“Hátra dőlni nem lehet” – Interjú Schwechtje Mihállyal

2019 február 26. kedd, 7:00

Filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi oktató. Első nagyjátékfilmjéért rögtön két díjat is kapott a 2019-es Filmkritikusok díjátadóján. Schwechtje Mihályt készülő színdarabja apropóján kérdezte Bordás Katinka.

Az örökség - olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Az örökség – olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Az elmúlt egy évben jelent meg a mozikban az „Aki bújt, aki nem” című kisfilmed és az első nagyjátékfilmed, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod, amiért megkaptátok az idei Filmkritikusok díjátadóján a legjobb forgatókönyv és a legjobb első film díját. Most pedig színdarabot írsz és rendezel Az örökség címmel a Jurányi Házban. Hogy érzed magad mostanában?

Nem gondoltam végig, hogy ennyi minden történt. Az az igazság, hogy az egyetem elvégzése után jó pár év volt, ami, nem azt mondom, hogy nem telt munkával, mert otthon dolgoztam, de az, hogy most besűrűsödött, azoknak az éveknek a gyümölcse. Az véletlen, hogy minden ilyen közel került egymáshoz. Rosszul nem érzem magam, az biztos. Mindig, amikor azt érezhetik az alkotók, hogy amit csináltak, az valakinek fontos, az jó érzés. Hogy nem magunknak csináltuk. De minden díjat a helyén kell kezelni. Örülök, hogy tetszett a kritikusoknak is a nagyjátékfilm. Hátra dőlni viszont nem lehet, hiszen ezek most az aktív évek. Dolgozni kell.

Az Aki bújt, aki nem az emberkereskedelem témakörével foglalkozik. Hogy találtál rá a témára?

Olvastam erről egy cikket, és annyira megütött, hogy élünk ebben az országban, ahol folyamatosan, akár politikai szinten is, emlegetve van az, hogy nem születik elég gyerek, és közben meg ott vannak azok a gyerekek, akik azért, mert olyan családba születnek, vagy állami gondozásba kerülnek, rögtön egy olyan pályára vannak állítva, amelyik nem az életnek a napos oldala. 90%-ban előre borítékolható, hogy ezek tönkre menő életek. Ez engem annyira felháborít, hogy hagyjuk elveszni a gyerekeket, pedig nekik is olyan kiteljesedő életük lehetne, mint másoknak. Ha a politika szemszögéből nézem, hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, és mégis el vannak engedve, mert mintha túl sok energiát kellene beléjük fektetni. Mintha túl sok pénzbe kerülne az, hogy normális legyen a gyerekvédelem Magyarországon. Arra gondolok, hogy rendesen meg legyenek fizetve azok az emberek, akik a gyermekvédelemben dolgoznak. Hogy olyan emberek menjenek oda, akik megfelelőek, rátermettek. Hogy ott is versenyhelyzet alakuljon ki, ami ki tudja termelni azt, hogy jó emberek dolgozzanak ott és jó struktúra legyen, ahhoz, hogy megmentsék ezeket a gyerekeket. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak rossz emberek dolgoznak ott, mert egyáltalán nincs így, de nagyon túlterheltek, nagyon sokszor kiégtek, szomorúak, mert azt látják, hogy a munkájuknak nincs igazán eredménye. Több kapcsolódási pontja van az életemnek ezzel a területtel, látom, hogy ezzel nem törődünk.

Schwechtje Mihály, Molnár Gusztáv / Az örökség - olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Schwechtje Mihály, Molnár Gusztáv / Az örökség – olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

A február 28-án bemutatásra kerülő Az örökség színdarab folytatja a kisfilmed témáját. Úgy tűnik, minden oldalról körbejárod ezt az élethelyzetet.

Először csináltuk a kisfilmet, mert azt éreztem, hogy gyorsan röviden meg tudok róla fogalmazni valamit, aztán ahogy elkezdtem belemenni a kutatásokba, rájöttem, hogy ebben sokkal több is van. Egyébként egy dokumentumfilmem is forog most ebben a témában, ami egy védett házról szól, ahol emberkereskedelem áldozatainak próbálják sínre tenni az életét. Foglalkoztat az, hogy akik sok energiát tesznek bele ebbe, azokról is legyen egy film, jobban meg kellene őket támogatni. Nyilván az átlagember el van foglalva a maga problémáival, és nem is ismeri ezeket a helyzeteket, a saját ügyeit, családját próbálja igazgatni, ami sokszor bőven elég, de azt is gondolom, hogy sokan érzékenyek az ilyesmire, csak hallani kell róla, és hátha valami el tud indulni, hogy megváltozzon.

