„A párbeszéd szükségességét tartom lényegesnek” – Interjú Gyabronka Józseffel

2018 december 04. kedd, 8:00

Az Átrium legújabb társadalomkritikus előadása, a 12 dühös ember a demokrácia működésének visszásságaiba ad betekintést. Átlagpolgárok sarkított döntéshelyzetbe kerülnek, egy ember felmentése vagy halálbüntetése a tét. A kételkedés lavináját a Nyolcas esküdt indítja el tizenegy esküdt ellenében a vádlott bűnösségéről.

– A leghálásabb, de mindenképpen a legpozitívabb szerep a Nyolcas esküdté, aki azonnali bíráskodás helyett a gyilkosság körülményeink átbeszélésére indítja az esküdteket. Milyen karakternek látod őt?

– Szigorúbban gondolkodik, mint a társai, az eszét használja, a tények alapján ítél, míg a többiek sokszor az érzéseikre apellálnak. Figyelmezteti őket, hogy bizonyos írott vagy íratlan szabályok, törvények vannak, amelyekhez tartani kellene magunkat. Valamelyest szerepelni is akar, mert érzi, hogy itt lesz dolga, meg kell mozdítani az esküdttársait, hogy rájöjjenek, esetleg tévesen gondolkodnak. Beszélgetünk arról a próbák során, hogy mi lehet a szakmája, de a színészi képzelethez tartozik, hogy elinduljon a fantáziám valamilyen karakter felé. Igazából az lenne jó, ha a néző annak adna igazat, aki éppen beszél. 

Gyabronka József

– Az eredeti darab a demokrácia működését térképezi fel, a hazai közegben a demokrácia sérüléseire helyeződik a hangsúly?

– A vitakészséget, a párbeszéd szükségességét tartom a darab lényeges kérdésének függetlenül attól, hogy Amerikában vagy Magyarországon játsszák. Gyakran az előítéleteinkben bízunk ahelyett, hogy vitatkoznánk, átgondolnánk a véleményünket. Minden nap, minden órában újra meg újra kétkednünk kellene akár az előző pillanatnyi véleményünkben is, hogy készek legyünk a változtatásra, az igazság vagy a legjobb megoldás megragadására. Többször is elhangzik a karakterem szájából, hogy itt valami nem stimmel.

Gyabronka József

 – A Nyolcas esküdt a maga folyamatos kételkedésével az előítéletmentesség mintapéldája, erkölcsi fölénnyel rendelkezik. Nincsenek gyenge pontjai?

– Valószínűleg vannak, de nem nagyon kapható gyengeségen. Talán csak annyiban, hogy időnként csúsztat, túloz, ferdít annak érdekében, hogy valamit kikényszerítsen a többiekből, előugrassza a nyulat a bokorból. Ebben az értelemben nem szent, van benne egy jó adag magamutogatás is, de ő a legjózanabb, a leginkább demokrata, a legkritikusabban gondolkodó, a legfigyelmesebb. Komoly emberismerettel rendelkezik, kockáztat, taktikai játékot folytat. Megérzi, hogy egy két esküdt puhul abba a irányba, hogy első kézből rosszul döntött.

– A tántoríthatatlansága, önmaga és mások álláspontjának a megkérdőjelezése miatt ellenséges érzületetek célpontjává válik a zárt ajtók mögötti tárgyalás során.

– Az esküdtek többsége egyszerűnek ítéli meg az ügyet, az addig feltárult tények és a bírósági tárgyalás alapján a vádlott ölte meg az apját. Mindannyian arra számítanak, hogy könnyű lesz meghozni a döntést. Ugyanakkor nincsenek kétségtelen bizonyítékok, az ügyvédek pongyolán végezték a munkájukat, feltehetően valamilyen előítéletből kiindulva nem vették komolyan az ügyet. Lényegében arról van szó, hogy a Nyolcas megkapargatja ezeket a megdönthetetlennek hitt tényeket, és felhívja a figyelmet a vallomások bizonytalanságára. Szerintem minden ember gyarló, hajlamosak vagyunk felületesen megítélni a dolgokat. Fontos lenne alaposan rátekinteni arra, amire csak rálegyintettünk, amivel kapcsolatban kliséket használtunk.

– Itt ez a klisé a migránsnak megtett vádlott.

– Az Átrium azért vette elő ezt a darabot, hogy a nézőket szembesítse a rasszizmussal, a migránsok elleni hisztériakeltéssel. A migráció egyébként világjelenség, az emberiség története migrációk tömkelegéből áll. Különböző népek időnként elfoglaltak országokat, földrészeket. Valószínűleg a menekültválság is egy hasonló helyzet, és ennek a nyomásnak feltehetően nem fog tudni ellenállni sem Európa, sem más földrészek. A kérdés az, hogy hány évtized vagy évszázad alatt valósul meg.

Gyabronka József

– Az esküdtek egyfajta megtérési folyamaton mennek keresztül, a tizenegy egy ellenében kezdő állásból eljutnak az egyhangú kételkedésig. Annak a dühe, a szomorúsága is belefogalmazódik az előadásba, hogy a sérelmeink, az előítéleteink kibeszélése nélkül nem jutunk konszenzusra?

– Szomorúan veszem tudomásul, hogy nem sok minden változott a rendszerváltás óta. Ugyanilyen szomorú voltam, amikor a Mi újság, múlt század?-ot játszottuk az Örkényben, ahol egy százhúsz évvel ezelőtti új évezredet ünneplő beszédben valaki a reményét fejezte ki, hogy milyen csodálatos lesz a 20. század a borzalmas 19. század után. A 21. század elején játszottuk az előadást, és ugyanolyan elkeserítő volt a társadalmi helyzet, mint manapság. Azt hiszem, a fiataloknak a dolga, hogy bízzanak, az idősebbeknek meg szomorú kötelessége, hogy tudomásul vegyék, semmi nem fog változni. A történelem ismétli önmagát. Reménykednünk kell, de a realitás erre nem ad okot.

Szerző: Szentgyörgyi Rita

A fotókat Lakatos Péter készítette.

 A 12 dühös ember bemutatójára 2018. december 20-án kerül sor az Átriumban, további előadások: december 21-én és 22-én este fél 8-kor; januárban 6-án délután fél 3-kor, 20-án és 27-én este fél 8-kor.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok