“A megmérettetés mindig fontos” – Interjú Rusznyák Gáborral

2018 július 23. hétfő, 7:00

Miskolcon mutatták be tavaly ősszel a Shakespeare műve alapján készült „AHOGYTETSZIK” című darabot Rusznyák Gábor rendezésében, az előadást a Vidéki Színházak Fesztiválja keretében hamarosan láthatja a budapesti közönség is.

Rusznyák Gábor / Miskolci Nemzeti Színház: Ahogytetszik / Színházak éjszakája – nyílt próba / Fotó: Gálos Mihály Samu

Szeptemberben érkezik a Thália Színházba az „AHOGYTETSZIK”. Már nem először rendezel darabot az alapműből (Bozgorok). Miért esett ismét erre a választásod?

Először is, mert az a rendezésem nagyon a pályám elején volt és arra is kíváncsi voltam, hogy – rossz szóval élve – hová fejlődtem vagy inkább mennyit változtam. Illetve úgy éreztem, hogy más szemszögből tudok rálátni az akkori értelmezésemre.

Mi helyeződik ebben előtérbe? Mi lett a leghangsúlyosabb?

Nekem az Ahogy tetszik alapvetően a kirekesztettségről szól, az Ardeni-erdőről. Kevésbé érdekel az udvar és a belső hatalmi harc, inkább az foglalkoztat, hogy hogyan vannak azok az emberek, akik kiszorultak – egyikük a hatalomból, mások egyszerűen az életből, mert most épp nem aktuális a tudásuk, vagy a létezésük egyszerűen nem kívánatos. Ezekkel az emberekkel mi történik? A Bozgorok esetében egy nagyon erős, erdélyi közegben, az ottani magyarokról szólt a történet, és oda érkeztek meg tulajdonképpen magyar turisták a saját problémáikkal. És ott szembesültek ezzel a közös léttel… Szóval ez egy teljesen más jellegű történet volt. Most ez egy bizonyos szempontból általánosabb, viszont élesebben rajzolódnak ki olyanfajta emberek, akik kirekesztettnek élik meg saját magukat. Saját maguk kirekesztettsége is hoz egyfajta belterjességet, egy élhetetlenséget, amin néha tudunk nevetni, és néha persze szomorkodhatunk is rajta. Ezt a közeget szerettük volna megmutatni, és ebbe belefűzni a darab fontos üzenetét: hogy a végső menedék ezekből az élethelyzetekből a szerelem. Mindenki, aki a többséggel vagy a társadalommal elveszíti valódi kapcsolatát, a szerelembe tud még belekapaszkodni, mint egy létező emócióba.

Kokics Péter, Mészöly Anna, Prohászka Fanni / Miskolci Nemzeti Színház: Ahogytetszik / Színházak éjszakája – nyílt próba / Fotó: Gálos Mihály Samu

Milyen lett a hangulata, vizuális megjelenése, képi világa?

Egy elhagyatott épületben játszódik, ami úgy funkciónál, mint egy menedékszálló. A szállót – vagy a zónát, ahogyan az előadásban hívják, ami egy kölcsönvett fogalom – a személyzet működteti. Ide be lehet érkezni, mindenkit befogadnak, elmenni viszont nem lehet. Egy börtönszerű helynek kell elképzelni, ahová befelé van út, kifelé nem nagyon.

Szinte az egész társulat benne van… A társulatra kellett szabni a darabot?

Igen, de ez nem jelentett problémát. A miskolci egyrészt nagyon egészséges összetételű társulat így jól kioszthatók az ilyen jellegű történetek, amelyben a generációkérdés erősen jelen van, másrészt erős a társulat. Ebben az előadásban szinte „mindenki mindig a színen van” 17-18 történetet kísérhet párhuzamosan végig a néző (olyanokét is. akiket Shakespeare nem írt meg), ehhez elengedhetetlen az úgynevezett társulati egység, a közös gondolkodás.

Görög László / Miskolci Nemzeti Színház: Ahogytetszik / Színházak éjszakája – nyílt próba / Fotó: Gálos Mihály Samu

Tagja vagy Miskolcon a művészeti tanácsnak. Elmondanád miből áll a feladatod?

Ez a modell lényegében az üzleti szféra igazgatótanácsának művészi leképezése. Kaposvárról ered ez a dolog, de talán ők is vették valahonnan. Az a lényege, hogy azok a rendezők, akik a színházban rendeznek, nem csak saját rendezésüknél vesznek részt a színház életében, hanem az összes többi rendezésre is ránéznek. Van egy úgynevezett megnézés, amikor egymás munkáit értékeljük. Ilyenkor nem saját elképzelésünket erőltetjük a születő előadásra, hanem azt fogalmazzuk meg, hogy az adott megközelítésben a darab mitől lehetne jobb. Nyilván sokat segít, hogy az évadot is együtt tervezzük meg és a társulatot is együtt alakítjuk. A döntéseket közösen hozzuk arról is, hogy kiket, milyen alkotókat hívunk meg a színházba a folyamatos fejlődés érdekében. Tehát ez egy közös gondolkodás a színház egészéről.

Fontosnak tartod, hogy az előadások Budapesten is bemutatkozzanak?

Természetesen. A „megmutatkozás”, a megmérettetés mindig fontos, főként egy vidéki színház életében.

Forrás: Thália Színház

A Miskolci Nemzeti Színház előadásáról korábban itt adtunk hírt.