“Az ember arról ír, ami megkerülhetetlen” – Villáminterjú Kerékgyártó Istvánnal

2019 január 04. péntek, 7:00

Új hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda: Kerékgyártó István Hurok című darabját viszik színre Bagossy László rendezésében. Az előadást 2019. február 23-ától láthatja a közönség a Jurányi Házban.

Kerékgyártó István / Fotó: Berecz Valter, 24.hu

Kerékgyártó István / Fotó: Berecz Valter, 24.hu

Ajánló a darab elé:

Először Puzzle címmel írt Kerékgyártó darabot, majd ebből készült a szerző Hurok című regénye. Bagossy László a darabnak a Stuttgarti Theater tri-bühnében rendezett német nyelvű előadásába a regényből is beemelt részeket. Annak az előadásnak a szövege alapján készült ez a magyarországi ősbemutató. Az előadás kegyetlenül éles reflektorfénnyel pásztázza a magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét, a minisztertől a drogos fiúig, a nagyvállalati vezérigazgatótól a bolti eladóig.

A történet mintázata régről ismert, Arthur Schnitzler a huszadik század fordulóján írt Körtáncának szerkezetét eleveníti fel a szerző, de míg ott a történet továbblendítője az erotika, a szexuális aktus, – a társadalom különféle bugyraiból újabb és újabb csábítók és elcsábítottak tűnnek föl – addig a Hurokban napjaink emberének alávetettsége, kiszolgáltatottsága mozgatja a történetet. A megalázottból a következő jelenetben megalázó lesz, aki éppoly kegyetlenül kínozza áldozatát, ahogy őt kínozta nemrég valaki, akinek ez hatalmában állt. És persze mindenütt ott a pénz, az anyagi haszon, a mohóság. Fájóan hiányzik viszont a szolidaritás, az irgalom, és ahol ez mégis megjelenik, ott…de ez, kiderül az előadásból.

Szereplők: Mészáros Máté, Debreczeny Csaba, Járó Zsuzsa, Nagy Dániel Viktor, Epres Attila, Rába Roland, Gombó Viola Lotti, Dékány Barnabás, Kákonyi Árpád/Lengyel Zoltán.

Nagy Dániel Viktor, Járó Zsuzsa, Mészáros Máté

Nagy Dániel Viktor, Járó Zsuzsa, Mészáros Máté

Villáminterjú Kerékgyártó Istvánnal:

A Hurok című darabja 2014-ben, Stuttgartban debütált, itthon azonban ez idáig nem vitték színre, 2019. február 23-án lesz a hazai ősbemutatója. Miért késett idáig?

A történet 2013-ban kezdődött, amikor drámaíró pályázatot hirdetett a szombathelyi Weöres Sándor Színház, és én – a korábbi, a Katonában öt évig játszott Rükverc című darabom sikerén felbuzdulva – Puzzle címen írtam egy darabot, melyet beadtam a pályázatra. Csak első díjat adtak ki, amit Székely Csaba nyert meg a Vitéz Mihály című drámájával, amit be is mutattak. Később kiderült a zsűri által fölállított sorrend, mely szerint százvalahány pályamű közül a második lett a darabom, de annak ellenére, hogy jónak találták, a kőszínházak nem vállalták a bemutatását. Akkor úgy döntöttem, hogy földúsítom regénnyé, ami Hurok címen meg is jelent a 2014-es könyvhétre.

Néhány hét múlva kaptam egy levelet a stuttgarti Theater Tri Bühne – gyerekkora óta Németországban élő – magyar dramaturgjától, aki elolvasta a könyvet, és azt írta: úgy érzi, a regényben benne van egy színmű, átdolgozná és bemutatnák. Visszaírtam, hogy nem kell darabbá formálnia, mert ez egy kész színdarabból írt regény. Elküldtem neki a darabot magyarul, ők lefordították, majd a színház fölkérte Bagossy Lászlót az előadás megrendezésére. Laci a regényt is olvasta, és úgy találta jónak, ha bizonyos részleteket átemel belőle, amelyek narrációkként, magyarázatokként jelentek meg az előadásban. Egy szenvedéstörténet, egy barokk passió adta a keretét, csembalózenével, recsitatívókkal, kórussal. Szép sikerrel ment Stuttgartban.

