létre. Egy fiatal rendezőnő, Selma Spahić fejében fogalmazódott meg a gondolat, hogy Wislawa Szymborska verseiből készítsen a színház egy költői estet. A próbafolyamat nagyon élvezetes volt, a darab szabad struktúrájú, nincsenek benne külön szerepek vagy egy lineáris történet, inkább érzetekből áll.

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Hogy látod, az embereknek van igénye az efféle úttörő színházi magatartásra?
Meglátásom szerint az emberek azt igénylik igazán, hogy történjen velük valami. Egyes előítéletek szerint az embereknek csak a szórakoztatásra van igényük. Szerintem nem, mert a rosszul szórakoztató előadást elutasítja a közönség. Azt gondolom, hogy az emberek a legtöbb esetben felismerik azt, ha valaki igazán jó szándékkal adni szeretne, én is, ha beülök egy előadásra, nem az alapján választom ki azt, ami tetszett, hogy milyen műfajú, hanem hogy beindította-e bennem a vérkeringést.

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Mi a véleményed a színházi fesztiválokról?
Nagyon szeretem például, amikor egy olyan közösségbe csöppenek, ahol semmit nem tudnak rólam. Azt gondolom, ez nagyon mérvadó, hisz nem az előzetesen hallott információk alapján értékelnek, hanem az alapján, amit abban a pillanatban nyújtok. A kisvárdai fesztivál példának okáért nagyon szép gesztus. Olyan őszinte színészbarátságokat köszönhetek ennek az események, amelyek nagyon ritkák és értékesek.

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

A nem magyar ajkú lakosság is érdeklődik a magyar színház iránt?
Úgy gondolom, hogy ez mindig egyénfüggő, nem lehet általánosítani. Van egy önálló előadásom Urbán András rendezésében (One girl show), amivel 5 napja léptem fel Belgrádban, szerbül. Úgy hívtak meg, mint magyar nyelvű, Szerbiában élő színésznőt, maga a monodrámám is magyarul jött létre, de az előadások alatt szimultán ment a fordítás fülhallgatón keresztül. Egyre több volt a szerb néző, ezért úgy döntöttünk, hogy megcsinálom az ő nyelvükön is. Szerintem ez egy olyan fajta nyitás, amivel az ember nem hazudtolja meg az eredetét, hanem egy gesztust tesz, hogy azoknak nyelvén is elmondja, amit akar, akik kíváncsiak rá. Ezek nyújtanak lehetőséget arra, hogy az emberek megismerjék egymást. Ettől függetlenül az az én történetem, az én nemzeti hovatartozásommal, egy fiatal nő életével foglalkozik.

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Béres Márta / One girl show / Fotó: Kosztolányi Dezső Színház

Mesélnél kicsit a közönséggel való kapcsolatodról?
Számomra ez az egyik legfontosabb. Nem számít, hogy éppen milyen előadásban játszok, képtelen vagyok kizárni a közönséget. Nagyon érdekes, hogy a színház tényleg csak abban a pillanatban történik, amikor tart az előadás, se előtte se utána. Hiába örökítik meg, felvételről soha nem lesz ugyanaz. Talán nincs is más művészeti forma, ami ennyire tiszavirág-életű. Az előadások pillanataiban történik valami a nézők és a színpadon játszók között. Nekem egyszerűen szinte a fölfoghatatlanság határáig megy ez a csoda. Egyszercsak megtelik egy tér emberekkel, a színpadon valami lezajlik, ami soha, semmilyen formában nem fog többet ugyanúgy megismétlődni. Rengeteget lehet tanulni a közönséggel, az emberekkel való találkozásból, ezt főképp a Tanyaszínházon és a monodrámámon keresztül tapasztalhattam meg.

Az interjút készítette: Bucsi Tamara / Kisvárdai Lapok

 
 

Kapcsolódó anyagok