“Én inkább kísérletezőnek tartom magam” – Interjú Fándly Csabával

2018 november 05. hétfő, 7:00

2008 óta a kaposvári társulat tagja, nemrég Los Angeles-ben vendégszerepelt. Versmondóként kezdett, színész lett, és egyre többet rendez.

Fándly Csaba / Fotó: Memlaur Imre

Fándly Csaba / Fotó: Memlaur Imre

Mi vonzott a színészi pályára? Mióta vagy tagja a Csiky Gergely Színháznak?

2008-2009 volt az első évadom. Versmondóként kezdtem, nagyon szerettem verset mondani gyerekként és azt kérdeztem magamtól: „Mi az a szakma, amiben verseket lehet mondani? – Színész!” és akkor színész lettem. Szóval így történt. Nem volt semmilyen családi háttér vagy színház iránti rajongás, egyszerűen szerettem verset mondani, és abból eredt ez a dolog. Itt végeztem a Kaposvári Egyetemen, de előtte három évet jártam a Pesti Magyar Színiakadémiára.

Maradtak meg számodra olyan szerepek, amelyek emlékezetesek voltak valamilyen okból?

Több is, most így hirtelen, amik eszembe jutnak: volt egy mesedarab amit a Váradi Szabi írt, abban a szerepem nagyon tetszett, már nem emlékszem, hogy hívtak benne, de többfélét is kellett csinálnom. Amiben nagyon jól éreztem magam, az a Bölcs Náthánban a német lovag. A Helytartó című darabban kis szerepem volt, de nagyon hasznosnak éreztem magam a világban, amikor azt csináltuk. Valamiért minden szerep emlékezetes vagy minden szerepből tudok tanulni.

Fotó: Memlaur Imre

Fotó: Memlaur Imre

Nemrég voltatok Los Angeles-ben. Milyen volt a tengerentúlon szerepelni, találkozni az ottani színház rajongókkal? Milyen új élményekkel, benyomásokkal tértél haza?

Los Angeles-ben lenni nagyon nagy élmény volt, lehet, hogy egyszer adatik meg az embernek, hogy kijusson oda. Igazából arról a magyar közösségről tudok beszélni, akik láttak minket, lehet, hogy van köztük színház rajongó is. Mindenesetre ők rendszeres látogatói az ottani Magyar Ház rendezvényeinek és úgy tűnik, hogy jó élményt nyújtottunk nekik, mert sokan odajöttek hozzánk gratulálni. Ebben benne van az is, hogy az amerikaiak szeretik ezt csinálni – mert részben már amerikaiak – és szeretnek csevegni kicsit a színészekkel: odajönnek hozzánk, hogy „Szervusz, gratulálok, hogy van ez az egész?” és miután föltették a kérdéseiket, elkezdenek magukról beszélni. Volt köztük olyan, aki szívvel-lélekkel sikerült meghatnunk és ő is ugyanúgy viszonyult hozzánk. Egy néni – aki pityeregve gratulált-, meg egy bácsi, röviden elmesélték, hogy ők is Kaposvár környékéről, Somogy megyéből származnak, még 57-ben jöttek át. Nagyon nagy élmény volt, szerintem soha nem fogom elfelejteni. Lehet, hogy a verseket, amiket mondtam igen, de magát az élményt, hogy ott álltam azon a színpadon, hogy szívtam azt a levegőt és a Burger Factory-ban ettünk minden reggel, ezeket nem fogom elfelejteni.

A várost is megnéztétek, amíg ott tartózkodtatok?

Muszáj volt, nem tudtunk egy helyben megülni! Hiába, ott voltunk Los Angeles-ben! Összedobtunk pénzt, béreltünk autót egy hétre és járkáltunk. Megnéztük az óceánpartot, Hollywood-ot, Beverly Hills-t, a kötelező dolgokat. Elmentünk Las Vegas-ba egy napra, jártunk a Mojave sivatagban egy elhagyott ezüstbányász faluban. Nagyon nagy élmény volt!

Rendezel is, színész is vagy. Van valami trükköd, amivel könnyen, de hatékonyan felkészülsz egy-egy szerepre? Vagy amivel kevésbé érzed magad leterheltnek?

Trükkjeim inkább a szövegtanulásban vannak, most már szerintem sokkal gyorsabban tanulok szöveget, mint mikor elkezdtem a pályát, de speciális felkészülési trükkjeim nincsenek. Mivel minden szerep más, minden szerephez meg kell találni a kulcsot, ahogy minden rendezési stílushoz is, sőt, minden rendezőhöz is külön kulcs kell, nincs olyan, hogy valami már beállt. Azt hiszem, hogy ez a nehézség, hogy annyira szeretnék egy ilyen „kulcsot”: „Ma is mi lesz? Aha, jó!” és kihúzok egy fiókot, előveszem és kész! Olyan egyszerű lenne, hogyha volna ilyen.

Mészáros Sára és Fándly Csaba a Kölcsönlakás próbáján / Fotó: Memlaur Imre

Mészáros Sára és Fándly Csaba a Kölcsönlakás próbáján / Fotó: Memlaur Imre

Mi volt az az impulzus, ami miatt rendezni kezdtél?

