“Semmilyen skatulyának nem feleltem meg” – Interjú Nagy Marival

2018 október 10. szerda, 7:00

Nagy Mari 2008-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja. 2017-ben megkapta a színházi epizódszerepekért járó Aase-díjat. A Jurányiban több előadásban is láthatjátok. Ezekről a szerepekről és a fiával való közös munkáról is beszélgettünk.


Azt nyilatkoztad, hogy fregoli-színésznek tartod magad. Áruld el, ez mit jelent!

Ezt a kifejezést még Holl Pistától (Holl István, Jászai Mari-díjas színész – a szerk.) hallottam azzal kapcsolatban, hogy engem soha nem tudtak egy szerepkörbe se berakni. Magyarán nem voltam se naiva, se tragika. Semmilyen skatulyának nem feleltem meg külsőleg. Ez egy komoly probléma, miközben a pálya végén nagyon is áldásos állapot, mert semmit nem kell leküzdeni. Nem kell leküzdenem, hogy naiva voltam, ám megöregedtem, és akkor most ettől szenvedek. Ez nincs. A fregoli-színész lehet ez is meg az is, ha más nincs. Amúgy azt is jelenti, hogy rám adnak egy ruhát, és olyan vagyok. Sok mindent rá lehet húzni lelkileg, alkatilag az ilyen típusú színészre. Annak idején Holl Pista azt is mondta, hogy a színházigazgatóknak ennek a kategóriának a betöltésére van a legkevesebb pénzük.

Olvastam egy interjúban, hogy nem tudsz biciklizni.

Két dolgot nagyon nem tudok, úszni és biciklizni. Képzeld el, Jordán Adél (a budapesti Katona József Színház művésze – a szerk.), akire sokat vigyáztam még Kaposváron, hat éves lehetett, amikor ezt megtudta, és azt kérdezte tőlem: „Mari, akkor te mire vagy jó?”. Ezt hallotta Babarczy László (a kaposvári Csiky Gergely Színház akkori igazgatója, színházrendező – a szerk.), és felmutatott az éppen átépülő színházra: „Talán majd ez az egész épület bebizonyítja, hogy mire lesz jó Mari.” Sajnos nagyon rossz a szemem, emiatt az egyensúlyérzékem is, és gyerekkoromban mindig estem-keltem, így a szüleim nem engedték, hogy biciklire üljek. Mindentől védtek.

Nagy Mari / Fotó: Hajmási Péter

A Szakácskönyv a túlélésért c. előadásban, amit Borgula András rendezett, nem egy szokványos színházi térben játszotok. Az ilyen helyzetek inspirálnak?

Inspirálnak, és egyáltalán nem idegen. Ennek az elrendezésnek vannak nehézségei, például mikor merre beszélünk, milyen hangerővel, figyelni kell, hogy mindenki lásson. Viszont mára el sem tudom képzelni, hogy a negyedik fal felé játsszuk ezt a darabot. Akkor egy előadás lenne, most meg rendezésileg az a koncepció, hogy a nézők Hédi néni nappalijában oda ülnek le, ahova tudnak. Ettől is lesz közvetlen és átadható, hihetővé válik minden teátrális sallang nélkül. Ugyanakkor valami távolságtartás is van ebben, mert nem a csajkát, a sárga csillagot és a szögesdrótot nyomjuk a néző arcába, hanem visszanézve gondolkodhat el azon, milyen jelek vezettek a történtekig.

A szintén Gólem-es Lefitymálva c. előadással tavasszal Tel-Avivban és Jeruzsálemben voltatok. Milyen élmény volt ott játszani?

Zseniális. A közönség olyan volt, mint a legjobb Jurányis közönség. Tele volt a nézőtér ismerősökkel. Akik néha felnéztek a héber feliratra, azok voltak, akik régen elhagyták Magyarországot, és nem tudták, mi van ma például a Síp utcában. Amikor Vinnai András 2010-ben megírta ezt a darabot, még csak jelek mutatkoztak a mai állapotokra, mára messze utolérte magát a darab. Akkor ez a totális félelemkergetés és zavar a fejekben nem volt. Tel-Avivban egyébként olyan otthon voltam, mint még soha. Rengeteg régi barátom ott volt. Ott láttam a tengert is, ami mindig kikapcsol. A nagy vizektől feltöltődöm. Miközben nem tudok úszni.

Don Juan visszatér-ben is benne leszel. Mit lehet tudni erről a darabról?

Ez egy Magyarországon keveset játszott Ödön von Horváth darab. Kovács Ádám rendezi a Jurányiban, és november végén mutatjuk be. Don Juan, akit Klem Viktor játszik, visszatér az első világháborúból, és elkezdi keresni az utolsó emlékét a háború előttről, a korábbi életét és azt a Don Juant, akit a háború elvett tőle. Mindezt a nők környezetében találja meg, akiket Sztarenki Dóri, Kerekes Éva, Török-Illyés Orsolya, Hajdu Lujza alakít. Én pedig a nagymamáját játszom annak, akit keres.

A fiad, Viktor Balázs is színész. Nálatok is lejátszódott az a jelenet, ahol a színész szülő le akarja beszélni a gyerekét a színész pályáról?

A fiam esküszik rá, hogy én egyszer le akartam beszélni, én nem emlékszem erre. De én csak azt hangsúlyoztam, hogy emlékezzen rá, mit élt át gyerekkorában színházi emberek gyerekeként. Mindig is szerette a színházat, biztos is voltam benne, hogy később lesz köze hozzá. Hat hónapos terhesen még színpadon voltam vele, a Boldogtalanokban játszottam Rózát. A Mária testamentumában pedig rendezett engem. Akkor nagyon begörcsöltem, mert annyira meg akartam felelni a fiamnak. Nem akartam, hogy csalódjon bennem, de nyugtatgatott. Pár nap alatt feloldódtam. Jól dolgoztunk együtt, és fogunk is még, a Peer Gynt-öt fogja rendezni. Miután megkaptam az Aase-díjat, úgy gratulált, hogy már csak el kell játszani. Négy szereplős verziót, kocsmaszínházat szeretne csinálni. Nagyon várom!

Szerző: Bordás Katinka

Lefitymálva: 2018. november 19. 19.00, Jurányi Ház

Szakácskönyv a túlélésért: 2018. október 29., november 30. 19.00, Jurányi Ház

 

 
 

Kapcsolódó anyagok