“Derült égből a villámcsapás” – Interjú Tóth Eszterrel

2019 február 06. szerda, 8:10

Tóth Eszter 2012-ben csatlakozott a Thália Színház csapatához, és azóta a legtöbb darabban, amiben játszik, szerelmes… A közelgő Valentin-nap apropóján adott interjút.

Tóth Eszter

A hőstenorban egy fiatal nőt játszol, aki a nagy Tito Merelliért, a híres olasz tenorért – Szervét Tibor alakítja – rajong. Valójában a szégyellős színházi titkár, Max iránt – Vida Péter – sem közömbös… 

– Ez a szerep azért is kedves nekem, mert az elsők között volt, ami Thália Színházban rám talált. Maggie egy nagyon fiatal, tapasztalatlan – szinte még tinédzser lány. Teljesen odavan Tito Merelliért, és észre sem veszi, hogy valójában a legjobb barátjába, Maxbe szerelmes, akit simán lepattint, amikor az az első ártatlan kis randik után – ahol már az első csók is elcsattant – komolyabban közeledik hozzá. Ő nem gondolja, hogy meg kellene állapodnia, szentül hiszi, hogy rajongása a tenorért igazi szerelem, és ezt közli is Maxszel. Fiatal, nyílt és őszinte, és persze ezáltal mindenféle bonyodalomba belekeveredik, de mivel ez egy vígjáték, természetesen a végén minden a helyére kerül – Maxszel egymásra találnak.

A Premierajándékban egy friss házas, szerelmes fiatalasszonyt játszol – Bán Bálint a férjed. Mennyire áll hozzád közel ez a karakter?

– Nagyon közel áll, szinte én vagyok. Nagy ajándék számomra ez a darab és a szerep egyaránt. A Tháliában főleg vígjátékokat játszunk, és lényegében a Premierajándék is az. De az alapja egy zseniális Oscar Wilde-mű, a Lady Windermere legyezője, ami hatalmas drámaiságot is hordoz. Ebben lehetőségem van arra, hogy megmutassam egy másik oldalamat. Ritkán adatik meg, hogy egy ilyen drámai szerep megtalál. Nagyon szeretem és hatalmas kihívás. Lady Windermere-t játszom, aki elég szigorú neveltetésben részesült, ez látszik a jellemén is. Mereven ragaszkodik a szabályokhoz, neki minden csak fekete vagy fehér. Egy fiatal feleség és anya, aki bár magát felnőttnek érzi, valójában gyermekien tapasztalatlan és tiszta lelkű. Az élet egy olyan dologgal állítja szembe, amitől megfordul a világnézete, és amitől aztán valóban felnőtté válik. Rájön, hogy nem minden az, aminek először látszik, bár a legnagyobb titok, amit az előadás hordoz, számára ki sem derül… Lényegében ebből az egész történetből úgy tanul, hogy nem sérül, mert megóvják őt azok, akik feltétel nélkül szeretik.

Lehet azt mondani, hogy magad is friss házas vagy, hiszen nemrég házasodtatok össze, bár jó pár éve együtt vagytok már a pároddal. Hogy érzed magad? Változott valami?

– Tizenhárom éve vagyunk együtt, így az életem az esküvővel nemigen változott, de mégis sokat jelent. És ezt igazán csak akkor fogtam fel, amikor az anyakönyvvezető előtt álltunk, és belekezdett a beszédébe. Olyan volt nekem, mint derült égből a villámcsapás, és annyira megható, hogy sírva fakadtam… Aztán persze mindenki más is. Nekem utána került helyre valahogy minden. A szertartás egyébként nagyon zártkörű volt, csak páran vettünk részt rajta. Én a húgommal vonultam be, ő volt a tanúm.

Szinte minden este színpadon állsz, a férjed zenész – ha lehet így fogalmazni, mindketten éjszakai emberek vagytok. Mikor van időtök egymásra? Milyen a munkamegosztás? Vagy mit szoktatok közösen csinálni?

– Igen… Viszont a párom már kevesebbet koncertezik, többet dolgozik itthonról, itt van egy kis stúdiója. Ő szokott főzni, én a lakás rendben tartásáért vagyok felelős. Szabadidőnkben nagyokat szoktunk például sétálni a kutyánkkal, Pannival, és örülünk a közösen töltött időnek.

Valentin-nap… Igen-nem. Mi a véleményed erről az átvett szokásról? Tartjátok?

– Andris nem különösebben rajong az ilyen és ehhez hasonló, Amerikából hozzánk „begyűrűző” szokásokért. Így a Valentin-napot sem ünnepeljük, de virágot mindig szoktam kapni.

Különben is, nálatok egész évben Valentin-nap van… 

– Na, igen. A tizenhárom év sok idő, és persze nagyon szeretjük és tiszteljük egymást, harmonikus a kapcsolatunk, de azért szoktunk néha vitatkozni is. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, a miénk sem kivétel, de én nem futamodok meg a problémáktól. A szüleim is nagyon hosszú ideje, több mint harminc éve vannak együtt. Nekem ők a példa. Szóval néha vannak csatáink, de soha nem fekszünk le haraggal, ez nagyon fontos.