Bérczes László felkérése indított el a rendezői pályán, nekem eszembe sem jutott, hogy én valaha rendezzek színházban. Voltak persze olyan versmondó estek, kis performanszok, amiknek a szervezését vagy kitalálását vállaltam, de nem nevezném azokat rendezésnek, azok magán jellegűek voltak, családnak, barátoknak. Bérczes László megkérdezte, hogy van-e kedvem rendezni egy ifjúsági darabot, kértem egy hét gondolkozási időt, hogy én ezt kitaláljam, hogy meg tudom-e csinálni, van-e hozzá kedvem. Azt gondoltam, még fiatal vagyok, miért ne próbálhatnám ki, legfeljebb nem sikerül jól. Nagyon sokat szenvedtem vele, majdnem visszaadtam, megijedtem. Nagyon megterhelő volt számomra a másik oldalon állni, de nagyon, nagyon jó tanulópénz volt. Sokat fizettem érte lelkileg, de megérte! Ez a Becsületbeli ügy című darab volt és jó előadás lett szerintem, sok mindent közelebb hozott hozzám a színházból az, hogy a másik oldalra láttam. Én még mindig nem tartom magam rendezőnek, inkább kísérletezőnek és örülök neki, hogy néha lehetőséget kapok rá, hogy kísérletezgessek. Nem hiszem, hogy van saját rendezési stílusom, nem is biztos, hogy lesz, de szeretek kísérletezni és kitalálni dolgokat.

Egyre többször rendezel mostanában, az idei évadban te viszed színpadra az Osztályvigyázz! c. darabot.

Négy év alatt kaptam három előadást és ebből az egyik egy saját projekt volt, a kocsmaszínházi produkció (amit a Csiky Gergely Színházért Alapítvány Közhasznú nonprofit Részvénytársaság támogatott), most ez lesz a negyedik rendezésem, Gombos Péter Osztályvigyázz! c. még el nem készült darabja, amit közösen írunk. A darab a visszaélésekről fog szólni, ami mindenfelé a világban tapasztalható: szexuális, hatalommal való, anyagi stb., amit egy középiskolás gyerek már tapasztalt vagy tapasztalni fog, mindez behelyezve az iskola életébe. Egy konkrét iskolában játszódik, körülbelül nyolc szálon futnak a cselekmények, ezek a szálak néha találkoznak, néha elválnak és minden jelenet egy-egy ilyen visszaélésre adhat okot. Így másfél hónappal a próbák kezdete előtt azt gondolom, hogy ilyen komplex színházi, nevelési előadás lesz, tehát „megállítós”, „visszatekerős”, a nézők beleszólhatnak, drámapedagógusok ott lesznek végig segítségként, szóval két óra együtt gondolkodás a színház eszközeivel.

Milyen új kihívásokkal szembesültél rendezőként?

A színész az csak a saját eszköztárából dolgozik, de egy rendező a színház eszköztárával. Olyan eszközöket is fel tud fedezni benne, amik addig nem voltak, vagy csak arra az előadásra érvényesek. Színészként nem kell zenéket választanom – adhatsz tanácsokat természetesen –, de rendezőként ki kell találnod az egésznek a hangulatát, mit adjanak a fények, a zenék, a jelmezek, a színészek hozzá. Szóval egy nagy csordát kell egy irányba terelned, színészként pedig egy vagy az eszközök közül.

Fándly Csaba és Mohácsi Norbert / Fotó: Memlaur Imre

Fándly Csaba és Mohácsi Norbert / Fotó: Memlaur Imre

Rendezéseid során szívesen kísérletezel, próbálsz ki nem megszokott eszközöket? Van, hogy elrugaszkodsz az eredeti alapanyagtól?

Persze, minden előadásban van olyan rész, ami a főpróba héten kihullik, csak az én agyszüleményem, hogy lássuk azt, hogy hogyan illik bele. A Becsületbeli ügyben volt egy olyan jelenet, amit két verzióban csináltunk meg és egy ideig ment mind a kettő. Aztán rájöttem, hogy sokkal pontosabb és erősebb hatást tud kifejezni, ha az én rendezői ötletemet felhagyom és hagyom csak a jelenetet dolgozni. A Helló, náci!-ban egy párszor kísérleteztünk azzal, hogy mikor hogyan cseréljenek szerepet a karakterek. Általában a végekkel vagyok bajban, azt nagyon sokszor még bemutató előtt két nappal is képes vagyok átalakítani. A Kocsmaszínházban végig kísérletezés folyt, ott nem tudtam, hogy mi lesz a vége, csak sejtettem, hogy milyen hangulatot akarok teremteni és ehhez nagyon sok színészötletet is felhasználtam. Úgy érzetem, hogy ettől lesz ez közös produkció, én fölvetettem egy problémát és megoldásokat vártam. Ezeknek a variációiból kiválasztottuk azt, ami jól működött. Az Osztályvigyázz! c darabbal is hasonló terveim vannak, színészekkel együtt írunk egy jelenetet, megkérdezem majd őket a saját visszaélésekkel kapcsolatos problémáikról és valahogy beleillesztjük azt a jelenetet majd ennek az iskolának a létezésébe. Így a színészek is jobban magukénak érezhetik a témát, hiszen ez fontos lesz majd akkor, amikor megbeszéljük a középiskolásokkal a saját élményeiket.

Van olyan előadás az idei évadban, amit különösen vársz?

Nagyon érdekes lesz a Nők iskoláját csinálni – amiben én már szerepeltem egy Babarczy László rendezésű verzióban -, nagyon izgalmas lesz visszatérni egy másik szerepben. Meg természetesen találkozni Babarczy Lászlóval, az mindig nagy élmény! Továbbá, várom még a rendezéseimet, nagyon fel vagyok pörögve ettől a dologtól!

Kérdezett: Vámos Virág

Csiky Gergely Színház