“A valóságnál nincs viccesebb” – Beszélgetés Vinnai Andrással

2019 február 04. hétfő, 7:00

Vinnai András színész, író, a Dumaszínház Dekk projektek rendszeresen visszatérő fellépője. Többek között ő írta a Lefitymálva című színdarabot, és részt vett az Álomutazó című musical írásában is. Hámori Ádám, a Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium 7. osztályos tanulója az interjút a művészetismeret óra keretén belül, a humor témában készítette el.

H.Á. Miért lettél humorista?

V.A. Nem vagyok klasszikus humorista. Inkább úgy fogalmaznék, hogy humoros zenés-színházzal foglalkozom. Soha nem döntöttem el, hogy számomra fontos dolog lesz a humor. Ez valahogy jött magától. Gyerekkoromban kaptam egyszer karácsonyra egy olyan magnót, amivel lehetett hangfelvételeket csinálni, voltak rajta mindenféle effekthangok is; robbanás, nyávogás, lézerlövések. Olyasmi volt, mint egy kis hangstúdió. Az egyik osztálytársammal csináltunk is egy műsort, ami főleg – idézem – “hülyéskedésből” állt. Ez is volt ráírva a kazettára: Hülyeségkazetta. Akkoriban még ilyenekről hallgattak az emberek zenét, meg hülyeségeket. Aztán a középiskola után színész lettem. Mivel nem voltam az a drámai alkat, újra csak a hülyéskedés érdekelt.

H.Á. Mivel szoktál foglalkozni?

V.A. Az utóbbi években szkeccselőadásokat írtam, amelyeket a Dumaszínházzal közösen mutattunk be. Ezek rövid jelenetekből, dalokból, monológokból álló színdarabok. Hasonlóak ahhoz, amit régen kabarénak hívtak, de sokkal modernebbek azoknál. A másik dolog, ami még nagyon fontos, az a zene és a hangszervásárlás.

Vinnai András

H.Á. Élvezed?

V.A. Amikor közösen találunk ki a színészekkel egy-egy előadást olyan témákkal kapcsolatban, amelyek megmozgatják az agyunkat, az nagyon szórakoztató. Egy humoros előadás akkor működik jól, ha azok, akik létrehozzák élvezik az egész folyamatot, és nem csupán vicces dolgokat próbálnak kitalálni. Amikor az embernek sikerül magát is meglepnie valamivel, az nagyon élvezetes tud lenni.

H.Á. Milyen nehéz?

V.A. Ezt a kérdést igazából már meg is válaszoltam az előző mondattal. Amikor az ember flow-ban van. Amikor áramolnak az ötletek és csak úgy jönnek a semmiből, az nagyon könnyű. Amikor viszont “ki kell találni” valamit, az nem mindig megy egyszerűen. Például összerakni egy történetet, ami még humoros is, az nagyon nehéz tud lenni. Olyankor az ember már nem hülyéskedik, hanem feladatot teljesít, és ez gyakran a végeredményen is meglátszik. Nem lesz olyan lendületes, érezni rajta, hogy valaki kitalálta, és az volt vele a célja, hogy a nézők nevessenek. Ezt jobb elkerülni, vagy úgy csinálni, hogy ne lehessen észrevenni.

H.Á. Mik az eddigi eredményeid?

V.A. Fiatalabb koromban főleg színdarabokat írtam, amelyek elég sok emberhez eljutottak. Írtam és rendeztem jónéhány hangjátékot a rádióban. Sok társulattal dolgoztam együtt. Rengeteg embert megismertem, és van néhány olyan alkotótársam, akikkel barátok is vagyunk. Az előadásainkat szeretik az emberek. Olyan is van, ami már évek óta folyton teltházzal megy, és a nézők néha már-már zavaróan visítva röhögnek rajta. Nagyon fontos számomra a zene is. Sőt! Egyre fontosabb. Dalokat írok, játszom több hangszeren. Fura, hogy zenéből inkább a szomorkásabbak tetszenek. Az ember egyébként hajlamos rágörcsölni az eredményeire. Én arra kezdek rájönni, hogy az eredményeknél sokkal fontosabb az, hogy a pillanatban jól érezzük magunkat. Ne rágódjunk a múlton és ne görcsöljünk a jövőn. Mivel azonban ez elkerülhetetlen, akkor legalább rágódjunk és görcsöljünk viccesen.

H.Á. Mennyi szabadidőd van?

V.A. Most épp úgy alakultak a dolgaim, hogy kezdtem kicsit belefáradni a sok mókába. Az elmúlt időszakban túl sok előadást csináltunk. Azokon kívül tévésorozatot is írtam, plusz még egy giga-mesedarabot is. Egy kicsit elfáradtam és kiürültem ettől a “sokmindentől”. Viszont ezt szerencsére megérezte a kulturális gazdasági rendszer, és kaptam tőle egy kis szünetet, hogy mással is foglalkozhassak. Most épp Bangkokban vagyok, és csodák csodájára nem kell csinálnom semmit. Most főleg zenélek. Vagyis a jelenlegi szabadidőm száz százalék! Ezt persze nem mindig könnyű feldolgozni.

H.Á. Egyébként min szoktál nevetni?

V.A. Hát szinte bármin! Néha képes vagyok attól röhögőgörcsöt kapni, ha túl sok ember jön szembe velem az utcán. Szeretek idétlen figurákat és helyzeteket kitalálni. Vagyis ezek inkább eszembe jutnak a valóságról, mert a valóságnál nincs semmi viccesebb.

H.Á. Szoktál nevetni a saját poénjaidon?

V.A. Igen. Talán túl sokat is, de addig nincs baj, amíg akad más is, aki nevet rajtuk.

H.Á. Van valami, amitől félsz?

V.A. Talán attól félek a legjobban, amit már korábban leírtam. Hogy a dolgok nem jönnek maguktól, hanem ki kell őket találni. Ezt hívják alkotói válságnak. Ez főleg reggel kilenc és este tíz óra között szokott jelentkezni, de távol lehet tartani bizonyos szertartásokkal. Például azzal, ha beletüsszentünk egy tükörbe, vagy megpróbálunk úgy futni, hogy a karunk és a lábunk nem ellentétesen mozog. Ezt mindenképpen érdemes kipróbálni. Futás közben a bal kar lendüljön előre a bal lábbal együtt, és ugyanígy a jobb kar a jobb lábbal. A módszer akkor kezd hatni, amikor abbahagyjuk, és megpróbálunk normálisan futni, ahogy a normális emberek.

Szerző: Hámori Ádám

LEFITYMÁLVA: 2019. február 6., március 20. // Jurányi Ház
http://juranyihaz.hu/golem-szinhaz-lefitymalva/

MAGYAR NÁTHA: 2019. február 13. // Jurányi Ház
http://juranyihaz.hu/magyar-natha/ 

A FÉRFIAK SZEXUÁLIS VILÁGA: 2019. február 9., március 4.
http://juranyihaz.hu/vinnai-andras-a-ferfiak-szexualis-vilaga/