„Mi a saját színházunkkal foglalkozunk“- Interjú a Dramatic Art alapítóival

2018 július 16. hétfő, 7:00

Múlt héten mutatta be Donizetti egyfelvonásos vacsoraoperáját a Dunapark Kávéházban a Dramatic Art Produkciós Iroda. A két alapítóval, Dénes Viktorral – aki egyben az előadás rendezője is – és Farkas Ádámmal tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló beszélgetett a véletlenek természetességéről, a személyesség fontosságáról és az operajátszás lehetőségeiről.

Dénes Viktor, Farkas Ádám / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Dénes Viktor, Farkas Ádám / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

A Pótszékfoglaló interjújából:

A váratlan helyzetekre, melyek minden előre eltervezettet meghiúsítanak, melyikőtök hogyan szokott reagálni?

Farkas Ádám: Azt érzem, hogy kezdjük most már megtanulni, hogy minden helyzet váratlan. És ezek a helyzetek, visszatekintve, többször sültek el jól, mint rosszul. A “mamutfenyők” folyamatosan keresztbe dőlnek az útra, és aki gyorsan megtanulja őket kikerülni, az marad a pályán – egyelőre sikerült őket eddig kerülgetni.

Dénes Viktor: Mindig mindent eltervezünk, és a következő pillanatban már ki is derül mindenről: az egész már rég bebukott, és semmi sincs úgy, és nem is lesz, ahogy elterveztük…és ha van igazi feladat, akkor az, hogy ezeket a helyzeteket képes legyél megoldani!

…avagy lehet, hogy pont a váratlan helyzetek egymásra tornyosulása az, ami inspirál titeket?

Farkas Ádám: Kezd már inspirálni, igen!(mosolyog) Mostanában kezdem igazán megtanulni, hogy egy-egy ilyen helyzetet játékosan is fel lehet fogni! És úgy, hogy “na, akkor ezt most hogyan is oldjuk meg?” Az első félév során még nem egy váratlan helyzet okozott “krízist”, most már viszont kalandnak látjuk ezeket. Kalandnak, amit meg lehet és kell is oldani. Színészként persze egészen más egy ilyen helyzet, olyankor nagyon tudom szeretni az efféléket!

…és rendezőként, Viktor?

Dénes Viktor: Ha van egyáltalán valami izgalmas az egészben, akkor az a váratlan helyzet! Az, amire nem tudsz felkészülni, és ami új dolgot, feladatot hoz. A mindennapokban minden áldott nap van valami előre el nem tervezett történés. Színházi értelemben viszont csakis a váratlan helyzetek az izgalmasak!

…ha már izgalmak: számotokra ebben a Donizetti vígoperában, a Ritában mi volt a legizgalmasabb?

Dénes Viktor: Az operajátszás számomra, bizonyos esetekben nagyon unalmas! Régóta kerestem már azt az operát, ahol meg lehet mutatni, hogy a két ember közti kapcsolat intenzitása mennyire fontos. Ahogy fontos az is, hogy megmutassuk, az opera pont annyira közvetlen, eleven játék, mint az életben bármely más is az. Mert míg a színházi játékmód az elmúlt időszakban észrevétlenül, ám határozottan közelített a filmhez – azaz ahhoz, hogy “egyszerű és tiszta” legyen – addig ugyanez az operajátszásban eddig még nem következett be – vagy legalábbis Magyarországon ez még nincs igazán jelen. Próbáltunk olyan operát keresni, amelyben viszonylag kevés szereplő játszik, elég kevés ahhoz, hogy ezt a – közvetlenül és elevenül játszani az operát – gondolatot ki lehessen próbálni rajta. Az opera középpontjában Rita, a fogadós nő áll, aki éli hétköznapi unalmas életét Beppével, az új férjével, mikor egy szép napon felbukkan a halottnak hitt férje, Gasparo – ez felborítja a hétköznapjaikat. E vérbő vígjáték mélyén a nemi szerepek kérdése húzódik meg. Az, hogy egy-egy csalódás után miként viselkedünk a következő kapcsolatunkban.

Dénes Viktor, Farkas Ádám / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Dénes Viktor, Farkas Ádám / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Ádám, te, mint “társ-producer”, hogyan közelítettél ehhez a darabhoz? Avagy: milyen az operajátszás ma idehaza?

Farkas Ádám: Nem vagyok avatott szakértője ennek a műfajnak, ám azt látom, hogy sokkal kötöttebb, sokkal kevesebb impulzus éri, ami javarészt magából a műfajból ered, természetesen. Lassan mozdul, olyan, mint egy tankhajó: nagy apparátust igényel. Az elmúlt évek hozadéka az, hogy színházi rendezők elkezdtek operákat rendezni, ebből születtek nagy meglepetések, és persze kevésbé nagyok is, hiszen a színházi rendező a rendezés közben tapasztalja meg, hogy az opera és a színház nem feltétlenül teljesen azonos műfaj. Mégis frissebbé tették ezek a próbálkozások, impulzusok az opera-játszást idehaza, és látszik az is, hogy nagyon nagy igény van erre a megközelítési aspektusra is. Azokban az operarendezőkben, akiket nagyra tartok, összeér e kettő: rendkívül értik a zenét és azt a színházi nyelvet is, aminek az ismerete az operarendezésekhez szintén elengedhetetlen. Ha valamiért egyáltalán porossá válhatott az operajátszás, akkor az legfőképp azért lehet, mert ez a kettő elvált egymástól, sajnálatosan. Magyarországon mindezek mellett még el is szeparálódik ez az egész műfaji frissülés – amikor csak tehetem, megnézem a Kovalik-rendezéseket!

A színház és az opera egymás mellé helyezésén túl, ha mindez még vacsora is már rögtön…

Dénes Viktor: Londonban ez egy nagyon is élő műfaj: pub-opera, “kocsma”-opera. Amikor erről először hallottam, akkor már motoszkált a fejemben a gondolat, hogy egyszer rendezőként is szeretnék majd másképpen közelíteni ehhez a műfajhoz. Persze tudtam, hogy nem egy magyar talponálló kocsmába szeretném bevinni az operát. Aztán felmerült a Dunapark Kávéház lehetőségként, ahol ezt a két elképzelésemet – a tartalmit és a formait – teljesen jól, harmonikusan és inspirálóan meg tudom valósítani! Minden ott fog történni a nézők között! Nem lesz köztünk hatvan méternyi nézőtér-színpad-szakadék. Közel, igazán közel kerül majd a néző a történésekhez.

Farkas Ádám: Ha valami, akkor ez az, ami a legfontosabb! Hogy az operát maivá, köznapivá tegyük, ahhoz ez egy nagyon erős gesztus – mint egy forgatáson a statiszták, akik részesei a történetnek.(nevet)Cselekvésbe “ágyazzuk bele” a nézőt, és ettől máris kiemelkedik ez a játék a klasszikus görög színházra épülő hagyományból.

Számotokra a színház “görög miliő” vagy a hétköznapi valóság helye?

Farkas Ádám: Akkor szép, ha a színházban ez a kettő egyszerre képes jelen lenni! De ha mégsem tud egy időben megvalósulni, akkor pedig pont az a szép, ha ez a kettő képes arra, hogy váltakozzon. Az ideális az, ha a néző egy este folyamán többször érzi magát görög színházban és a hétköznapi mindennapiságban is. Ez az ide-oda, csiki-csuki a borzasztóan lényeges ebben az egészben!

(…)

Folytatást a Pótszékfoglalón talál.

 
 

Kapcsolódó anyagok