Mindig új utakon – Interjú Tihanyi Ákos koreográfussal

2018 szeptember 02. vasárnap, 7:00

Tihanyi Ákos sok éven át világhírű külföldi musicalekben lépett fel, később hazatért és koreográfusként is dolgozni kezdett. A Seregi-díjat most ő vehette át: a jutalomfelkérés részeként szívesen alkotná meg egy opera táncrészeit, vagy egy balettelőadást.

Tihanyi Ákos / Fotó: Opera Magazin

Tihanyi Ákos / Fotó: Opera Magazin

Az idén önnek ítélték az Opera által alapított Seregi László-díjat. Nem a balett, hanem főként a musical és az operett világában dolgozik: mit jelent ez az elismerés?

Bevallom, nagyon meglepődtem, hogy rám gondoltak. Nem sejtettem, hogy valaha is kapok valamilyen jutalmat, mert olyan műfajokban tevékenykedem, amelyekben itthon kevesebb kitüntetést osztanak. Sokat éltem külföldön, és tudom, hogy a rangos Tony-díjnál létezik külön kategória a zenés-táncos előadások számára. Nagyon örülök tehát ennek a díjnak, ami szerintem a musical műfajának is szól, nem csak nekem. A zenés színház a leggyorsabban fejlődő művészeti ág a világon, én pedig mindig is arra törekedtem, hogy új utakon járjak, megtapasztaljam és átvegyem az újdonságokat, keverhessem a különböző táncstílusokat.

Fotó: Opera Magazin

Fotó: Opera Magazin

A legtöbb korábbi díjazotthoz képest más utat járt be, és a pályafutása is sokszínű. Milyen tapasztalatokból építkezett?

Táncos-énekesként kezdtem a karrierem, de nem a Balettintézetbe jártam, hanem a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába. Utána egy évre Budapestre kerültem, de nem tudtam integrálódni. Sárközi Gyula balettművész, koreográfus biztatott, hogy menjek világot látni, gondoljam át a dolgaimat. Ez 1995-ben történt, és így is tettem. A Chicago és a Kabaré című világhírű musicalek alkotója, Bob Fosse munkássága nagy hatással volt rám, és hatalmas ajándék, hogy lehetőségem volt többek között a Chicago eredeti londoni előadásában, illetve a Fosse – The Show eredeti Broadway-produkcióban egyetlen magyarként fellépnem. Már tíz éve éltem külföldön, amikor 2005 elején Sárközi jelezte nekem, hogy a Madách Színház koreográfus-meghallgatást tart. Andrew Lloyd-Webber egyik musicaljét, a Volt egyszer egy csapat című produkciót készültek bemutatni, a próbamunka után Szirtes Tamás igazgató-rendezőtől én kaptam a megbízást. Nagyon boldog voltam, ez lett az első koreográfusi felkérésem, és jól esett, hogy miután Webber is látta, megdicsért minket. A tévés munkáimból pedig sok olyan dolgot tanulok, amit színházban is tudok alkalmazni, például a gyorsaságot, az azonnali reakciót.

Ön készítette az Erkel Színházban nagy sikerrel bemutatott, és idén júniusban és júliusban is látható Billy Elliot – a Musical koreográfiáját is, ez milyen feladatnak bizonyult?

Csodás vállalkozás, és jelentős sikernek tekinthető, hogy ilyen sokszor műsorra kerül. Ugyanakkor kihívást jelent gyerekekkel dolgozni, hiszen mint ismert, hosszú castingfolyamat eredményeként találtuk meg a fiatal szereplőket, akik ezt követően alapos képzést kaptak. De látva az előadást, megérte a sok fáradtság. Az újabb szériák miatt pedig folyamatosan újabb ifjoncokat kell kiválasztani, hiszen a kiskamaszok gyorsan kinövik a szerepüket.

Tihanyi Ákos / Fotó: Opera Magazin

Tihanyi Ákos / Fotó: Opera Magazin

A Seregi-díjhoz jár majd egy felkérés is az Operától. Milyen előadást alkotna szívesen, ha kívánhatna?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mivel bíznak meg. Azt hiszem, egy operához szívesen készítenék koreográfiát, ez régóta a vágyaim között szerepel. Persze van még ötletem: a Magyar Nemzeti Balettel például egy Bob Fosse-táncestet nagy örömmel létrehoznék, továbbá ismerek egy Broadway-musicalt, Movin´ Out a címe, Billy Joel zenéire készült, és a MET balettegyüttese is repertoárjára tűzte. Ezt is szívesen elhoznám ide.

Seregi Lászlóval találkozott egyébként? Milyen emlékei vannak?

Legendás alkotó, több operett- és musical-előadását gyerekként láttam. Úgyhogy féltem, hiszen a már említett Webber-darabbal az ő munkái után kellett valamit letennem az asztalra. Később minden olyan előadás premierjén ott volt, amit én koreografáltam, és mindig volt pár jó szava hozzám, ami máig sok erőt ad nekem.

Kérdezett: Zsiray-Rummer Zoltán
Forrás: Opera Magazin