A kormánypropaganda azt kommunikálja, hogy kevés gyerek születik ma Magyarországon. Az örökség című darab alapszituációja is az, hogy a főhős, a gyerekorvos azzal találja szembe magát, hogy gyerekhiány van a faluban, ahova ellátogat.

Folyamatosan azt halljuk, hogy nem elég a gyerek, ki hány gyereket szül, milyen támogatást kap erre, de persze csak egy bizonyos társadalmi rétegre vonatkozóan. De akik ez alatt a réteg alatt vannak, azoknak teljesen el van engedve a kezük. Sőt, az a vád éri őket, hogy ők csak a segélyért élnek. Mintha lenne a többségi társadalomban egy konszenzus arról, hogy ne a cigányok szüljenek, pedig ők is magyar állampolgárok, segítségre szorulnak, és évtizedek óta nem sikerül ezt a problémát megoldani.

Polgár Csaba, Schwechtje Mihály, Molnár Gusztáv / Az örökség - olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Polgár Csaba, Schwechtje Mihály, Molnár Gusztáv / Az örökség – olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Nem először dolgozol színházban, de inkább filmrendezőnek ismerünk. Milyen tapasztalat ez most neked?

Egyrészt mindig kicsit izgulok. Nyilván film előtt is izgul az ember, de az más, mert mikor kint vagyok a forgatáson, akkor nagyjából már szoktam tudni, hogy minek kellene történnie. Nagyon ritkán merészkedem a színház közelébe, és eddig mindig olyankor jöttem, amikor azt éreztem, hogy van valami, ami annyira következik belőlem, vagy annyira szeretnék közölni ezzel kapcsolatban valamit, hogy át tudok lépni azon, hogy nekem a színház nyelve nem az elsődleges nyelv. A film az a médium, ami az anyanyelvem, abban otthonosan mozgok. Járok színházba, látom, hogy mások milyen jól csinálják. A vérük, a tudásuk az egészről sokkal nagyobb. A színházban van egy kötött tér, és ezen belül kell elszabadulnia az ember fantáziájának. Az elbeszélésmód is nagyon más, dialógközpontú, míg a film képközpontú. Vannak kapcsolódási pontok, hiszen mégis csak színészekkel dolgozunk, vannak helyzetek, jelenetek, amikhez nyilván hasonlóan kell nyúlni.

Hogy állt össze Az örökség stábja?

Nem kész szövegkönyvvel jöttem ide, hanem történet-jelenetvázlattal, és arra improvizáltunk. Nagyon érdekes, hogy a színészek mi mindent hoznak be. Olyan embereket választottam, akiknek van tapasztalata ebben. Gergely Katalinnal még nem dolgoztam együtt, de tudtam, hogy a Táp Színházból jön, ahol sok ilyen jellegű tapasztalatot szerzett. Molnár Gusztávval egy kisfilmet forgattam, és róla is tudtam, hogy nagyon sok olyan munkája van, ami improvizációra épít. Polgár Csabával pedig ez a harmadik közös munkánk, színházban az első. Ő nagyon jó rendező, gondoltam rá, hogy úgy tud majd hozzászólni, hogy ha a talaj nem stabil alattam, akkor kisegít ő is, és ez működik is egyébként.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte

Az örökség - olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Gergely Katalin / Az örökség – olvasópróba / Fotó: Gulyás Dóra

Az örökség bemutatóját 2019. február 28-án tartják a Jurányi Házban. Szereplők: Polgár Csaba, Gergely Katalin, Molnár Gusztáv. Író, rendező: Schwechtje Mihály. Dramaturg: Németh Gábor. Látvány és jelmeztervező: Torma Mária. Technikus: Nagy József. Produkciós vezető: Gulyás Dóra, Petrovits Genovéva.