2014-ben Koltai Tamás elkérte a darabot, és lehozta a szövegét a Színház folyóiratban, még ekkor is Puzzle címmel. Valószínűleg ennek következményeként 2015-ben a nagyváradi Szigligeti Színház fiatal színészei egy kávéházban felolvasószínházként bemutatták a darabot, és ugyanabban az évben Kelemen József is csinált Kaposváron egy izgalmas előadást, szintén felolvasószínházi formában, barokk operabetétekkel. Érdekes, hogy Bagossy is, Kelemen is a barokk zenével ütköztette a Hurok kegyetlen világát és nagyon kemény nyelvét. Bagossy meg akarta rendezni a darabot Magyarországon is, sokat harcolt érte az Örkény Színházban, de nem vállalták be, aztán eljutott az ötlettel Orlai Tiborhoz, aki igent mondott rá, így végre megszülethet az igazi hazai színházi ősbemutató.

Mit gondol, miért nem akarták bevállalni a darabot a kőszínházak?

Talán azért, mert nyilvánvalóan, felismerhetően, úgyszólván egy az egyben arról szól, amiben ma élünk: az egész velejéig romlott rendszerről. A darab szerkezeti mintáját Arthur Schnitzler Körtánca adja – aminek alapján Kornis Mihály a Körmagyart írta. Két-két ember viszonyát mutatja meg adott helyzetekben, de míg Kornisnál a szexualitás áll a színdarab középpontjában, addig a Hurokban a megalázás, az ellehetetlenítés. A megalázott, megsemmisített ember, akit már sajnálunk, amiért rettenetesen bánnak vele, a következő jelenetben ugyanolyan vadállattá válik azzal, aki alatta van a hierarchiában vagy helyzeténél fogva éppen kiszolgáltatott. Az első jelenetben egy miniszter, napjaink figurája, aki megalázza a helyettes államtitkárát, a második jelenetben a helyettes államtitkár alázza meg egy állami vállalat vezetőjét, utána az állami vállalat vezetője egy magáncég vezetőjét, és így tovább. Sorban lépnek elénk a bolti pénztárosnő, a drogos fiú, a prostitúcióból kimenekült lány, míg a végén ismét megjelenik a miniszter. A kör bezárul.

Bagossy Stuttgartban olyan passiót rendezett a Hurokból, amelyben a kórus a halál pillanatában, a német zsoltárszövegben nem a Gotthoz, az Istenhez, hanem a Geldhez, a pénzhez imádkozott – a darabot is Geldreigen címmel játszották. A stuttgarti előadást amúgy én nagyon szerettem, és az itthoni, remélem, még azt is felül fogja múlni, mert itt jobbak a színészek.

Nem tart attól, hogy túlságosan deprimáló lesz az előadás, és nem vonzza majd a közönséget?

A Jurányi közönsége nyilván tudja, mire ül be. Nem lesz jó kedve a Huroktól, de talán élesebben fogja látni azt a korrupt, csaló, megalázó világot, ami körülveszi. Annál is inkább, mert a szereplőim szövegei nem légből kapott, kitalált párbeszédek. Szereztem tapasztalatokat korábbi életeimben. Jogot, majd filozófiát végeztem, egyetemi oktatóként indultam, tíz évig tanítottam filozófiatörténetet joghallgatóknak, megismertem a tudományos közeget. Utána üzletember lettem, láttam, hogyan működik az üzleti élet az ősprivatizáció korában, majd az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) főigazgatója lettem, bejártam a Parlamentbe, miniszterekkel találkoztam, megismertem azt a világot is. Egy ideje annyira feszít ez a borzalmas mai rendszer, hogy bár szeretnék szerelemről vagy más kellemes dolgokról írni, mint például egy korábbi regényemben a kedvelni való szélhámos, Trüffel Milán történetében, de nem megy. Az ember arról ír, amivel megkerülhetetlenül muszáj foglalkoznia.

Kérdezett: L. Horváth Katalin / Orlai Produkció