“A toleranciánál fontosabb érték talán most nincs” – Interjú Halasi Dániellel

2018 október 22. hétfő, 7:00

Október 27-től Tündér Lala a Magyar Színház nagyszínpadán. Az előadás kulisszatitkairól a főpróbahéten Halasi Dániel rendező mesélt.

Halasi Dániel

Az előadásnak egészen különleges látványvilága van, színes alakokkal egy fekete-fehér, steril környezetben, mindez fényfestéssel elemelve a valóságtól, izgalmas.

Szabó Magdára is jellemző, ahogy a szimbólumokkal bánik – az ő gondolatát vittük tovább Gadus Erikával  a nyíregyházi előadás tervezőjével, amikor színekkel emeltük ki a karakterek tulajdonságát. Van, aki nagyon türkiz, van, aki nagyon narancssárga, vagy lila… Elkezdtek színesedni a figurák, mi meg rájöttünk, hogy steril, fekete-fehér környezetben tudnának igazán jól működni– a Magyar Színház előadásában Kovács Yvette Alida díszlettervezővel is ezt a koncepciót vittük tovább. Ehhez jön még a folyamatos fényfestés, ami megmozdítja és szétválasztja a helyszíneket. Bár nem tartom kiemelkedően formabontónak ezt az előadást tudom, hogy éppen a gyerekeknél nem kell tartani a progresszív megoldásoktól, mert szeretik és értik is. A Tündér Lala abszolút a gyerekek nyelvén szól.

Sirkó Eszter / Tündér Lala, Magyar Színház

A TÜNDÉR LALA a szülők ikonikus könyve volt, ők is szeretni fogják az előadást?

Egyetlen jelentős változtatásként kivettük azokat a szereplőket, akik az emberek világát személyesítették meg, helyette mindig a nézőtéren ülő gyerekek lesznek azok, akik az embereket képviselik. Egyszerűen muszáj, hogy mindenkori nézőinknek közük legyen a történethez, hiszen itt egy fontos ügyről van szó, arról, hogy nem mehetnek Tündérországba. A sajátjuknak kell érezniük a történetet.

A közös munka során milyen benyomásod alakult ki a főszereplőkről?

Sirkó Eszterrel – aki Tündér Lala lesz – már Nyíregyházán is együtt dolgoztam, azóta még bátrabb, még nyitottabb és sokkal szemtelenebb. Döbrösi Laurát már régóta ismerem, eddig nem dolgoztunk együtt, de tisztes távolból szerettük és tiszteltük egymást. Varázslatos, éteri jelenség, ezért rögtön tudtam, hogy Gigi szerepe illik rá. Az Íriszt alakító Horváth Annával most találkoztam először, de azt látom, hogy törékenysége ellenére rengeteg tűz van benne, amivel képes az önfeláldozó anya szerepét alakítani. Laláért keresztbe lenyeli addigi életét. Az Áterpátert alakító Pavletits Béla nagyon kreatív, izgatja a szerep, jó alkotótárs és remekül énekel!

Döbrösi Laura

Az előadás fontos eleme a zene és a hangszerek jelenléte a színpadon.

Igen, és ennek több oka is van. Zongoráztam nyolc évig, elboldogulok több hangszeren is. A zene alapja a ritmus, valahogy minden a ritmusból eredeztethető. A mi Tündérországunkban mindenki zenél valamilyen hangszeren, a tündérléthez hozzátartozik a zene. A dallamok szárnyalása egyenrangú a tündérek repülésével. Sirkó Eszter hegedűvel kíséri végig az előadást, Amalfi kapitány – Juhász Levente – gitározik, és innen már csak egy ugrás volt, hogy a darab kedvéért az Írisz királynőt alakító Horváth Anna most fuvolázni tanul. A zenei világ kialakításában hatalmas segítségemre volt az előadás zeneszerzője, Monori András, akivel sokadik közös produkciónk ez már együtt, félszavakból értjük egymást.

Halasi Dániel

Halasi Dániel

Engedj meg egy személyesebb kérdést: színházi gyerek vagy, édesapád színházigazgató és rendező, édesanyád jelmeztervező. Szerinted miben befolyásolja a színpadi munkáidat ez az indulás?

Nyilván nagyon. Anyukámnak van egy kedves története ezzel kapcsolatban: a Twist Olivér ment a zalaegerszegi színházban, én még szinte karon ülő baba voltam, de már azt skandáltam az ölében ugrálva: zene, tánc, taps! Azt hiszem, ezzel akkor sikeresen összefoglaltam a színház lényegét, ugye? A vizualitás valóban nagyon fontos minden színpadi munkámnál. Fiatalon VJ-ként is dolgoztam mindenfelé az éjszakában, nyilván ez is beleszűrődött a rendezéseimbe. Ez is visszaköszön a Tündér Lalában, és most izgulok, mert amikor technika kerül egy előadásba, mindenki fél, hogy a színész háttérbe kerül, ami persze nem igaz.

Döbrösi Laura / Tündér Lala, Magyar Színház

Gyerekdarabnál szerintem fontos a világosan megfogalmazható üzenet…

A toleranciánál fontosabb érték talán most nincs is, ez az, amire leginkább szükségünk van. Hitem szerint ez az előadás meg tudja tartalommal tölteni azokat a „nagy” a szavakat, amelyek így hangoznak: elfogadás, nyitottság, szeretet, egymás megbecsülése. Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy a kíváncsiság jó és fontos, a szabályokat pedig érdemes megszegni, aztán esetenként újrafogalmazni, mert a világ hál’istennek állandóan változik. Akkor is, ha nem akarjuk észrevenni.

szöveg: Vasvári Judit

fotók: Juhász Éva