“A Kisherceg számomra egyfajta lelki értelemben vett keresztapaság” – Interjú Ujlaki Dénessel

2018 október 09. kedd, 14:24

Szeptember 30-án újra látható A kis herceg c. zenés mesejáték a Ferencvárosi Művelődési Központban. Az előadásban szinte minden társ-főszerepet játszó Újlaki Dénessel beszélgetett tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló a Fény utcai piacon kalandvágyról, a színész kiszolgáltatottságáról, első olvasmányélményéről, a fiatalokkal való együtt alkotásról és a képzelet mással nem helyettesíthető hatalmáról…

A PÓTSZÉKFOGLALÓ interjújából: 

Mi jut eszedbe, ha azt hallod: kaland?

Az életemben nem nagyon vannak, voltak váratlan helyzetek. “Be van osztva” a magánéletem, ‘be van osztva” a színházi életem, sőt, ebben nagyon sokszor rangsorolnom is kell, hogy most akkor mit, melyiket is vállaljam el – de mindig az vezetett, hogy milyen minőségű munka is az, amit elvállalok. Ez a Kisherceg számomra egyfajta lelki értelemben vett keresztapaság is volt. Olyan szakmai feladat, ajánlat, amit nem lehetett visszautasítani.

Újlaki Dénes / Fotó: Szokodi Bea / Pótszékfoglaló

Újlaki Dénes / Fotó: Szokodi Bea / Pótszékfoglaló

Tényleg, hogy talált meg ez a darab?

Mi Dénes Viktorral együtt játszottunk Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunkjában a Katona József Színházban, amikor ő ott töltötte a gyakorlatát mint színműs hallgató. Nagyon megszerettem őt az ízléses játéka, a hozzáállása, a vér profizmusa miatt. Szövődött köztünk valami barátságféle, gyakran ott maradtunk beszélgetni előadás után Haumann Péter, Bán János, Viktor és én. Egy ilyen beszélgetés alkalmával egyszer csak előállt azzal, hogy mit szólnék ahhoz, ha megcsinálnánk előadásként ezt a kisregényt, hisz ő már át is dolgozta, dramatizálta. Emlékszem, ez volt az első könyv, amit édesapámtól kaptam – a második pedig Hemingway-től Az öreg halász és a tenger volt. Rendben – mondtam, – elolvasom! El is olvastam, és rögtön meg is tetszett, nagyon kedves dalokat írtak hozzá – az egész arról szól, hogyan keresi Saint-Exupéry az emberi kapcsolatokat, miután lezuhant egy katonai postarepülőgéppel.

Hogyan hatott rád annak idején, amikor először olvastad az édesapádtól kapott regényt?

Nagyon fiatal voltam még akkor, és igazából arra a nagyon híres képre emlékszem, ami talán le is van védve, csak azzal jelenhet meg ez a regény, és nem is egyszerre, egyvégtében olvastam el, mint Az öreg halász és a tengert. Ebben az előadásban, ha valami, akkor az van, volt nagy hatással rám, ahogy a fiatalokkal együtt munkálkodtunk. A hetvennegyedikben járok már, és csupa mosolygós fiatal vesz körül, ami számomra roppant jó érzés – mert a színház, a művészet végtelen…az ember élete pedig rövid!(nevet)

A színházcsinálás az sok mindenről szól, csak épp az előre kiszámíthatóságról nem – csak mert említetted, hogy előre mindig jól kiszámíthatóak voltak az életed különböző területei…

Olyannyira nem, hogy még a saját színházadban is csak a nyitó társulati ülésen tudod meg sokszor, hogy mi lesz abban az évadban a dolgod. Általában a színházak – ez furcsa dolog lesz, amit most mondani fogok – nem szeretik, ha a színész biztonságban érzi magát! Azt szeretik, ha bizonytalan, ha keveset keres, ha ki van szolgáltatva…

Ez mindig így volt?

Igen, majdnem mindig így volt. Ez valami furcsa titok. Major Tamás mondta mindig: a fáradt színész a jó színész! – nem vagyok benne biztos, hogy igaza volt.

Újlaki Dénes / Fotó: Szokodi Bea / Pótszékfoglaló

Mitől jó az, ha fáradt az az ember, akivel dolgozunk?

Nem tudom, talán könnyebben befolyásolható, irányítható – ha ne adj’ isten, jól érzi magát, még elszerződik máshová! (mosolyog) Állandóan zabla és sarkantyú alatt vagy…- ez egy ilyen pálya. Ha kidőlsz, hát kidőltél, egy perc alatt van helyetted másik…

Ebben A kis hercegben viszont annyi és annyiféle szereped van, hogy mindenre van idő, csak épp kidőlni nem.

Az egyszer biztos! Tele van gyors öltözésekkel, telis-tele dalokkal, és főleg az döntő mindezekben, hogy a lelkét az adott figurának hogy találod meg. Egyik pillanatban még részeg emberként mész át a színpadon, aki azért iszik, mert szégyelli magát, és azért szégyelli magát, mert iszik, a következő pillanatban már egy rafinált róka vagy, aki próbálja becserkészni magának ezt a kisfiút. Tulajdonképpen átveri a szeretetéért, mert neki van szüksége arra, hogy valaki szeresse.

Az anyaszínházadban ehhez képest nem nagyon találtak meg az elmúlt évadokban, évtizedekben a “variábilis” szerepek…

Ez csupán rendezői fantázia kérdése… Ez ezt csinálja, erre jó, akkor csinálja ezt! Én soha sem voltam elégedetlen, szerepet vissza nem adtam. Ha elégedetlen voltam magammal, akkor megteremtettem magamnak a feladatot. Volt olyan évadom a színházban, hogy nem volt bemutatóm, ám akkor elmentem Pécsre az Üvegcipőkben játszani Sipos urat, vagy Szolnokra játszani a Henrik Falstaffját, avagy épp Egerbe játszani a Revizor Polgármesterét! Engem nem érdekel, hogy épp hol, mert én ugyanazt és ugyanúgy igyekszem csinálni mindenütt! Ezek az alkalmak kicsit mindig olyanok, mint egy vérátömlesztés. Huszonnyolcadik éve vagyok a Katona József Színházban….

A teljes interjú, melynek szerzője Csatádi Gábor itt olvasható.