“A vitakultúra Magyarországon sem működik optimálisan” – Interjú Mucsi Zoltánnal

2018 december 10. hétfő, 6:46

A 12 dühös ember alapkérdéseket vet fel a demokrácia működéséről, az egyéni szerep és felelősségvállalásról, az előítéletes gondolkodásról. Reginald Rose bírósági kamaradrámáját az Átrium új „köntösbe” öltözteti Császi Ádám rendezésében. Az előadásban Mucsi Zoltán alakítja a verbális és fizikai erőszaktól sem visszariadó esküdtet.

– Az objektív véleményalkotás, a magunkban való kételkedés, a mások felé való nyitottság nehézségeit modellezi le egy tucat férfin a 12 dühös ember.

– A darab örök érvényű igazságából indulnék ki, ami hol hangsúlyosabban, hol kevésbé ráhúzható minden korra. És ez nem más, mint hogy van-e vitakultúránk, tudunk-e racionális érvekkel vitatkozni úgy, hogy félretesszük az érzelmeinket, és nem a magunkkal hozott vagy a belénk nevelt sérelmek, előítéletek határozzák meg az érvelésünket. Tapasztaljuk, hogy a vitakultúra Magyarországon sem működik optimálisan. Nem olyan hangnemben, stílusban vitatkozunk, ahogy kellene. Nehéz döntéshelyzetekben hosszan kellene vitatkozni, elemezni, belátni, hogy a másiknak nem rosszindulatból van ellenérve, hanem a tudáshiány, a hozzá nem értés vagy éppen a más nézőpont miatt. És ilyen esetekben nem eltiporni kellene a másikat, hanem elgondolkodni azon, vajon mi lehet az oka az ő látásmódjának. A „fogd be a pofád, mert ki leszel rúgva” is egyfajta vitakultúra, de hosszú távon több problémát okoz, mint a részletes elemzések, tárgyalások után kiérlelt eredmény.

 – A Harmadik esküdt a legkeményebb ellenfél, még akkor is bűnösnek tartja a vádlottat, amikor a bizonyítékok ennek ellenkezőjére mutatnak. A keményfejű, szűk látókörű átlagember megtestesítője?

– Nem veszi figyelembe a valós érveket, hiába szól minden ellene, már csak azért sem enged a maga igazából. Ő adja meg a legnehezebben magát. Az esküdtek kinézetre mind kulturált állampolgárok, dolgoznak, fizetik az adójukat, nem csalnak, időnként elégedetlenek, időnként elégedettek. Nem tudnak döntésre jutni az apagyilkossággal vádolt fiú bűnösségében vagy ártatlanságában. A Harmadik esküdt egy középosztálybeli pasas, aki úgy érzi, mindent megtett a gyerekéért. Képtelen függetleníteni a helyzettől a fiával kapcsolatos személyes sérelmeit, sérüléseit. Belőle is kijön a rasszizmus: ha a fia megütötte, akkor valószínűleg a legtöbb korabeli fiú, mint a vádlott is, bűnös. Azt vallja, hogy rend a lelke mindennek, nem lesz semmi baja a gyereknek, ha kap néhány sallert, az asszonynak, ha lekever neki pár pofont. Addig verlek, amíg férfi lesz belőled – mondta az akkor nyolc éves fiának, aki elszaladt, amikor egy másik gyerek meg akarta verni. Felakaszthatná magát, ha mindezzel szembenézett volna. A végén mégis kénytelen szembesülni önmagával.

– A tények figyelmen kívül hagyása, a sztereotípiák, rögzült kódok alapján történő véleményalkotás áthallásokkal bír a hazai viszonyainkra, a demokráciadeficitre, az idegengyűlöletre?

– Meglátásom szerint nem a magyar társadalomnak akar tükröt mutatni az előadás. A demokrácia azért nehéz, mert figyelembe kell vennem a te véleményedet is, nem pedig gyűlölni, haragudni, zsigerből reagálni, ha nem értesz egyet velem. Túlzás lenne azt mondani, hogy csak ezen a 93 ezer négyzetkilométeren szólalkoznak össze az emberek, döntenek hirtelen érzelmek alapján. Nem szeretnénk plakátszínházat csinálni, döntsd a tőkét, menjünk a rasszizmus ellen címszóval. A színháznak van véleménye a dolgokról, de szomorú lenne, ha azt mondaná, gyertek, tudom a tutit, megmutatom hogyan kell élni.

– Hogyan jelenik meg Császi Ádám rendező filmes látásmódja a burleszk, a film noir, a kelet-európai groteszk hangvételével?

Belekerült az előadásba az a motívum, hogy nem a tárgyalószobában, hanem rosszabb körülmények között, valamiféle raktárban, mindenféle kacatok között gyűlnek össze az esküdtek döntéshozatalra. Nem véletlenül változtatták meg az eredeti darabhoz képest a színes bőrű bevándorlót migránsra. Az utóbbi években másfajta felhangja lett a migráns szónak mifelénk. A sokszor izomból, érzelemből, hirtelen felindulásból reagáló karaktereken, miközben egy fontos ügyet beszélnek meg, eluralkodik a kicsinyességük. Az esküdteknek melege van, az ablakkal babrálnak, rá akarnak gyújtani, a saját akarnokságuk meg a komfortérzetük fontosabb, mint az ügy megtárgyalása. Remélhetően, a nézők majd el is kacagják magukat bizonyos pontokon. Nem véletlenül névtelenek az esküdtek. A 12 dühös ember egy veled is megtörténhet történet, ami által esetleg szembesülsz azzal, hányszor tettem olyat izomból, érzelemből, hirtelen döntésből, aminek a nagy százaléka nem sült el jól.

Szerző: Szentgyörgyi Rita

A 12 dühös ember bemutatójára 2018. december 20-án kerül sor az Átriumban, további előadások: december 21-én és 22-én este fél 8-kor; januárban 6-án délután fél 3-kor, 20-án és 27-én este fél 8-kor.