“A hierarchiamentes színházcsinálás érdekelt” – Villáminterjú Szabó Veronikával

2018 október 23. kedd, 15:08

Sok minden érdekli a közösségi alkotástól a színészkedésen át a szociológiáig. Legújabb rendezése, A megmentő a női szerepmintákat vizsgálja egy családon belül.

Szabó Veronika

Szabó Veronika

– Mi volt életed első rendezése?
Általános iskolás voltam, amikor az erdei iskolában megrendeztem az apáca show erdei adaptációját. Bár ennek csak néhány ember volt a közönsége. Az első komolyabb rendezésem meg 2009-ben egy fórumszínházi előadás talán, amiben a TEK és Rajk szakkollégium diákjai vettek részt, és az itthon maradás versus külföldre költözés volt a témája.

– Rendező akartál lenni eleve?
Legelőször az tűnt fel, hogy szeretek közösségben lenni és közösséget teremteni, játszani és más emberekkel különleges test és tudatállapotokba kerülni. Azt éreztem, hogy így mélyebben megismerjük egymást, lebomlik néhány réteg az emberről. Így alakult, hogy elég fiatalon elkezdtem színjátszó köröket vezetni, színházat csinálni, pedig akkor még szociológiát tanultam. Aztán rájöttem, hogy többet szeretnék tudni erről és tanulni. Igazából a rendezés sosem volt teljesen tudatos választás. A hierarchiamentes színházcsinálás, közösségi alkotás érdekelt. Így kerültem egy olyan suliba, ahol hétről hétre azzal foglalkoztunk, hogyan lehet különböző utakon előadásokat készíteni együtt.

– Mikor kezdtél a Láthatáron Csoporttal dolgozni?
2013-ban volt az első együttműködés, amikor is egy borsodi településen ifjúsági előadást csináltunk helyi gyerekekkel.

– Mi A megmentő története a számodra?
Az előadás ötlete Feuer Yvette a csoport alapítója és vezetője fejében született meg. Érdekelte, hogy testvérek, akiknek elvileg ugyanazok a szüleik, hasonló neveltetésben, szocializációban részesülnek, miért különbözhetnek mégis nagyon egymástól és hogyan tudják akár megkérdőjelezni egymás világnézetét. Engem is érdekelt ez a felvetés, nekem is van egy testvérem, akivel nagyon különbözünk. Ezután Yvette megkért, hogy rendezzek egy ilyen előadást. Eleinte szöveg még nem volt, csak kutattunk a témában. Majd Yvette később rátalált Kincses Rékára, aki a darab írója és gyakorlatilag a saját testvértörténetét írta meg, minimális fikcióval kiegészítve. Nagyon erősnek éreztem a szöveg hangulatát és azonnal tudtam, hogy a Réka humora, ironikus hangvétele és sokszor nyílegyenes mondatai nagyon közel állnak hozzám. A megmentő története, nekem arról szól, hogy a testvér kapcsolatokban hogyan működik a taszítás és vonzás dinamikája. Hogy milyen az, amikor a családban senki nem várja egy gyerek születését és mit lehet kezdeni a szülők által okozott traumákkal egy testvér kapcsolatban. Kevés időnk volt a darab bemutatójáig, amikor Rékával elkezdtünk dolgozni. Nagy volt a rizikó, hogy mi lesz, ha nem jövünk ki egymással, hogyan lesz kész a darab. Szerencsére Rékával csodás találkozásunk volt és rögtön megtaláltuk a közös hangot. Mindketten szeretünk intuitívan dolgozni, kimondani dolgokat és azt hiszem hasonló a humorérzékünk. A bizalom hamar kialakult, úgyhogy gyakorlatilag társrendezőként tudtunk együttműködni. Olyanok voltunk, mint két boszorka.

– Mi volt eddig a legnagyobb sikerű munkád és mi a titka?
Azt hiszem a Queendom című előadás. Egyrészt talán az lehet a titka, hogy egy nagyon erős közösség jött létre az alkotás közben, amiben őszintén és kockázatot vállalva lehetett dolgozni. Ez nekem nagyon fontos állomás volt. Másrészt ez volt az első olyan alkotásom, ahol azt éreztem tényleg valami olyat csinálok, amiben különösebb kompromisszum nélkül meg tudom valósítani, ami engem nagyon érdekel. A másik ilyen A kisbaba című szólóm, amit azért élek meg sikernek, mert előadóként nekem ez nagy kihívás volt. Rátaláltam egy olyan karakterre, aki egyszerre tud komikus, provokatív és ijesztő lenni. Izgalmas kapcsolatot teremt a nézőkkel egy tabu témával kapcsolatban.

– Mikor és hol láthatjuk a munkáidat, van e új terv?
Most éppen egy új saját bemutatóra készülünk négyen, Daoud Dániellel, Kliment Jankóval és Somló Dáviddal, aminek Animal City a címe. Egy fiktív közösség létrehozásával és kereteivel foglalkozunk, akik keresik az állatot az emberben. A Trafóban lesz a bemutató november 20, 21-én. Ezenkívül a Queendommal fellépünk a szabadkai kortárs Desiré fesztiválon november 30-án, december 2-3-án pedig a MU színházban. A Láthatáron Csoporttal továbbra is játsszuk a párkapcsolatokról szóló interaktív tárlatvezetésnek álcázott komikus előadásunkat a Kugler Art-ban november 7-én és december 8-án. Tavasszal új munkába kezdek, amiről még sokat nem árulnék el, de egy biztos: lesznek benne dínók.

Kérdezett: Artner Szilvia

A megmentő október 24-én 19 órától kerül ismét színpadra a B32 Galéria és Kultúrtérban.

 
 

Kapcsolódó anyagok