“Ez egy bajtársiasság, másféle viszony” – Ismét együtt játszik Török-Illyés Orsolya és Hajdu Lujza

2018 december 21. péntek, 7:00

Török-Illyés Orsolyával és Hajdu Lujzával beszélgettünk a Don Juan visszatér című előadás kapcsán arról, mi érdekelte őket a darabban és arról is, milyen együtt dolgozniuk.

Kovács Ádám, rendező és a Don Juant alakító Klem Viktor az előadás műfaját bűntudat drámaként határozták meg. Szerintetek miért?

Orsolya: A főszereplőnk erősen traumatizálódott a háborúban, és ez arra sarkallja, hogy tiszta lappal induljon, a tiszta szerelmet keresse, de úgy tűnik, ez teljességgel lehetetlen, egy illúziót kerget. A személyisége és a szituációk, amikbe keveredik, ugyanúgy visszahúzzák a negatív spirálba, amiből ki szeretett volna lépni, és bár ezért önmagát okolja, a néző talán összerakja magában a nagyobb összefüggéseket, és felmenti a hőst.

Mi érdekelt benneteket ebben a műben?

Orsolya: Az elmúlt időszakban a nő-férfi viszony tekintetében sokat változott a közgondolkodás. Ez a darab is egy érdekes színfolt lehet ilyen értelemben.

Lujza: Engem a viszonyok érdekelnek, az, hogy különböző nőkkel, hogy viselkedik Don Juan. Öten játszunk 20 női karaktert, és nagyon érdekes, hogy a szerepek, amiket egy ember játszik, valahogy hasonlítanak egymáshoz egy kicsit. Az általam megformált alakoknak semmi tapasztalatuk, nem is láttak még férfit életükben. Az egyikük úgy érzi, hogy Don Juan lesz élete nagy szerelme. Aztán persze nagy csalódás éri, mert ő csak egy kis kaland a férfi számára, pedig a lány teljesen komolyan gondolja, és amikor azt hiszi, hogy felnőttként kezeli, akkor rájön, hogy egyáltalán nem.

Orsolya: Megjelenik pár női archetípus, öt korosztályban. Az általam játszott nők már sorozatos csalódásokon vannak túl, valami már megtört, megkeményedett bennük. Az újabb fellángolás tragikus végkifejlet felé viszi az egyik szereplőt, egy másik meg felméri a következményeket, és kihátrál a helyzetből. De teljességgel hiányzik belőlük az az ártatlanság, ami a Lujza karaktereiben benne van. Öt generáció női mást és mást hoznak ki egy férfiból. Azt is mondhatjuk, hogy Don Juan reakciói teljesen normálisak, csak attól, hogy ezek a nők különböző életkorban és szélsőséges élethelyzetben vannak, magukkal rántják őt a saját drámájukba. A női sorsok alakítják a történéseket, nem pedig a férfi maga.

Tehát ez a Don Juan egy passzív figura?

Lujza: Én azt látom, hogy ő is hatással van a nőkre, nagyon is. A nők is megváltoznak, miután találkoztak vele. Legalábbis az egyik karakterben, akit én játszom, ez nagyon benne van. Tulajdonképpen felnő azalatt az idő alatt, amíg vele van.

Orsolya: Szerintem ez azért is van, mert ugye egy világégés után vagyunk, és nincsenek férfiak, meghaltak, a nők nem tudják kin levezetni a felgyülemlett szenvedélyt és energiát. És végre itt egy alany, Don Juan személyében, akin „kipróbálhatják” magukat. Talán leginkább filmfőszereplőkre jellemző az az attitűd, ahogy sodródik, a nők egymás kezébe adják, ő meg végig bukdácsol ezeken a helyzeteken.

Lujza, ez az első színházi munkád. Hogy kerültél a próbafolyamatba, és milyen tapasztalat volt neked?

Lujza: Édesanyám korábban került a produkcióba, és Ádám mondta neki, hogy szükség van még egy fiatal lányra. Volt hozzá kedvem, így elhívtak egy castingra, ahol több lányt is meghallgattak, és végül engem választottak. A próbafolyamat nagyon jó volt, rengeteget tanultam. Érdekes, hogy a Don Juan visszatér próbái előtt forgattunk egy filmet, amit egy évvel később, már a próbák után fejeztünk be, és éreztem magamon a változást. Sokkal pontosabban értem a rendezői instrukciókat, könnyebb más-más reakciót kipróbálni egy adott helyzetben. Ismertem, láttam színpadon és filmben ezeket a színészeket, és nagyon nagy élmény volt velük egy előadásban dolgozni. Ádám jól tudott engem kezelni, sokszor kellett bátorítania is, mert voltak bennem bizonytalanságok. Ki tudta hozni belőlem, hogy jobban megnyíljak, és az egésztől sokkal magabiztosabb lettem.

Orsolya: Nagyon hálás vagyok Ádámnak, nagy türelemmel és odafigyeléssel vezette Lujzát, és a többiek is nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Örülök, hogy pozitív élmény volt neki.

Már négy közös munka van mögöttetek. Milyen együtt dolgozni?

Lujza: Szerintem az nagyon jó, hogy őszinték vagyunk egymáshoz, van, amikor túl őszinték is. Nekem sokat segített, hogy együtt voltunk ebben a produkcióban.

Orsolya: Nagyon féltem attól, hogy ne sugározzam át Lujzára a saját bizonytalanságomat. De nem biztos, hogy az a segítség, ha túlságosan óvom a konfrontációtól. Úgy éreztem, a legjobb, ha azt látja, önmagam vagyok, és nem nyomom el az érzéseimet, indulataimat. Ez egy bajtársiasság, másféle viszony, mint az otthoni, és más, mint a korábbi filmjeink, amikben családilag vettünk részt. Az életemben voltak már hihetetlenül komplex pillanatok, amikor épp a családommal együtt forgatok, vagy együtt veszünk át egy díjat a közös filmünkért. A premier előtt is volt egy ilyen nagy „flash”, hogy mi van? Itt állok a takarásban a lányommal, és együtt készülünk egy bemutatóra?

Látta édesapád a bemutatót?

Lujza: Igen, gratulált, aztán mondta, hogy ebben a jelenetben kevés voltam, abban sok, máshol meg hadartam.

Orsolya: Máshogy kezeljük a teljesítményt, ez szakmai ártalom. Sokkal kritikusabb a hozzáállásunk, de persze iszonyú büszkék vagyunk.

Szerző: Bordás Katinka

DON JUAN VISSZATÉR

2019. január 4. 20.00, Jurányi Ház

Az előadásról bővebben itt olvashat.