Előadás az elfelejtett emberekről – Interjú Horváth Csabával

2019 január 12. szombat, 7:00

Horváth Csabát, a Forte Társulat vezetője a Jurányiban január 21-én látható Tar Sándor–Keresztury Tibor: A te országod kapcsán beszélt a Jurányi Lattének.

Horváth Csaba / Fotó: Dusa Gábor

A munkáidban vissza-vissza térsz “a hamisítatlan debreceni” Tar Sándorhoz. (A mi utcánk, 2014., A te országod, 2015., Szürke galamb, 2017) Mi fog meg Tar műveiben? A szimpátia következhet abból, hogy két évig a Debreceni Csokonai Színház tánctagozatának vezetője voltál?

Különösebben nincs köze ahhoz, hogy Debrecenben dolgoztam, bár Földeáki Nóra (a Forte Társulat tagja – a szerk.), aki felhívta a figyelmemet Tar Sándorra, debreceni. Régóta olvasom Tar köteteit. A mi utcánk volt az első a sorban, ahogy elolvastam, lendületből meg is csináltam a Színház-és Filmművészeti Egyetemen az első fizikai színházi koreográfus-rendező osztállyal az utolsó éves vizsgaelőadásukra. Borzasztóan izgalmas és nagyon eredeti írónak tartom Tar Sándort. Az az egyik esszenciája, hogy nem kívülről ír, hanem belülről, mint ahogy az életét is élte, ezek között a munkások között. Nem objektív, távolságtartó nézetből fogalmaz meg egy nagyon határozott és szélsőséges réteget. Ugyanúgy élte meg ő is ezeket a drámákat, történeteket, amelyekről ír, mint ezeknek a történeteknek a szereplői. Mindig úgy olvastam a novelláit, kisregényeit, hogy láttam őket magam előtt a színpadon, abban a formában, ami közel áll hozzám, absztrakt színházi formában. Mindig a kezem ügyében voltak Tar írásai, és ezért is próbálkoztam velük.

A te országod / Forte Társulat / Fotó: KNI

A te országodnál megkerestem Keresztury Tibort, aki nemcsak hogy Tar kortársa, de egyik legközelebbi barátja volt, és talán az utolsó a barátai közül, aki kitartott mellette élete végéig. Tiborral elkezdtünk válogatni a novellák között, így született meg A te országod szövege. A Szürke galamb kakukktojás az életműben, mert olyan stílusjegyeket is használ, amit se előtte, se utána. Ez egy thriller regény. Amikor ezt megírta, új volt a műfaj Magyarországon. Mikó Csaba adaptálta a művet, a Stúdió K-ban játsszuk. Az a regény egy nagy talány, a Tar-sorozatban egy igazi kísérleti előadás. Közel áll a szívemhez.

Mi a következő Tar mű, amivel foglalkozol?

Nem tudom még, de mindig előkerül Tar. Nemrég megjelent a legújabb kötete (Vén Ede), amit még nem olvastam, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Biztos vagyok benne, hogy fogok még vele foglalkozni. Azt is forgatom a fejemben, hogy A mi utcánk-at, ami csak néhány előadást ért meg a Színműn, jó lenne felújítani, újra megcsinálni a Forte égisze alatt.

A te országod / Forte Társulat / Fotó: KNI

A te országod tekinthető a rendszerváltás drámájának?

Miután bemutattuk, sokan jellemezték úgy az előadást, hogy hiánypótló. Nem igazán született a rendszerváltásról dráma az elmúlt két-három évtizedben, ami ennyire élesen fogalmazna arról az időszakról. Tarban az is csodálatos, hogy tényleg az elfelejtett emberekről ír, a munkásosztályról, akiket abszolút kikerült minden másik réteg. Hogy velük valójában mi lett a rendszerváltás idejében, az senkit nem érdekelt. Pedig ugyan egy szűk, de annál látványosabb, tragikusabb sorsú rétegről van szó. Amikor A te országodat csináltuk, az volt a fejemben, hogy ez valamifajta emlékműállítás ennek a rétegnek, a rendszerváltáskori munkásosztálynak.

A te országod / Forte Társulat / Fotó: KNI

Az előadás már járt Temesvárott, Macedóniában, Szabadkán, Lengyelországban, Görögországban. Hogyan fogadták a nézők a külföldi vendégjátékok során A te országodat?

Mindenhol nagyon érzékenyen fogadták. Úgy tűnik, hogy ez az osztály, ez a réteg, máshol is felhívja magára a figyelmet. Legutóbb a Thessaloniki fesztiválon voltunk. Nagyon izgultam, hogy fog átmenni Tar Sándori költőisége, ez a speciális nyelv, ami nagyon a magyar nyelvre épül, de nagyon jó kritikákat kaptunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jól tud érvényesülni ez az előadás külföldön is.

A te országod / Forte Társulat / Fotó: KNI

Hogyan találtatok rá a nemcsak kellékként használt PVC csövekre?

Minden előadást úgy csinálok, hogy megpróbálok találni egy bizonyos anyagot, ami meghatározza a nyelvet, amin végig fogalmazzuk az előadást. Mocsár Zsófia volt az előadás díszlettervezője, vele keresgéltünk olyan tárgyakat, elemeket, amik ezt a speciális környezet, gyári világot megfelelőképpen tudják érzékeltetni. Néztünk építési anyagokat, kiegészítőket, végül a PVC csövek mellett döntöttünk, mert magában hordozza a lehetőséget, hogy asszociatív, absztarkt formában lehessen vele fogalmazni. Ráadásul attraktív, akrobatikus dolgokra is alkalmas.

Szerző: Bordás Katinka

 

A Te országod: 2019. január 21. 19.00, Jurányi Ház
 Jegyet itt tudnak váltani.

 
 

Kapcsolódó anyagok