“Az operett messze az egyik legkorszerűbb műfaj” – Interjú Lőcsei Jenővel és Zsuráfszky Zoltánnal

2018 július 28. szombat, 7:00

Az Operettszínház gálaműsorát és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadását is láthatjuk az idei Palotakoncerteken. A két produkció rendező-koreográfusaival, Lőcsei Jenővel és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetővel beszélgettünk.

Lőcsei Jenő és Zsuráfszky Zoltán

Milyen szempontok alapján dőlt el, hogy 2018-ban, a 3 napos fesztiválon mely produkciókat vigyék színre a Palotakoncerteken?

Lőcsei Jenő: Több mint két éve beszélgetünk arról, hogyan lehetne még érdekesebbé tenni a programot. A gálaműsorok mindig nagyon sikeresek, hiszen ilyenkor remek zenéket, a legjobb és legszebb dalokat hallhatják a nézők. Az operett összművészet, ahol egyszerre van jelen a zene mellett a tánc és a próza, és a produkció minden eleme megkapja a lehetőséget, hogy a legmagasabb színvonalon legyen látható. Egy gálaesten persze kicsit nehezebb dolgunk van, mert korlátozottak a lehetőségek, de ezzel együtt idén megpróbáltunk kitalálni egy olyan formát, amely a koncerttől mégis inkább a színház felé közelít, és azon ötleteltünk, hogyan tudnánk színházi illúziót teremteni – így indultunk el, ez volt a kezdet. A szándékunk az volt, hogy mindenképpen színes, vidám, szórakoztató gálaműsor készüljön, amely színházi élményt ad. A Bor, dal, asszony című esten az operett számok dramaturgiai sorrendben kapcsolódnak egymáshoz, a szereplők akár már a saját műsorszámuk előtt megjelennek a színpadon.

Zsuráfszky Zoltán: Tavaly a kiegyezés volt a témánk a Palotakoncerteken, idén a Csárdás! – A Kelet Tangója című estünket választottuk, mely amerikai megrendelésre készült folklór program, egy szerelmi háromszög történetével. A nézők a táncházban játszódó keretjáték alatt velünk együtt gondolkodnak, utaznak, és aggódnak a szerelmespár sorsáért, akiket elszakítanak a táncos társak. A darab egy nagyon szép kalotaszegi menyegzővel zárul. Szerettük volna bemutatni a Kárpát-medence táncait, a különböző táncos területek dialektusait: a legényeseket, az üveges és a botoló táncokat. A produkcióval jártunk már Észak-Amerikában, Kanadában, Franciaországban, és mindenütt nagyon szerették, örömmel vették, hogy történetbe ágyazott, eredeti néptáncműsort láthatnak.

Hozzányúlt –e a koreográfiához az Oroszlános Udvar adottságai, nagysága miatt?

Zs. Z.: Nagyon örülök, hogy az ország legnagyobb együtteseként ilyen reprezentatív környezetben az operett mellett megjelenik a Palotakoncerteken a néptánc is. Erre az emblematikus helyre, az Oroszlános udvarba valahogy mi is úgy készülünk, hogy még jobban szeretnénk teljesíteni, még szebb produkciót szeretnénk bemutatni.

A Palotakoncerteken, koreográfusként voltak az elmúlt években olyan ötletei, melyeket most színpadra visz rendezőként?

L. J.: Abszolút. Néhány olyan dal is bekerült a műsorba, amely évekkel ezelőtt nagy sikert aratott egyes darabokon belül, de valamiért a gálaműsorok programjában nem szerepelt. Az operettirodalom ugyan véges, de tanulságos volt a kutatás, mert rengeteg érdekes és izgalmas számot találtunk, ráadásul nem köt minket egy konkrét előadás kerete és dramaturgiája, hanem szabadon használhatjuk a dalokat.

A fesztivál a magyar zenés színházi hagyományok, a folklór ünnepe.

Zs. Z.: Évek óta óriási sikerrel rendezik meg a Palotakoncerteket a Várban, és Dr. Vadász Dániel, valamint Nacsa Olivér producerek ötlete volt, hogy az operett mellett más műfajok is megjelenjenek, nekik köszönhetően a fesztivállá bővült esemény kiegészül néptánccal. Meghatározó élmény számunkra a Palotakoncertek, ez a nyár egyik legfontosabb estéje, úgy tudom már jegyeket is alig lehet kapni. Kitaláltuk azt is, hogy a belépő megvásárlásával, buszokat biztosítva és az útiköltséget fedezve különböző helységekből ide utazhassanak az érdeklődők: sok olyan ötletet hoztunk a fesztiválra, mellyel népszerűsíthetjük a rendezvényt. A Csárdás! – A Kelet Tangója cím is jó választásnak bizonyult, mert figyelemfelkeltő, önmagáért beszél. Nyilván nem tangót láthatnak a nézők, hanem csárdást, mely a XIX. század emblematikus, legismertebb magyar tánca, de a történetmesélés során cigányok és más népek táncai is megjelennek.

