“A személyes bátorság nem tanítható” – Interjú B. Fülöp Erzsébettel

2018 augusztus 11. szombat, 7:00

A Kisvárda előtt már Pozsonyt, Prágát, Budapestet, Nagyszebent és nemsokára Maribort is bejárt Augusztus című, Balázs Zoltán rendezésében bemutatott vizsgaelőadásról B. Fülöp Erzsébettel, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős színész osztályának vezető tanárával beszélgetett a Kisvárdai Lapok.

“Azt hiszem, hogy minden kamaszlánynál benne van pakliban, hogy milyen jó lenne színésznőnek lenni. Én is pontosan így működtem, csakhogy sokáig nem mertem bevállalni ezt az álmomat. Színházba járni Gyergyóditróban nem volt lehetőségem, később Csíkszeredában láthattam előadásokat, az nagyon belém vésődött. Aztán sokáig tanultam a jogra, de utolsó percben rájöttem, hogy hiába a sok befektetett munka, azt az utat kell bevállalnom, amit belül érzek. Azóta is erre bátorítok mindenkit: meg kell lépni, amit az ember fontosnak érez.” (B. Fülöp Erzsébet / liget.ro)

Az interjú a Kisvárdai Lapokban jelent meg.

Nagy a kereslet és jók a visszajelzések. Miben látja a fogadtatás ekkora sikerét?

Az a nagyszerű az Augusztusban, hogy mind a színházi alkotókat, mind a gimnazistákat, vagy egy idősebb korosztályt is egyaránt megmozgat. Sok külföldi fesztiválmeghívást is kaptunk, amire eddig nem volt precedens a magyar tagozaton. Legutóbb Pozsonyban maga Patrice Pavis színházi szakember is megdicsérte az előadást. A darab sikerének egyik fontos eleme – azon kívül, hogy ilyen típusú előadás eddig nálunk nem született -, hogy a színészek adottságaira, személyességére épít.

B. Fülöp Erzsébet

Adottságaik alapján milyennek látja most az osztályát, melyek voltak az előzetes elképzelései, elvárásai, a Balázs Zoltánnal való munkával kapcsolatban?

Osztályvezető tanárként gondolom elnézed nekem, ha szubjektív leszek, hiszen hinnem kell bennük, hogy bármilyen, az eddigiektől eltérő munkamódszert, technikát is képesek kivitelezni. A diákjaimról tudtam, hogy nagyon “húzósak” és fegyelmezettek, ami jó alap a Zolival való munkához. Ez a beléjük fektetett maximális bizalom tükröződött vissza januárban, amikor bemutatták az Augusztust. Hihetetlen örömérzet volt látni, hogyan köszön vissza mindaz, amit korábban érzékeltem bennük.

Augusztus - próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Augusztus – próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Hogyan látja ezeknek a diákoknak a jövőjét ma a színházi„piacon”, mi jelenthet számukra esetleg akadályt?

Ami megtanítható, az a színjátszás kezdeti szakasza csupán. Hogy az adott vizsgára való készülés folyamatában bátran feszegessék saját testük határait, hogy a színész a hangját, a testét, kezelhetőbb és izgalmasabb eszközzé tudja gyúrni. Ami nem tanítható a maga teljességében, az a képességek ritka kombinációja, a bizonyos fokú személyes bátorság. Hogy kiből milyen színész lesz, azt a soron következő évek és az adott körülmények határozzák meg. Talán azért aggódom, hogy amennyire jól működnek csapatban, ugyanez sikerüljön külön-külön is, hogy ne bátortalanodjanak el. Nagyon érzékenyek és nem könyöklősek, ami lehet, hogy kezdő színészként nem hat jól, főként versenyhelyzetben.

Augusztus - próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Augusztus – próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Osztályvezetőként és tanárként mit gondol, mi az egyetemi oktatás felelőssége, elsődleges szerepe és feladata egy fiatal színész útra indításában?

Hét év óta először ismét taníthatok elsősöket, Harsányi Zsolt tanárkollégámmal együtt. Ránk hárul az első három év képzésének a felelőssége, hogy olyan alapokat, technikákat tanítsunk, amire simán építhet a soron következő két év mesteri, a más tanárokkal és rendezőkkel való munka. Pillanatnyilag az improvizáció elsajátítását látom egyik legfontosabb célnak az alapszakon. Ha ez jól működik, bármilyen helyzetben, akármilyen rendezői követelmény elé állítódnak is a diákok, nagy baj nem történhet. A mesteris időszakban fontosnak tartom, hogy a realista játékmód mellett mást is kipróbáljanak. Erről az igényről szól az Augusztus is.

Augusztus - próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Augusztus – próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Hogyan esett a választás éppen Balázs Zoltánra, mint rendezőre?

Balázs Zoli még a Hamletje óta “beállt a fejembe”, azóta követem, olvasok róla, hogy hol van, mit rendez. Tudtam, hogy egy nagyon “hardcore” rendezőről van szó, csodáltam a munkáit és elég sokat dolgoztam azon, hogy elvállalja. Amikor végre igent mondott, akkor a magyar kar vezetősége azonnal mellém állt és törekedett megfelelő feltételeket biztosítani.

Augusztus - próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Augusztus – próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Hogyan zajlott a közös munka, miként oszlottak meg a feladatok?

Zoli módszerének különlegessége, hogy átfogó. A darabválasztás az ő ötlete volt, és az az izgalmas, hogy a dramaturghallgatók is bekerültek a munkába, ők is együtt brainstormingoltak a színészekkel. Már Bruno Schulz Fahajas boltjának elemzése külön irodalmi csemegének számított. Főleg a szintetizálós gondolkodásmódra való rászoktatás, ahogy egy-egy szituáción belül a drámairodalom, film-, zene- és színháztörténet is terítékre került. Folyamatosan pörgetniük kellett az agyukat, ameddig kialakult az olvasatuk a viszonyokról, helyzetekről, karakterekről.

Augusztus - próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Augusztus – próba / Fotó: Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Azután következett a reggeltől késő éjszakába húzódó fizikai tréning, ahol a számomra lenyűgöző a formai kötöttség és az improvizatív játékosság egymásba játszatása volt. A groteszk, elrajzolt mozdulatok mind a diákok ajánlatai, ami a felszabadító próbafolyamat hozadéka. Hihetetlen volt nézni Zolit, ahogy koreográfiát is tanít, persze annak is a logikáját. A kiélezett figyelést. Ha az a búzaszem leesne valaki ujjáról, vagy orráról, összedőlne az előadás. Ezt gyönyörűnek találom!

Kérdezett: Becsey-Imreh Noémi / Kisvárdai Lapok

 
 

Kapcsolódó anyagok