“Életemben először leszek egyedül színpadon” – Interjú Sztarenki Dórával

2019 január 25. péntek, 9:19

Sztarenki Dórát filmes munkái mellett számos független színházi előadásból is ismerhetjük. A Jurányi Ház rendszeres játszóhelye. Az itt látható előadásai kapcsán beszélgettünk.

Az Újvilág című színházi nevelési előadástól január 9-én búcsúztatok. Nehéz szívvel válsz meg előadásoktól?
Igen, nagyon nehezen. Gondolkodtam, hogy ezt vajon meg lehet-e szokni, vagy azért ilyen nehéz, mert még nincs mögöttem 62 előadás, és a 65. után már megtanulom elengedni? Nehezen viselem, ha valaminek örökre vége van. Helyekhez, tárgyakhoz is ragaszkodom, nehezen búcsúzkodom. Az a gondolat, hogy utoljára van valami, mérhetetlenül frusztrál. Az évek során egyre aktuálisabb lett ez az előadás, és a mondanivalója, szóval így külön szívfájdalom, hogy levettük. Ki tudja, dolgozik-e még így együtt ez a csapat (Szamosi Zsófia, Kovács Lehel, Porogi Ádám, Hajduk Károly – a szerk.). Ez volt a harmadik prózai szerepem, és az egyik kedvenc.

Pass Andreával való másik közös munkátok a Napraforgó. A karakterednek, Jankának van egy karórája, amihez különösen ragaszkodsz, nem lépsz színpadra nélküle.
Itt visszaköszön a tárgyakhoz való kötődésem. A testvérem kisgyerekkori karóráját vittem be a próbákra, ami hamar szerves része lett a karakternek. Megszoktam, hogy azzal játszom. A bemutató után egy alkalommal nem volt nálam. Rettentően zavart, azt éreztem, így nem tudom megcsinálni az előadást, ezért elmentem venni egy gyerek karórát, amit másnap vissza is vittem. Véletlenül a novemberi Napraforgón sem volt nálam az óra, és kivételesen anélkül játszottam végig az előadást. Így is jól működött. Ez az óra csak egy kapaszkodó. Ettől függetlenül hordani fogom az előadásra, mert hiányzott. (Nevet.)

Pass Andrea egy helyütt azt nyilatkozta, hogy „Jankában ott a megkérdőjelezhetetlen szeretet és elfogadás képessége, amitől túléli azokat a traumákat, amiket el kell szenvednie az édesanyjától.” Te hogy tekintesz erre a kislányra, akinek hamar fel kell nőnie a pszichés betegségekkel küszködő édesanyja mellett?
Janka egy nagyon okos, érzékeny, fejlett érzelmi intelligenciával rendelkező kislány, ezért a korához képest jól feltudja mérni mi történik az anyukájával. Ettől függetlenül ugyanúgy elszenvedője a történéseknek. Az én életemben is nagyon sok változás és nehézség adódott ennyi idősen, ezért elég jól emlékszem milyen volt tíz évesnek lenni. Ez sokat segített, hogy megtaláljam magamban Jankát.

Don Juan visszatér című előadásban öten játszotok 20 női karaktert. Török – Illyés Orsolya és Hajdu Lujza azt mondta egy interjúban, hogy a „szerepek, amiket egy ember játszik, valahogy hasonlítanak egymáshoz egy kicsit.” Te is ezt érzed?
Körülbelül azonos korúak a karaktereim. Nagyon jól lett elosztva, hogy ki milyen figurákat alakít. Mintha az kötné őket össze, hogy mind egy plátói, rajongói szerelemmel küzdenek, de én próbálom a szerepeket eltávolítani egymástól, és nem a hasonlóságokat keresni, mert úgy nekem picit könnyebb.

Miben láthatunk mostanában?
Február 15-én mutatunk be az Óbudai Társaskörben egy Csinszka-estet, Égnek a begóniák címmel. Életemben először leszek egyedül színpadon. Nagyon várom. Tóth Réka Ágnes írja a szöveget, aki a Don Juan visszatér dramaturgja. Továbbá játszom a futó darabjaimat, amiket szépen lassan levesznek évad végén, szóval mindenkinek melegen ajánlom őket, például az Ódry Színpadon a Helenét, ami egy beavató színházi előadás, vagy a Rózsavölgyi Szalonban A kulisszák mögött-et.
Szerző: Bordás Katinka
Portré: Gulyás Dóra

Előadásfotók: Dömölky Dániel és Petrucz Kristan