“Hatalmas energiát adott” – Interjú Trokán Nórával Pilvakerről, színházról, szabadságról

2019 február 05. kedd, 7:00

Színpadon játszik, forgat, szabadidejében fotókat készít vagy épp lovához siet, hogy aztán vele kapcsolhasson ki a közelgő kihívások előtt. Trokán Nóra a szabadúszásban találta meg a számára tökéletes életformát, így saját maga dönthet arról, hova helyezi a hangsúlyokat szakmai életében. A Red Bull Pilvaker keretében a Papp László Budapest Sportarénában többek között Fluor Tomi, Diaz, Fura Csé, Kautzky Armand és Hámori Gabi oldalán lép színpadra március 15-én este.

Pilvaker / Fotó: Somay Márk 

Öt éve vagy szabadúszó. Mennyire tudod ezt az állapotod könnyedén, valóban szabadon megélni? Sok művészt bizonytalanságban tart a társulat nélküli lét.

Ez alkati kérdés. Nekem is vannak időszakok, amikor nem jön könnyen minden, de nem görcsölök be tőle. Van olyan, akinek sokkal fontosabb a biztonság, de nekem a szabadúszás nagyon az életformám, az, hogy nem vagyok elkötelezve valahová száz százalékig és nincs, aki minden időmmel rendelkezzen. Bizonyos szempontból csodálatos a társulati lét; amit én Kecskeméttől kaptam, az felejthetetlen és meghatározó. Rengeteg munka volt, nagyon jól éltem meg azt az időszakot, de eljött a pont, amikor úgy éreztem, most már a saját életem is fontos. Emellett szükségem volt a levegőváltozásra is. Végül pedig így maradtam, nem terveztem előre, hogy hosszú távon szabadúszó leszek, de már kitartok mellette.

Van, hogy neked kell felvenni a telefont, és rácsörögni valakire, hogy „helló, épp ráérek próbálni”?

Az elején „hirdetnem” kellett, hogy már szabadúszom. Sőt, még mindig van a szakmán belül is, aki azt hiszi, hogy én tag vagyok Kecskeméten. Hála Istennek viszont mindig úgy jöttek a felkérések, hogy nem kellett utánuk mennem. Ha pedig úgy alakul, hogy kicsit több szabadidőm van, akkor kitalálok valamit magamnak. Most például többet fotózom, a Tanár forgatásával végeztünk decemberben, az évadra pedig nem vállaltam újabb színházi próbafolyamatot. Adok egy kis időt magamnak, és annak, hogy más dolgok is megtaláljanak.

Nehéz volt megtanulnod nemet mondani?

Megéreztem a szabadságát, így már könnyebb. Ha eldöntöm, hogy én most mást szeretnék, vagy másra fókuszálok, már tudom képviselni. És ez nagyon jó. Nem érzem azt, hogy egy nem után nem hívják többet az embert. Szerintem ettől nem kell félni, mert, ha őszintén elmondod, hogy miért nem tudod elvállalni épp az adott feladatot, az egy tiszta helyzet.

Trokán Nóra / Pilvaker / Fotó: Süveg Áron

A Red Bull Pilvakerre anno azonnal igent mondtál?

Hallomásból ismertem az eseményt, de nem kapcsolódott hozzá élmény. Viszont csupa jó vélemény talált meg a Pilvaker kapcsán, így nagyon örültem a felkérésnek. Az első találkozón kaptam egy kis ízelítőt a zenei anyagból, és nagyon megtetszett. Végül nem bántam meg, hatalmas élmény volt! Először éreztem meg azt, hogy milyen lehet egy zenei előadónak, ha a koncert, vagy zenei esemény keretén belül találkozik a közönséggel. Egészen más adrenalin, mint egy színházi előadás utáni taps. Amikor ott álltam a fináléban a dobogón, egyszerűen rázott a hideg. Olyan energiát kaptam, olyan szeretet áradt a közönségből és magából a csapatból, hogy utána szinte napokig nem tértem magamhoz.

Ráadásul idén egyszer léptek a közönség elé, ellentétben egy színházi előadással.

Igen, de az Aréna-színpad önmagában egy hatalmas kihívás az eddigi évekhez képest is. Egy Petőfi-levél tizenkétezer ember előtt elmondva? Hát, az… Nagyon izgalmas az a része, hogy prózával hogyan fogsz meg ennyi embert egy ekkora térben.

