“Lassan újra két lábbal állok a földön” – Villáminterjú Egri Mártával

2018 július 14. szombat, 7:00

Egri Márta május elején előadás közben szenvedett balesetet. Az azóta eltelt két hónapról, türelemről, elfogadásról és a gyógyulás folyamatának tanulságairól mesélt.

Egri Márta / Jászai Mari Színház: A mi osztályunk / Fotó: Prokl Violetta

Ha jól tudom, ez volt az első komoly színpadi baleseted. Gondolom, minden pillanata élesen bevésődött. Mi történt?

A tatabányai A mi osztályunk című előadással vendégszerepeltünk a Szkénében. Guelmino Sándor rendezésében nagyon hangsúlyos szerepet kapott a mozgás, ami Király Attila érdeme: van a darabban egy kis esküvői tánc, azon belül pedig három forgás. A második forgásnál elestem. Azonnal felkapott Dévai Balázs és Király Attila. Azt gondoltam, semmi baj, felállok és rögtön folytathatjuk tovább, mintha mi sem történt volna, de nem bírtam ráállni a lábamra. Soha ilyet korábban még nem tapasztaltam, egyszerűen azt éreztem, hogy a lábam nem az enyém, egy idegen test, amit képtelen vagyok irányítani. Meg kellett szakítani az előadást. A közönségtől kértek a kollégák egy kis türelmet, hátha változik valamit az állapotom, de sajnos nem ez történt. Be kellett fejeznünk az előadást, kihívták a mentőket. Gálffi Laci, aki ott ült a nézőtéren, odarohant hozzám, megpróbált belém diktálni egy korty whiskyt, de nem mertem meginni, pedig lehet, hogy jobban tettem volna, mert azután a Szent János Kórházban iszonyatos fájdalmak között három óra hosszat kellett várnom egy hordágyon a röntgenfelvételre. Amíg az eredmény nem derül ki, addig a beteg állítólag nem kaphat fájdalomcsillapítót.

Hogyan reagál a színész egy ilyen helyzetre? Mikor értetted meg, hogy itt nem csupán az előadást kellett félbeszakítani, hanem balesetet szenvedtél?

Az első gondolataim természetesen arról szóltak, hogy ez biztosan csak valami rossz álom, fel fogok ébredni, ez nem is velem történik. Minden színész rémálma, ha miatta marad el egy előadás. Hogy ilyen kiszámíthatatlan módon, ráadásul előadás közben történjen baleset – ez csak még nehezebben feldolgozhatóvá tette számomra a helyzetet. Soha korábban ilyen nem fordult elő a pályám során! Arról nem is beszélve, hogy nagyon fontos volt valamennyiünknek, az egész társulatnak ez az este, tekintettel arra, hogy ez volt A mi osztályunk budapesti bemutatkozása. Ezért bántott borzasztóan, hogy éppen itt és velem történt mindez.

Bakonyi Csilla, Megyeri Zoltán, Dévai Balázs, Egri Márta, Király Attila, Jegercsik Csaba / Jászai Mari Színház: A mi osztályunk / Fotó: Prokl Violetta

Szerencsére szépen gyógyulsz. Egyszerűen túlléptél a történteken vagy többről van szó?

Valóban kijelenthetjük, hogy jól gyógyulok, amiért – azon túl, hogy a családom segítségével mindent megteszek érte – elsősorban Dr. Ködöböcz Istvánnak jár köszönet, aki operált és aki nagyon jó munkát végzett, mert napról napra erősödöm. A kedves és segítőkész nővérek támogatása is nagyon sokat jelentett a kórházban töltött időszak alatt. De egy ilyen baleseten nem lehet egyszerűen túllépni. Én legalábbis rengeteget gondolkodtam. Részben volt időm rá, részben pedig nem hiszem, hogy tanulságok nélkül kellene feldolgoznom ezt a helyzetet. Nincsenek véletlenek. Ami történt, egyfajta jel volt. Le kell lassítanom egy kicsit! Muszáj pihennem! Egy pillanat alatt megtörtént a baj, ami többek között arra is felhívta a figyelmemet, hogy nem én irányítok mindent. Ebbe pedig bele kell törődni! Olyannyira elfogadtam egyébként ezt a helyzetet, hogy egy percig sem keseregtem azon, mi lesz most velem. Jelenleg az a legfontosabb, hogy tökéletesen rendbe jöjjek. Nagyon szeretném persze, ha az új évadra, szeptemberre újra teljesen egészséges lennék, de ha nem így lesz, akkor sem fogok kétségbe esni. Minden nap tornázom, eljárok az uszodába, sétálok, már tudok vezetni, ami hatalmas előrelépés, mert szabadságot ad. De ami talán a legfontosabb: a családommal töltöm az időt.

Egri Márta / Jászai Mari Színház: Terror / Fotó: Prokl Violetta

Ezek szerint a támogató segítség is megvan.

A lehető legtökéletesebb! A nagyobbik lányom, Fruzsina gyógymasszőr, Dunabogdányban él és rögtön a kórház után ide hozott. Minden nap jön Ildi, a nagyszerű gyógytornász. A barátaim jönnek látogatni vagy hívnak telefonon, ami rendkívül jólesik. Szóval, idillikus környezetben gyógyulhatok, például nem kell lépcsőt másznom, ami most nagyon praktikus. Viccesen azt szoktam mondani, ez az én magán rehabilitációs központom!

Bízzunk benne, hogy tökéletes egészségben, de milyen tervekkel várod a következő évadot?

Ha teljesen meggyógyultam, a következő szezonra átvitt előadásaimat természetesen tovább játszom. Az elmúlt évad egyébként remek lehetőségeket hozott: A mi osztályunk mellett a Tizenkét dühös embert és a Terrort mutattuk be a Jászai Mari Színházban, Orlai Tibornál pedig az Élet.történetek.hu című előadást játsszuk a húgommal, Egri Katival. A jövőben jó lenne hasonlóan élvezetes munkákban részt venni, egyelőre azonban nem tudok többet. Várok. De azt hiszem, ez a csend jelenleg tökéletes szinkronban van azzal a figyelemmel, amit most magamra fordíthatok. Lassan – szó szerint – újra két lábbal állok a földön. És ennél jelenleg semmi sem fontosabb! Bizakodom, hogy lesznek a jövőben is szép feladataim, de nincs bennem semmi szorongás, ami különben számomra is igazán meglepő, mert általában elég aggódós típus vagyok. De most valami különös nyugalom van bennem. Tényleg nem is értem…! Nem kezdek el futni a dolgok után, mert ami kell, jönni fog úgy is.

Szerző: Gyenge Balázs