Stúdió K

“Egy ilyen felkérés előtt csak fejet lehet hajtani” – Interjú Imely Zoltánnal, a Stúdió K vezetőjével

A Stúdió K ügyvezetői feladatait nemrég Imely Zoltán kulturális menedzser vette át Zubek Adrienntől.

Mióta vagy a Stúdió K-ban és hogy kerültél oda?

2017 szeptembere óta ügyvezetem a Stúdió K-t. Zubek Adrienn, az elődöm keresett meg pár hónappal korábban azzal, hogy engem gondolt utódjaként. Ezután jónéhány alkalommal találkoztunk, bombáztam ezer kérdéssel, kaptam kétszer annyi választ, végül bemutatott a színházat fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökének, majd megegyeztünk, hogy vállalom. 

Meglepett téged a megkeresés?

Kihívásnak éreztem, a kihívásokat pedig szeretem. A Stúdió K előadásairól 1981. környékéről voltak az első zsigeri élményeim, amikor a Woyzecket és a Leonce és Lénát láttam az Akácfa utcában. Az azt követő röpke 30 évből csak sporadikus elmékeim vannak, főleg a Mátyás utcai korszakból. A jelenlegi társulatot személyesen nem ismertem, a felkérésemet megelőző egy-két évben talán ha 4-5 előadást néztem meg a K-ban. Szóval nem lehet azt mondani, hogy igazán képben lettem volna, mondhatni vakon ugrottam neki a feladatnak. 

Így különösen nagy felelősség és feladat fogadott…

A Stúdió K évtizedek óta folyamatosan működő, gyakran – sok független színházhoz hasonlóan – anyagi nehézségekkel küzdő, de mégis stabil művészeti alapokkal és hűséges közönségbázissal rendelkező színház. Egy ilyen felkérés előtt csak fejet lehet hajtani. Hosszú évek óta dolgozom a független előadóművészet területén. Producerként, társulatvezetőként, pénzügyesként, produkciós vezetőként, turnémenedzserként, tanácsadóként, mindenesként. Ez idő alatt kialakult a saját rendszerem, megismertem a saját szakmai evidenciáimat, mint ahogy a Stúdió K is felépítette több évtizedes működése során a saját működési struktúráját. No, ez volt az igazi kihívás: a magam tapasztalatait összehangolni egy – a maga evidenciái mentén élő – szervezettel, és harmonikusan működtetni tovább a kettőnk fúzióját a lehető legkisebb fennakadás nélkül. A finomhangolás azóta is napi szintű feladat.

Milyen változást hozott ez a feladat a Te életedben, a mindennapjaidban?

Folyamatosan fő a fejem. Nem új helyzet ez az életemben, de ilyen mértékű turbulenciát, mint ami mostanság történik a kulturális életben, talán 1998 és 2002 között éltem meg utoljára. Érdekes volt annak idején rádöbbenni – (ha már az előbb említettem az evidenciákat)-, hogy a kortárs független kultúra támogatása nem feltétlenül tartozik minden kurzus evidenciái közé, miközben korábban sosem merült fel bennem a kétely.

Hogy látod a Stúdió K és egyáltalán a függetlenek jövőjét?

Erre a kérdésre elnapolnám a választ, mert éppen megint “helyzet van”, amiből egyelőre nem látok ki.

Idei évadtól ott lesz már melletted Gyarmati Kata, aki a Stúdió K művészeti vezetője lett.

Igen, nagyon jó, hogy ez így alakult. Zubek Adriennel egyidőben adta le a színház művészeti vezetését Nagypál Gábor, aki az azt megelőző 5 évben gondozta a Stúdió K művészeti koncepcióját. Gyarmati Kata, aki az évad végéig még a Szabadkai Népszínház Magyar Tagozatának az igazgatója, dolgozott korábban a Stúdió K-ban Fodor Tamás mellett. Már évekkel ezelőtt szóba került, hogy szívesen visszajönne majd a társulathoz, ez mostanra valósult meg. Kata ebben az évadban még ingázik ugyan Budapest és Szabadka között, de idén szeptembertől már aktívan ő a Stúdió K művészeti vezetője.

Milyen bemutatóitok lesznek?

Az első bemutatónk lezajlott szeptember végén. A nagyszínpados gyerekelőadást – a fiatal szerző, Tóth Réka Ágnes Odüsszeusz bolyongásai című bábos kalandjátékát – Németh Ilona tervezte és rendezte, a próbafolyamat játékmestere Fodor Tamás volt. Valamire nagyon ráérezhettek az alkotók, mert azóta is teltházakkal megy.

November 16-án lesz a következő bemutatónk Ítél a nép címmel; a darab próbái javában zajlanak, a produkciót Simányi Zsuzsanna rendezi. Az előadás a Népbíróságok 1947-1950 közötti történetéből és működéséből kiindulva a politikai felelősségvállalás és a társadalmi megbékélés kérdéseit veszi górcső alá.
A Stúdió K harmadik, februári premierje pályakezdő színházi alkotókhoz kötődik. Paul Claudel Az angyali üdvözlet című misztériumdrámájának rendezője Szenteczki Zita, aki tavaly diplomázott az SZFE bábszínházrendező szakán. Az előadás dramaturgja Bíró Bence, a bábokat Rumi Zsófia tervezi, a zeneszerző Tarr Bernadett lesz. A felnőtteknek szóló bábelőadás annak igyekszik utánajárni, hogy mennyire képes az ember önazonos maradni változó élethelyzetekben.

A negyedik premier 2019 tavaszán érkezik és igazi kuriózum. A Sacra Hungarica munkacímet viselő előadás rendezője ugyanis Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója és főrendezője, aki – bár sok előadását láthattuk már itthon – most először fog Magyarországon rendezni.

A Stúdió K független színházként létezik, miközben van egy épületetek, amit fenn is kell tartani

Szürreális állapot. Úgy működünk, mint egy költségvetési soron biztos támogatással rendelkező kőszínház, miközben évente pályázunk a működésre. Minden független színház küzd azzal, hogy évente a nulláról kell indulnia, újra és újra pályázni, és minden évben reménykedni, hogy lesz akkora a támogatás, amivel kihúzza az évet. Amikor az adott támogatási rendszeren belül egy független szervezet – mint a Stúdió K – épületet tart fenn, fizeti a havi rezsit, és igyekszik a társulat tagjainak és a színház munkatársainak hónapról-hónapra valamiféle megélhetést biztosítani, ennek megoldása igazán kacifántos feladat, és nem állítanám, hogy sikerül mindig a készség szintjén kezelni. De erős a társulat, stabil és összetartó a csapat, és amíg Don Quijote a szemünk előtt lebegő példa, úgy tűnik, hogy működik is.

Színház.org