“Mindig azt mondom, hogy színházzal foglalkozom” – Interjú Nádasi László Ivánnal

2019 február 08. péntek, 7:00

Soha nem tanult színészetet. Két lány hívta, hogy csatlakozzon a társulatukhoz, így került a színház világába. Azóta, kisebb megszakítással, játszik, díszletet épít, világosít, mindent csinál, amit egy független színháznál kell. Ő Nádasi László Iván, a Gólem Színház műszaki vezetője.

Kezdjük talán a neveddel. Sokan Ivánnak vagy Lászlónak ismernek. Melyiket használod?

Nádasi Lászlóként születtem, de amikor a Stúdió K-ban játszottam, Fodor Tamás mondta, hogy jogdíjak miatt változtassam meg a nevemet, mert már volt egy másik Nádasi László a szakmában. Így felvettem az Iván nevet, már nem is tudom, miért. Van egy ismeretségi köröm, akik Lászlónak szólítanak, és vannak, akik Ivánként ismernek. A hivatalos nevem, papírom van róla Nádasi László Iván.

Nádasi Iván László

Mikor és hogyan szippantott be a színház?

Soha nem voltak színészi ambícióim. Miután leszereltem a katonaságtól, a Váci utcában egy könyvesboltban kezdtem el dolgozni. Egyik nap bejött két lány, akik nagyon érdekesek és szépek voltak, az egyikőjük később neves díszlettervező lett. Plakátot ragasztottak ki az üzletben, és megjegyezték, hogy milyen érdekes arcom van, nem lenne-e kedvem színházat csinálni. Falusi fiúként megtetszett ez a felkérés, és elmentem a Hold Színházába, ahol aztán tíz évig maradtam. Ezt Malgot István nevű képzőművész csinálta, szóval elég vizuális színház volt, mozgással. Ezután játszottam az Andaxínháznál, majd az Utolsó Vonalnál, aztán csatlakoztam a Stúdió K akkori csapatához. Majd megalakult a Hólyagcirkusz Társulat (ez volt a leghosszabb, legintenzívebb színházi működésem), amit párhuzamosan csináltunk a Stúdió K-val, viszont később mi, hólyagcirkuszosok kiszálltunk a K-ból, és átmentünk a Merlinbe. Ott folytattuk, amíg lehetett.

Fotó: Gordon Eszter

Fotó: Gordon Eszter

Ha megkérdezik, mivel foglalkozol, mit szoktál válaszolni?

Mindig azt mondom, hogy színházzal foglalkozom. Műszaki iskolában végeztem. Nagyon fontos az, hogy valami manuális tevékenységet végezzek. Ez jól jön, amikor fel kell állítani vagy meg kell javítani egy díszletet. A Hold Színházában, a Stúdió K-ban meg a Hólyagcirkuszban is mindent magunk csináltunk, mindenkinek megvolt a feladata. Én voltam a „bühnés”, ami németül színpadot jelent. Én feleltem a színpadért, hogy minden díszlet ott legyen, ahol lennie kell. Igazából már két színházat építettem. Az egyiket a Világ moziból alakítottuk át, a másik az új Stúdió K, mert a régin már csak simításokat kellett végezni, amikor oda kerültem. Nem vagyok színész. Azt tanultam meg, hogy a gyengeségeimet, a hiányosságaimat miként fordítsam arra, hogy nevettessek.

Fotó: Gordon Eszter

Fotó: Gordon Eszter

Hogy kerültél a Gólem Színházba?

Miután abbahagytuk a Hólyagcirkuszt, Eszes Fruzsinával szerettünk volna csinálni egy óvodát, ami a Montessori és a Waldorf módszert ötvözi. Találtunk egy befektetőt, aki egy épületet vásárolt a 16. kerületben. Egészen más szálon kapcsolatba kerültem Vekerdy Tamással, őt kértük fel szakmai támogatónak, jó ötletnek találta, mentorként segítette volna a munkánkat, de aztán a befektető kiszállt a vállalkozásunkból. Ekkor szerettem volna újra visszakerülni a színházba, és az ismerőseim szóltak, hogy Borgula Andrásék műszaki embert keresnek. Megnéztem az előadásaikat, és láttam, hogy Tamási Zoltán, Bánki Gergő és csomó ismerős játszik a Gólemnél, így 2017 októberétől én is csatlakoztam.

Fotó: Gordon Eszter

Fotó: Gordon Eszter

Itt egyszemélyében vagyok műszaki vezető, díszítő, világosító, hangosító, pakoló, autóvezető, és egy előadásba, a Kiválasztottakba, befurakodtam magam egy néma szerepre. Megpendítettem a néma szereplő ötletét Andrásnak, és nagyon megtetszett neki is, meg az íróknak is. Az az igazság, hogy nem szeretek szöveget mondani, szeretek ellenni a színpadon. A korábbi szerepeim után nem volt idegen tőlem ez a dolog.

Fotó: Gordon Eszter

Fotó: Gordon Eszter

Nem hiányoznak a régi független műhelyek?

Az hiányzik, hogy díszletépítés és bontás között játsszak a színpadon. Mindig gondolkodom, hogy csinálni kellene valamit, de nagyon nehéz most már az egyéb munkák mellett ezt összehozni.

Szerző: Bordás Katinka

 

KIVÁLASZTOTTAK

2019. február 10., március 24. // Jurányi Ház

http://juranyihaz.hu/kivalasztottak/

 
 

Kapcsolódó anyagok