Egy úr a zűrből – Villáminterjú Stubnya Bélával

2018 november 02. péntek, 7:00

Stubnya Béla pantomim művészként indult, aztán 1989-ben az Arvisura Színházban kezdett prózai szerepeket játszani. Rengeteg társulattal dolgozott és dolgozik ma is, de, aki egyszer látja, biztosan nem felejti el a karakterét. Maga az állandóság a nagy zűrzavarban. A Láthatáron Csoport: Én, te, mi előadásában látható legközelebb november 8-án, és a Fém Art Café: Annuska című bemutatójában november 18-án.

A facebook oldaladon a foglalkozásod megjelölése: szabad színész. Ez mit jelent? Miért nem független?

Stubnya Béla: Mert nincs olyan, hogy független. A pályázatoktól, a nézők támogatásától függünk. Azért nevezem magam szabadnak, mert lehet hívni bárhová, de én döntöm el, szabadon, hogy kikkel és mit vállalok el. Társulatoktól viszont valóban független vagyok.

Stubnya Béla

Milyen csapatok tudtak mégis elragadni a pályád során?

SB: A Theater Boleró Uray Péter vezetésével 1986 körül, az Arvisura Színház Somogyi István vezetésével 1989-ben, aztán jött az Andaxinház, majd 1999-ben a Budaörsi Játékszín. Fontos az életemben a Fészek Színház, az Artus, a Magyar Népmese Színház, a Gózon Gyula Kamaraszínház, a Mozgó Ház, az Utolsó Vonal, a Picaró Társulat, meg újabban a Fém Art Café, de biztos van még, ami nem jut eszembe és akad egy csomó név nélkül összeállt előadás. Jóval több, mint 100 bemutatón vagyok túl, de koreografáltam a Vígszínházban, a Pestiben, Békéscsabán, Zalaegerszegen, meg tanítok és rendezek több színi suliban.

Milyen előadásokban láthatunk jelenleg?

SB: Fém Art Café: Happy New York, Budaörsi Latinovits Színház: Egerek és emberek, Mándy Ildikó Társulata: A Macska neve, Gózon Gyula Kamaraszínház: Liliomfi, Láthatáron Csoport: Én, te, mi, Hókirálynő Színház: Koldus és Királyfi, Magyar Népmese Színház:Vitéz Palkó, illetve Nap Király Hold Királynő, Magyar Dráma Színház: Nagyrahivatott.

Hogyan jött szembe a Láthatáron Csoport neked?

SB: Feuer Yvettet, a társulat alapítóját ’89-óta ismerem az Arvisurából, de nemrég egy Felhőfi darabban ismét játszhattunk együtt. Ezért volt benne friss az élmény, hogy „mennyire sokat fejlődtem, és milyen jó színész vagyok”. Örömmel vállaltam a felkérését. Ráadásul jó tréning is volt számomra.
Az Én, te, mi – interaktív színházi tárlatvezetés előadásunkban sok improvizáció van, amit a nézők generálnak, ezért különös kihívás számomra. Tetszik a KuglerArt Szalon szellemisége is, ahol játsszuk is most legközelebb november 8-án és megtaláltuk az erre az előadásra fogékony néző réteget is.

Vannak-e készülőben lévő munkáid, terveid?

SB: A Fém Art Café színházban lesz november 18.-án egy új bemutató, az Annuska. Abban játszom a rendezőt, és rengeteg szöveget írt nekem Cziczó Attila, aki az író és a valóságos rendező. Tolom az agyamba rendületlenül, de izgalmas lesz, és egy vadonatúj színház első bemutatójában játszani fantasztikus megtiszteltetés. Egyébként ezzel a színházzal, akik akkor még Fészek névre hallgattak, kaptam egy előadásra az Ajkai fesztiválon legjobb férfi főszerep díjat a zsűritől, és a közönségtől is. És a Happy New York előadásukban nevezett egy kritikus “zseninek”.

Miit jelent a színház? Számodra mi a jó színház?

SB: Most jöttem haza Svédországból.”56″- os előadást csináltunk nyolc városban .Volt olyan néző, aki még abban az időben menekült oda. Csoda élményekkel tértem haza. Csak azt a színházat szeretem, ami mondani akar valamit, így szocializálódtam a Nagy Szkénés időszakban. Szerencsém volt, hogy jó emberektől tanulhattam. Addig csinálom, amíg fejlődni tudok. És szerencsés vagyok, mert jó csapatokban alkothatok, remélhetőleg a nézők örömére is.

Szerző: Kultur Márta

 
 

Kapcsolódó anyagok