“Egy pillanaton múlhat minden” – Koncertszínházi estre készül Szabó Kimmel Tamás

2018 december 23. vasárnap, 7:00

Az Orlai Produkciónál készülő Széttépve című előadást 2019. február 22-én mutatják be a Belvárosi Színházban Novák Eszter rendezésében. A színész első ízben vág bele egyszemélyes előadásba, ráadásul a darab megírásában is tevékenyen részt vesz.

Szabó Kimmel Tamás

Szabó Kimmel Tamás

– Korábban azt mondtad: alapvetően csapatjátékos vagy, és eddig szentül meg voltál győződve arról, hogy nem fogsz önálló estet csinálni. Most miért láttad rá elérkezettnek az időt?

– Korábban úgy gondoltam, nem történt még velem annyi a művészi pályán, hogy csokorba szedjem, és talán kishitű is voltam, úgy érzetem, ha egyedül állok ki, nem biztos, hogy másfél óráig fenn tudom tartani az érdeklődést. Mostanra érett meg bennem a szakmai igény, hogy szintet lépjek, megmutassak magamból valamit, amit eddig még nem, és összeszedtem annyi bátorságot, hogy nekifussak. Orlai Tibor régóta keresett nekem monodrámát, volt olyan, hogy talált is, de nem sikerült megszereznie a jogait. Az Egy őrült naplóján kívül nem sok olyan monodráma van, amiben nem csak azt tudod megmutatni, hogy frankó színész vagy, hanem azon túl is tudsz adni valamit, ezért Novák Eszterrel (aki az egyik mesterem volt a főiskolán) úgy döntöttünk, hogy összerakunk magunknak egy darabot. Kitaláltunk egy mind a kettőnket foglalkoztató témát, elmondtuk Tibornak, és teljesen szabad kezet kaptunk tőle.

– Mire utal a Széttépve cím?

– Ez az előadás a függőségről szól. Sokat mondó, húsba vágó téma. Nap mint nap találkozunk a függőséggel, valamilyen formában mindenkinek az életében jelen van, vagy észrevehetetlenül vagy látványosan. Választhattuk volna akár a Facebook-függőséget is, de a kábítószer-függőség mellett döntöttünk, mert ma az okozza a legnagyobb problémát. A cím egyszerre utal a „betépésre” és arra, hogy egy kábítószerfüggő szétesik, széttépi az életét a drog. Azt boncolgatjuk, hogy miért indul el valaki egy olyan veszélyes úton, ahonnan nagyon nehéz, sőt sokszor lehetetlen visszafordulni. Mitől következik be az a pillanat, amikor rosszul választ, és végül egy stabil családi háttérből egy koszos gyorséttermi WC-be sodródik? Néha tényleg csak egy pillanaton múlik minden.

– Igaz történeteteket dolgoztok fel?

– Igen, Novák Eszterrel már hónapok óta gyűjtjük az anyagot, kutatunk, interjúkat készítünk. Valós személyek valós történeteit dolgozzuk fel. Kicsit megcsúsztunk, mert Eszternek be kellett ugrania a Három esős napba, amit eredetileg nem ő rendezett volna, így erre az előadásra kevesebb idő jutott ezért át is tettük februárra a Széttépve bemutatóját. Hál’ istennek – író-dramaturgként – Závada Péter is erősít minket. Folyamatosan ötletelünk, zenéket válogatunk. Még messze nem írtuk készre a darabot, és szerintem az utolsó pillanatig alakítani fogjuk.

– Lesz az előadásnak olyan eleme, amely személy szerint hozzád köthető?

– Nem az az érdekes, hogy én mennyire vagyok benne, nem a bulvárújságírókat akarjuk etetni, hanem egy nagyon komoly társadalmi problémára szeretnénk felhívni a figyelmet. Arra, hogy mennyi kábítószerfüggő van közöttünk, és ők hány embert tudnak magukkal rántani. Bárki sokat láthat ebből a világból, ha nyitott szemmel elsétál mondjuk a Blaha környékére. A tizenéveseket rászoktatják a dizájner drogokra, amikről azt sem tudják, hogy micsodák, és senki nem magyarázza el nekik, hogy milyen rombolást végeznek a szervezetükben. Az a dolgom, azért vagyok színész, hogy akkor is el tudjak hitelesen játszani egy tragikus sorsot, ha személyesen nem mentem keresztül rajta. Magam körül elég sokszor láttam, hogyan esnek szét emberek egy rossz választás miatt, holott választhattak volna jót is. Ha csak néhány száz középiskolás megnézi majd az előadást, és elgondolkodik azon, hogy mit is okoz magának és a környezetének, már megéri létrehozni.

– A zene a komor téma valamelyes feloldását szolgálja az előadásban?

– Lesz olyan, amikor a szövegből logikusan következik, hogy elkezdek énekelni, lesz, amikor a zene, illetve a zenekar feloldja vagy aláfesti a mondanivalót. Eredetileg saját számokat szerettünk volna íratni, kifejezetten az előadásra, de az időhiány miatt erre nem kerülhet sor. Olyan zenéket választottunk, amiknek valamilyen módon közük van a droghoz, többek közt a The Doorsra, a Quimbire és persze Elvis Presleyre gondoltunk. Elvisnek a lábai előtt hevert a világ, de ezt nem tudta jól kezelni. Ha megnézed az utolsó koncertjét, látod, mi lett belőle, hová csúszott szét ez a ragyogó félisten a tabletták miatt.

L. Horváth Katalin