L. J.: Bármilyen kritika is éri az operett műfaját, szerintem messze az egyik legkorszerűbb műfaj, persze sikeressége függ attól, hogy milyen kézbe kerül. Sokszor túlzó romantikával, porossággal vádolják, pedig maga a műfaj Párizsban éppen a romantika ellenében született meg. Egyik alaptulajdonsága, hogy kerüli a pátoszt, inkább iróniával közelít a témához. Számos példát mondhatnánk arra vonatkozóan, hogy mi történik, ha hozzáértő művész kezébe kerül egy mű, hogy például Székely Kriszta abszolút egy mai, friss, élő, remek előadást rendezett a Kékszakállból. Az operettek magas színvonalú zenék, legyen szó Offenbachról, vagy Straussról, Kálmánról vagy Lehárról, akiknek műveit a legnagyobb világsztárok sem röstellnek elénekelni.

A nagyoperettek egyik alappillére a humor illetve az irónia. Szempont volt a műsor összeállításánál?

L. J.: Természetesen a műfaj nélkülezhetetlen eleme a humor. Az érzelmesebb, drámaibb jelenetek, duettek vagy áriák mellett egy jó operettben mindig sok a vicces, komikus szám is. Ezt a vonalat képviseli általában a táncos komikus, a szubrett és a buffo.  Egy operett érzelmi hangulati hullámzása is hozzájárul ahhoz, hogy a nézők könnyen belefeledkezhetnek a meséjébe és hihetetik, hogy ez a valóságban is megtörténhet. Ugyanez azonban nézhető a fonákjáról is, tehát a történet értelmezhető a valóság paródiájaként is. Ha akarom komolyan veszem, ha akarom nem. Az operett sikerének a kulcsa ez, hogy két oldalról láthatod benne a dolgokat. A fontos az, hogy jó ízléssel adagoljuk a számokat.

A nyári szezon közepén megrendezett Budavári Palotakoncertek vonzza a turistákat, külföldi vendégeket?

L. J.: Biztos vagyok benne, hiszen a magyar operettnek jó híre van, népszerű műfaj, a Budapesti Operettszínház pedig az utóbbi években komoly rangot vívott ki magának az európai zenés színházi életben. Jól ismernek minket határon túl is. Nem véletlen az operettek sikere, csupán intelligensen, szellemesen és ízlésesen kell színpadra alkalmazni.  Az Oroszlános udvarban más lesz az előadás, mint amit az Operettszínházban láthatnak, megszoktak a nézők.

Zs. Z.: A nyári néptáncprogramokat is nagyon sok külföldi látogatja, hiszen a mozgás, a tánc és a zene nyelvét mindenki ismeri. Évente 140 műsorunk van, nyáron is dolgozunk, nemrég voltunk Kapolcson a Várkert Bazárban, Csíksomlyón pedig Passiót mutatunk be a Nemzeti Színházzal közösen. Tele van a naptár és mivel nincs színháztermünk, utazó társulatként velünk vidéken is gyakran találkozhatnak a nézők.

Budavári Palotakoncertek

Milyen perspektívát lát még az egyre népszerűbb Palotakoncertekben?

Zs. Z.Szerintem most indul be igazán, és már megvannak az ötleteink a jövő évre. Örülnénk ha sorozattá nőné ki magát a fesztivál.

A Palotakoncertek után milyen munka várja, tart -e még tréninget az Operettszínházban?

L. J.: Hosszú évekig dolgoztam balettmesterként a Magyar Állami Operaházban és az Operettszínházban is, de ahogy szaporodtak a koreográfusi és irodai munkák, egyre kevésbé fért bele az időmbe, hogy tréningeket is tartsak. Ha az ember ezt komolyan veszi, akkor ez egy egész délelőttös elfoglaltság, amire komolyan fel kell készülni, és egy idő után sajnos erre nem volt lehetőségem. Néha bánt is ez, hiszen a tréningek engem is jó karban tartottak éveken keresztül. A koreografálás szintén fizikai munka, de nem tart állandóan edzésben, csak periodikusan. A Palotakoncertek után már a következő munkámra készülök, a Budapesti Operettszínház november végén mutatja be Fényes Szabolcs Maya című operettjét, amelynek a koreográfiáját én készítem. Ma már szeretek kevesebbet vállalni, az idővel versenyt futó munkákra már nem vágyom, mert precízen felkészülő típus vagyok.

Szerző: Vass Kata / Színház.org

 

A Budavári Palotakoncerteket rögzíti a köztelevízió, és az augusztus 20-i állami ünnepségsorozat záró programjaként kerül képernyőre a Duna TV-n.