Vidám utazás egy fűnyírótól a Naprendszerbe – Interjú Olasz Renátóval

2019 március 10. vasárnap, 7:40

41 éve indult útnak, és most kirepült a Naprendszer körüli buborékból a Voyager–2. Ezzel testvére, a Voyager–1 után immár a második űrszonda lépett be a csillagközi térbe. De az Olasz Renátóval készített alábbi interjú nem erről szól. Csak részben.

Olasz Renátó / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

Olasz Renátó / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

A DEKK Színház és FÜGE közös darabja, a Vojáger névadója két űrszonda, amely negyvenegy éve száguld az űrben, és már mindkettő kilépett a Naprendszerből. Ez számodra felfogható? Mi van szerinted a Naprendszeren túl?

A képzelet.

Ennyi?

Elképesztő az a távolság, meg az a hatalmas tér, ami az űrben van, elképesztő az idő, ami innen oda megy, onnan meg ide jön. De én azoknak a táborát erősítem, akik azt mondják: van itt elég probléma a Földön, ezért nem annyira érdekel, mi van ott.

Művészember nem lehet ennyire praktikus.

Jó, nyilván izgalmas, hogy mi lehet a Naprendszeren túl, de a tényleges magyarázat nem annyira érdekel. Azon viszont valóban jó elgondolkodni, hogy mit jelent a végtelen, meg az űr… főleg a belső űr… Szeretem, ha valami többet jelent annál, mint ami.

Olasz Renátó, Bánki Gergely / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

Olasz Renátó, Bánki Gergely / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

 

A Vojáger című darab pont ilyen. Milyen játszani benne?

Már az első olvasópróbán zokogva röhögtem. Nagyon tetszenek a benne lévő szófordulatok, szeretem a kifacsart humorát. Tetszik a banalitása is. Például, amikor az első jelenetben percekig egy robotfűnyíróról folyik a szó, utána meg a végtelenről és a világegyetemről. A kisember, aki a hétköznapokban semmit sem tud megoldani, de a képzelete valahol a világűrben jár.

Ezekkel a színészekkel dolgoztál már?

Keszég László tanított az egyetemen, ő rendezte a vizsgadarabunkat is, játszottam vele színházban is, a többiekkel viszont még sohasem találkoztam, de nagyon szimpatikusak mindannyian: Stefanovics Angéla, Bánki Gergely és Nádasy Erika is.

 

Olasz Renátó, Bánki Gergely / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

Olasz Renátó, Bánki Gergely / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

 

Fontos a humor a színpadon?

Miközben én szeretem azt is, ha valami depresszív, a humor nagyon fontos. Most olvastam Kusturica és Luis Buñuel életrajzát, mindketten első helyen említették a humor szerepét. Kusturica azt mondta, a művészetben lényeges a szórakoztatás, a Buñuel meg azt, hogy egy forgatókönyv elsősorban legyen pörgős és vicces.

Csakhogy a vicc kockázatos. Az egyik ember ezen nevet, a másik azon.

Lehet, de amikor mégiscsak megnevettetsz egy nézőt, az nagyon jó érzés. Szeretek vicces dolgokat játszani. Az egyik egyetemi vizsgadarabban, a Férfiak, nők és férfiak című előadásban annyira nevettünk, hogy a nézők egy idő után már azon nevettek, hogy mi nevetünk, mi meg azon, hogy ők. Akkor szégyentelenül megnevettettük a nézőket.

Olasz Renátó / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

Olasz Renátó / Jurányi: Vojáger / Fotó: Gulyás Dóra

Képes vagy a kollégákat is megnevettetni, amikor éppen nem kellene? Mondjuk előadás alatt?

Nem vagyok rá büszke, de sajnos igen. Úgyhogy egykori osztályfőnököm, Máté Gábor, aki ezt nagyon utálta és tiltotta, ne olvassa el ezt a cikket. A Brémai muzsikusokban a Dér Zsoltnak volt egy jelenete, amikor le kellett néznie a súgólyukba. Hogy ott miket és milyen feliratokat mutogattunk neki, azt inkább nem mondom el. De igen: a humor nagyon fontos, ezért is jó a Vojágerben játszani.

Kérdezett: Trencsényi Zoltán

A Vojáger legközelebb március 27-én és április 15-én látható a Jurányi Házban.

RelatedPost