Most hirtelen eszembe jutott, hogy pár éve egy színművészeti vizsga alatt jó eséllyel nem gondoltál arra, hogy amit abban a kis térben épp tanulsz, vagy megtapasztalsz, majd az Aréna színpadán kell élesben hasznosítani.

Ha belegondolok abba, hogy akkor egy beszédvizsgán mennyit küzdöttem egy szöveggel, akkor elég nagy az út, amit bejártam ahhoz, hogy végül aztán egy másik szöveget hitelesen el tudjak mondani az Arénában. (nevet) Igazából már a kecskeméti színpad hatalmas váltás volt nekem a kis fekete termekhez képest. Próbáltuk a Három nővért, és már a harmadik sorban sem lehetett hallani, amit mondok. Meg kellett tanulni a „méreteket” és arányokat. A főiskolán magadat, a határaidat tanulod, aztán jön élesben a munka.

Egy ilyen projekt előkészületei, vagy éppen az esemény alatt milyen dolgokat lehet színészként eltanulni a zenészektől?

Iszonyú lazák. (nevet) Néha nagyon másként működnek, mint mi egy színházi próbán. Két éve Hámori Gabival ültünk csendben a takarásban, halkan, óvatosan beszélgettünk, ha épp nem voltunk színpadon, köztük meg állandóan ment a bandázás. (nevet) Közben pedig alázatosak, imádják, de a lazaságukból szerintem volna mit tanulnunk. Vagy abból, hogy ezt a lazaságot hogyan élik meg. Annyira nyitottan fogadtak, hogy igazból nagyon hamar részese lehettem ennek a kis családnak, nagyon jó társaság, jó emberek, jó energiák. Biztos vagyok benne, hogy az idei is ilyen jó élmény lesz!

Pilvaker / Fotó: Süveg Áron

Említetted már, hogy ha időd engedi, fotózol. Az, hogy színésznő vagy, mennyire van hatással a fotós működésedre?

Teljesen külön működöm ebben a kettőben, legalábbis én azt érzékelem, hogy fotózás közben mindenről megfeledkezem. Maximum annyiban segít, hogy akkor, ha a kollegáimat fotózom, tisztában vagyok vele, hogy egy színész mennyire szemérmes tud lenni. Mindenki azt hiszi, hogy a színészek imádnak fotózkodni. Egy fenét! (nevet) Nem tudom minek köszönhető, de képes vagyok náluk elérni azt a nyugalmat, vagy állapotot, hogy ne vegyék észre, hogy fotózom őket. Talán ehhez a kommunikációs készséghez hozzáad az, ha az ember színpadon partnerekkel, csapatban dolgozik. De lehet, hogy egy szimpla érzék. Az biztos, hogy akkor születnek a legjobb képeim, ha nem előre beállítottak, hanem megfogom azt az egy, fontos pillanatot. Nagyon élvezem, imádok fotózni.

Ez az, ami kikapcsol a mindennapokból?

Ez nagyon, olyan szinten, hogy néha észre sem veszem közben, hogy már órák óta nem is ittam. És ott van persze a lovaglás is. Akkor is órák telnek el úgy, hogy más nem is érdekel. Nem gondolok semmire, csak jelen vagyok, nem vágyom sehova máshova.

Az a szabadság, amit a lovaglás ad, az olyan, mint amit a színpadon élsz át?

Most, hogy mondod, egy gyors vágta valóban hasonló adrenalin, de ezt még sohasem hasonlítottam össze. A lovakkal való munka is nagyon inspirál, idomítom is őket, szigorúan erőszakmentes módszerrel. Ez fontos pontja az életemnek, és azt hiszem, a személyiségemre is nagy hatással van.

Szerző: Molnár Karesz 

Már a jegyértékesítés megnyitása után néhány órával elfogytak a jegyek a 2019-es Red Bull Pilvakerre, így telt ház előtt debütálhat A Szavak Forradalma a Papp László Budapest Sportarénában. Március 15-én tehát új helyszínen, de a hagyományokhoz híven hip-hoppal, színházzal, irodalommal és új fellépőkkel várja barátait a Pilvaker család. Nem csak látványban és a férőhelyek számában újít a produkció, 2019-ben új arcokkal is találkozhatnak azok a szerencsések, akik jegyhez jutottak: köztük Szakács Gergő énekest és Pálmai Annát, a Katona József Színház színésznőjét is láthatják a színpadon. Rajtuk kívül több új szereplő is feltűnik majd a Pilvakerben; hogy kik ők, az kiderül 2019. március 15-én az Arénában.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok