“Érezzük, hogy hatalmas lehetőségeink vannak” – Interjú Varga Bence rendező hallgatóval

2018 július 18. szerda, 7:00

A még egyetemista Varga Bence rendezésében, a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Szentendrei Teátrum közös produkciójában mutatják be Carlo Gozzi: A kígyóasszony című művének új zenés változatát.

Az idei nyáron több olyan produkció is látható Szentendrén, melynek rendezői, szereplői mind fiatalok. A Szentendrei Teátrum tavaly indított FRISS sorozatával a fiatalokat szeretné elérni.

A kígyóasszony / Fotó: Horváth Attila

A kígyóasszony / Fotó: Horváth Attila

Goldoni kortársa, Gozzi talán kevésbé ismert a nézők előtt. A kígyóasszony című művét egyetlenegyszer vitték színre nálunk, néhány évvel ezelőtt Zsámbéki Gábor rendezésében egy vizsgaelőadás volt. A te rendezésed ebből indult ki?
Nem láttam, de nem is olyan rég pár szót beszéltem erről Zsámbéki Gáborral. Az ő rendezése a mozgásra helyezte a hangsúlyt. A miénk zenés előadás. Kendrey Beatrix dalszövegével, Kovács Adrián zenéjével saját dalok is belekerültek az előadásunkba.

A klasszikusabb Gozzi szöveg s a ti nagyon szlengesített szongjaitok hogyan tudnak egymással összesimulni?
A Kígyóasszony commedia dell’arte, utcai műfaj, aminek egyik alapfeltétele a közönséggel való közvetlenség. Ebből fakad, hogy mai szófordulatokat használunk, sok az improvizatív rész az előadásban, miközben a történet és az alapanyag egyfajta „kosztümös” világot diktál. A jelmezeket a MOME textil szakon végzett divattervezői, a díszletet a képzőművészetisek készítették.

A kígyóasszony / Fotó: Takács László

A kígyóasszony / Fotó: Takács László

Az elmúlt évek nagyon izgalmas tendenciája a különböző művészeti egyetemek közös vizsgaelőadásai, a közös munkák.
Csodálatos dolog. Úgy látom, pedagógia koncepció is, hogy már az egyetem alatt közös munkák szülessenek. Nekünk vizsgafeladatunk is volt a Képzőművészeti Egyetem hallgatóival közösen elkészített munka. Egyedül nem lehet színházat csinálni. Minél több nézőpontra lát rá az ember, annál teljesebb anyag tud születni. Nagyon érdekes volt, ahogy a divattervezőkkel rá kellett arra ébrednünk, egészen más terep a kifutó és a színház. Az önmagában vett szépség esetleg kevés a színpadon. Ami a kifutón csodálatos és extravagáns, nem biztos, hogy elég pontos kifejezéseket hordoz a színpadon.

Varázslatos mese, mitologikus történet a szarvasból lett lány története, aki elcsábítja Farruscad herceget. Halandók és halhatatlanok csodás szerelme.
A halandó herceg és a halhatatlan tündér meséje a mulandóságról szól, miközben az egész történetet átitatja a szerelem. A tündér a szerelemért még halhatatlanságáról is hajlandó lemondani, de a herceg csak próbatételek kiállása után nyerheti el a szerelmét. Gozzit izgathatta a téma, egy másik művében, a Turandot adaptációjában a hercegnek ugyancsak különféle próbákat kell kiállnia. Ott is nagyon erős a mitológiai szál. A Kígyóasszony témája többeket megihletett, Wagner, kisebb változtatásokkal, Tündérek címen komponált belőle operát. A Kígyóasszony a szerelemről, párkapcsolatról, az egymásba vetett bizalomról szól, hogy meg tudunk-e bízni egymásban, akár vakon is. És mi van akkor, ha a bizalom megtörik és elbukik az ember. Orvosolható-e hosszú távon még a kapcsolat, vagy maradandó sérüléseket okoz az emberben?

A kígyóasszony / Fotó: Horváth Attila

A kígyóasszony / Fotó: Horváth Attila

Ascher Tamás osztályában negyedéves rendező szakos vagy. Sok közös munkád van a színész hallgatókkal. Az egyetemi évek talán még védettebb időszak, de biztos benned van a mi lesz utána, a mi történik a barátságokkal, a bizalommal?
Novák Eszter és Selmeczi György zenés-színész osztályából többen is benne vannak a mostani előadásban. Mi, zenés színházi rendezők párhuzamos osztály vagyunk velük, nagyon sokat dolgozunk közösen. Közös óráink, közös vizsgáink vannak, össze vagyunk szokva ennek minden jóságával és árnyoldalával. Négy év folyamatosan együtt megterhelő is tud lenni. De nyilván, Tarkovszkij szavaival „áldozat nélkül nincs ajándék.”

Úgy tűnik, egyetemistaként is rengeteg lehetőségetek van kipróbálni magatokat a szakmában. A színészhallgatókat sokszor látom különböző színházak előadásaiban, nektek, rendezőknek is lehetőségetek van az egyetemen kívül is dolgozni.
Érezzük, hogy hatalmas lehetőségeink vannak, hálásak is vagyunk. Ugyanakkor ott van az éremnek a másik oldala, hogy meg kell felelnünk. Én erről a megfelelésről írom „A színház mint árucikk” címen a szakdolgozatomat. Mit jelent az, hogy van egy megrendelő, mint jelent az, hogy van egy célközönség, s ez mennyiben befolyásolja az alkotó munkáját? Amikor az ember kikerül innen a szakmába, beteljesül az álma, rendező lehet, kap feladatokat, kiszolgál. Nagy kérdés, hogyan őrizheti meg az ember azt, hogy ne szürküljön bele.

A kígyóasszony / Fotó: Takács László

A kígyóasszony / Fotó: Takács László

A commedia dell’arte nagyon szabad, nagyon improvizatív műfaj. Ez a szabadságérzet, annak lehetősége az egyik oka a darabválasztásodnak?
Ilyen szempontból nagyon szerencsés, hogy az előadás szabadtérre készül. Igaz, most még zárt térben próbálunk, de folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy milyen lesz majd Szentendrén. A szabadtéri színházban nem lehet fenntartani annak az illúzióját, hogy amit látunk, az a valóság. Ott, a szabad ég alatt minden színház. És ezt egy ilyen anyag, mint A Kígyóasszony, felvállalja.

Gozzi nem lett olyan népszerű, sokat játszott szerző, mint kortársa, Goldoni. De Gozzi, sok tekintetben szembement korával. Többek között azt hirdette, színházat nem pénzből, örömből kell csinálni. Egyetemistaként az ember hisz még ezekben az ideákban?
Éppen ez a jókedv, ez a játékkedv, ami elengedhetetlen a színházi alkotásban. Ezért szeretek, és szoktam is nem csak hivatásos színészekkel, hanem olyan amatőrökkel dolgozni, akiknek van polgári foglalkozásuk, de nagyon szeretnek játszani. Öröm nézni azt a fajta játékkedvet. A professzionális színészeknél a kiszolgálás miatt fennállhat annak a veszélye, hogy éppen a felhőtlen öröm vész el. A Gozzi darabban sok a kanavász, nincs megkötött drámai forma, nem párbeszédes formában írta, csak nagyjából adja meg, mi történik az egyes jelenetekben. Ezek olyan kapaszkodók a szerzőtől, amelyek arrafelé visznek, hogy ez nem rendezői színház. Színészi színház, színészi játszótér.

A kígyóasszony / Fotó: Takács László

A kígyóasszony / Fotó: Takács László

Ekkora színészi szabadságnál mi a rendező feladata? Instrukciókat adsz, de engeded, hogy ők is szőjék a mesét?
Az irányokat kell meghatározni, mederben tartani az előadást. Az improvizáció nagyon jó, de egy idő után az is bemerevedik, elfoglalja a végleges formáját. Ez a fajta szabadság nagyon jó táptalaj, bízom benne, hogy jól tudjuk majd használni.

Gozzi darabja eredetileg is zenére épült, vagy ezt már ti tettétek hozzá?
Eredetileg az improvizatívabb részeknél használták a zenét, de ennyire zenés, mint a mi előadásunk, biztos nem volt. Ilyen szintű dalbetétek nem kerültek az eredeti darabba. Kovács Adrián zeneszerzővel régóta terveztük a közös munkát, ahhoz kerestünk anyagot. Mindkettőnknek eszébe jutott Goldoni is, de nem tartottuk elég zeneinek az alapanyagot. Így keveredtünk el Gozzihoz, ami nagy öröm.

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok