“A színészet önismereti tréning” – Interjú Hajdu Péter végzős hallgatóval

2019 március 25. hétfő, 7:00

Tizenheten végeznek az idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán, Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Az elkövetkező hetekben őket mutatjuk be. Az interjúkat az egyetem harmadéves dramaturg hallgatói készítik.

Hajdu Péterrel a facebook videóhívásán keresztül készített interjút Kovács Blanka.

SZFE: Koldusopera

SZFE: Koldusopera

Izgulsz?

Nem.

Akkor jó. Nem is kell. Hogyha állat lennél, milyen állat lennél?

Kutya.

Miért?

Mert volt egy kutyám, aki nagyon közel állt hozzám. Egy ideig ő volt a legjobb barátom. Vele nagyon boldog voltam. Szeretem a kutyákat. Jó barát. Egyszerűen jobb barát, mint egy ember.

Te jó barát vagy?

Igen, szerintem.

Miért?

Mert megbízható ember vagyok.

Akkor jobban kedveled a kutyákat, mint az embereket?

Azért nem. Nem. A kutya nem tud beszélni.

Hajdu Péter gyerekként

Hajdu Péter gyerekként

Hogy lehet, hogy te mégis emberekkel foglalkozol?

Azáltal, hogy emberekkel foglalkozom, leginkább magamat vizsgálom, magammal ismerkedek. A színészet önismereti tréning.

Mi a legelső emléked?

Másfél-két éves lehetek. A kiságyamban vagyok, de nagyon ki akarok jönni, erősen sírok. Apukám odajön hozzám, leguggol az ágy mellé, és engem néz. Én is nézem őt az ágy rácsain keresztül. Akarom, hogy kivegyen, de ő nem érti. Egy ideig még sírok, aztán kivesz az ölébe.

Mi a legelső színházas emléked?

Az oviban csináltunk egy mesét, valami kacsa, vagy liba voltam.

Miért döntöttél úgy, hogy színész leszel?

Nagyon élveztem gimiben. (Péter a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán végzett – a szerk.) Beszippantott. Ott oltódtam be színházzal. Magától értetődő volt, hogy felvételizek az egyetemre. Hatalmas önbizalommal jöttem. Nem is volt B-tervem; úgy voltam vele, hogy engem felvesznek, és kész. Ma is azért csinálom, mert örömet okoz. De nem akarok bármi áron színész lenni. Nem akarok megkeseredett, kiégett, folyton panaszkodó színész lenni. Akkor inkább nem leszek az.

Sok megkeseredett színésszel találkoztál?

Igen, szerintem azért elég sok van.

Szerinted mi az oka?

Nagyon összetett. Figyelj, eddig rózsaszín köd volt ez az egész színészet. De most így, hogy már dolgozom színházakban, kezdem felfedezni az árnyoldalait, meg ennek a pályának a nehézségeit. Az egyik ok talán, hogy nem igazán vannak használva, csak mindig ugyanarra. Az élet szép lassan legyűri őket. Bennem még van tenni akarás, naivitás, lelkesedés, hogy jó színházat fogunk csinálni. Aztán lehet, hogy 5 év múlva én is ülök a büfében, iszom és puffogok. Na, de hogyha nem leszek színész, amire azért van esély, akkor szívesen foglalkoznék állatokkal.

SZFE: Alhangya / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

SZFE: Alhangya / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Mi a fontos neked színészként?

Hogy művészileg, magánéletileg, és anyagilag is ki legyek elégítve. Ami jelenleg lehetetlennek tűnik nekem. Most el fog kezdődni az élet. Ez nagyon félelmetes. És nekem alapvetően van egy belső békém, amit nagyon óvok, és hogy ha azt érzem, hogy ez veszélyben van, akkor hajlamos vagyok kihátrálni konfliktushelyzetekből. Ez lehet gyávaság, vagy lustaság, megfutamodás.

Mit jelent számodra színésznek lenni?

Folyton elemezni magamat, és a világot.

És mi okoz benne örömet?

Alapvetően, ugye, dögunalmas az élet. Felkelünk, eszünk, iszunk; dögunalom. A legnagyobb problémánk, hogy milyen ruhát vegyünk fel, mit ebédeljünk, vagy milyen sört igyunk este. De a drámairodalomban nem ilyenek az életek. Jó kilépni ebből az unalmas monotonitásból, és megélni valami olyat, amiről tudom, hogy velem úgysem fog megtörténni. Szeretem azokat a szélsőségeket és mélységeket megélni, amiket a hétköznapi életben nem, vagy nem úgy élek meg. Talán ezt szeretem benne. Meg azt, hogy csapatmunka. Ha van egy jó csapat, akkor az nagyon jó.

Van az életednek olyan eseménye, ami megállná a helyét egy drámában?

Hát, nem hiszem. Volt szerelmi csalódás, de az mondjuk elég hétköznapi, nem, szerintem nincs.

Akkor, hogy teremted meg azokat az érzéseket a színpadon, amiket egyébként nem éltél át?

Hasonlót éltem már át, csak azokat mindenki átélte, azért gondolom hétköznapinak.

Hogyan alakítod ki a karaktert, amit játszol?

Nem alakítok karaktert. Megpróbálom megérteni és átadni a szerep mondatait, szándékait, gondolatait.

Vörösmarty Színház: Pál utcai fiúk / Fotó: Kiss László

Vörösmarty Színház: Pál utcai fiúk / Fotó: Kiss László

Hogyan állsz neki egy új munkának?

Kicsitől a tágabb fele. Először egy-egy jelenetet próbálok megérteni, hogy ott mik a szándékok. Nehéz ez, mert nem nagyon tanuljuk meg azt, hogyan kell egy ívet felépíteni.

Akkor mit tanítanak az egyetemen?

Gondolkodást leginkább.

Azt hogy lehet tanítani?

Nem tudom, hogy, de valahogy biztos lehet, mert teljesen másképp gondolkodom, amióta bekerültem.

Mi változott?

Amikor bekerültem, nagyon könnyen, első blikkre megítéltem embereket. Sokkal árnyaltabban látom a helyzeteket, talán leginkább ez.

Empatikusabb lettél?

Igen. Meg talán érzékenyebb is. Vagy hajlamosabb a depresszióra.

Miért?

Mert felnőttem. Az egyetem előtt minden móka volt és kacagás, sok szempontból tudatlan voltam, gyerek.

Emlékszel, hogyan tudtad meg, hogy felvettek?

Aha. Este 11 volt, az Ódryn ültünk. Eszter nem tudott dönteni, amikor délután lett volna az eredményhirdetés, ki volt sírva a szeme, kérte, hogy jöjjünk vissza 11-re. De én akkor már tudtam, hogy felvesznek, mert a harmadrostán volt egy feladatunk, a tárgyak bosszúja, amiben egy bohóctréfát kellett csinálni. Én egy szappannal csináltam, hogy szeretnék fürödni, de a szappan mindig kicsúszik a kezemből. Elrontottam, rosszul estem, és felszakadt az állam és akkor elmentünk a balesetire.

Kivel?

Wunderlich Jocóval. Összevarrták az állam. És akkor nekem elmondta a Joci, hogy beszélt Eszterrel telefonon és üzeni az orvosnak, hogy szépen varrja össze, mert színész lesz a fiú.

Hogy reagáltál?

Magamban örültem. Csak magamban örültem.

Hol töltötted a gyakorlatod?

Székesfehérváron csináltuk először A Pál utcai fiúkat, a musicalt. Abban heten benne vagyunk az osztályból. Aztán szintén Fehérváron az Arab éjszakát és a Caligulát. Most legutóbb a 80 nap alatt a Föld körült. De nem szerződök oda.

Hogyhogy?

Nem hívtak. Pécsen vagyok még, vagy voltam. Ott egy előadásra.

Mit csinálsz ott?

Tamási Áron Énekes madarát. Nem ismered?

Nem.

Szép történet. Egy székely mese. Ladányi Julcsival mentünk ketten. Szerelmespár, két ártatlan kis gyerek, gyerekek.

Az milyen volt, amúgy?

Ilyen stresszmentes próbaidőszakom még nem volt. A Varázshegy jutott róla eszembe. Igazi szanatórium. Hét hétig próbáltunk. Az rengeteg idő. Reggel 10-től 13-ig, aztán ebédeltünk, aztán vissza a szállodába. Mert, hogy szállodában altatnak, nem színészház, meg öltöző, nem. Szálloda, szaunával. Olvastam, szaunáztam, csodálatos volt. Meg nagyon szép város Pécs.

Készülsz valamire?

Most épp a szakdogát írom.

Miről?

Sarah Kane.

A Cleansed című előadásotok hatására?

Igen, elég nagy hatást gyakorolt rám, és akkor gondoltam, hogy elmerülök benne. Debrecenben is bemutatták a Blasted-et, volt is belőle botrány, és ugyanezt a darabot megcsinálják Fehérváron is. Pedig nem nagyon játszák itthon. Úgyhogy ebben elmerülök, igen.

Ki a konzulensed?

Zsótér Sándor.

Miért ő?

Ő a Sarah Kane specialista, ő rendezte meg a darabjait először Magyarországon. Valamint vele sokat beszélgettem az elmúlt években, sok mindent tud rólam, így azt remélem, hogy ez segíteni fogja a munkámat. Megköveteli, hogy ne csak hablatyoljak, hanem tényleg gondoljak róla valamit. Ami jó.

Hajdu Péter / Fotó: Éder Vera

Hajdu Péter / Fotó: Éder Vera

Mi lesz jövőre?

Nyíregyházán lesz két bemutatóm az évad első felében, és még egyet elkezdek áprilisban, ami átcsúszik a jövő évad elejére.

Honnan tudod, hogy egy előadás, amiben benne vagy, jól sikerült-e?

Ha nem sikerült jól, akkor érzi az ember belülről, hogy nem tud történni vele annyi minden. Ami persze lehet a saját hibája is.

Van valaki, akinek nagyon adsz a véleményére?

Az osztályfőnökeimére, szüleimére, barátaiméra.

Jól kezeled a bókot?

Jól, szerintem. Helyén kell kezelni, attól függ, ki mondja.

És a negatív kritikát?

Mi számít kritikának?

Neked mi számít annak?

Nem tudom. Nem szeretem ezt a szót, hogy kritika. Úgy gondolom, az egyetemen inkább tanításokat kaptam tőlem sokkal nagyobb tudású emberektől, ha pedig egy rendező fogalmaz meg kritikát, akkor az szimplán egy instrukció.

Jól viselted, hogy kevés szabadidőtök volt?

Volt egy párkapcsolatom, aminek vége lett emiatt, elsőben. De egyébként jól.

Mit csinálsz, amikor ráérsz?

Sokat vagyok a szerelmemmel. Elmegyünk enni. Filmezünk. Olvasok, zenét hallgatok. Szeretek egyedül lenni, egyébként.

Mondj három könyvet, ami fontos neked!

Iskola a határon. Valamint van egy kortárs norvég mű, ami nagy hatással volt rám: Karl Ove Knausgard: Harcom. Nem tudom, hallottál-e róla, egy hat kötetes regényfolyam. Még nincs mind lefordítva. Non-fiction, életrajzi regény. Miután elolvasod, azt érzed, hogy jobban ismered a fickót, mint magadat. Nagyon jó.

Hogy bukkantál rá?

A facebook feldobta.

Ügyes algoritmus.

Igen. Most elkezdtem tudatosan építeni a saját házi könyvtáramat. Sok könyvet vettem, remélem lesz időm elolvasni is őket. A szakdoga leadása után elkezdem Az eltűnt idő nyomában-t, úgy tervezem.

George & Cole / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

George & Cole / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Vannak ilyen kis céljaid?

Nyáron szeretnék utazni a szerelmemmel és a barátaimmal. Nagy bakancslistám nincs. Persze, nagyon kiugornék ejtőernyővel egy repülőből.

Mániád van?

Szerintem van egy kicsi tisztaságmániám. Például ez itt (körbe mutatja a szobát a kamerán keresztül), ez már borzalmas, szörnyű.

És akkor nem állsz neki takarítani?

Nem, mert hatan lakunk itt, ez az egyetlen közös tér, és senki más nem figyel rá, naponta takaríthatnék, úgyhogy inkább kevés időt töltök itt kint.

Nektek jó osztályotok van, nem?

Igen. Eszter nagyon jó ebben, összeválogatni különböző embereket, hogy jól működjenek együtt.

Gondolod, hogy a válogatáson múlt?

Szerintem igen. Persze, mint mindenhol, nálunk is voltak feszült időszakok, de akkor sem egymást martuk. Nálunk nem nagyon voltak balhék, veszekedések. Jó, a nők között biztos, hogy voltak azért, de alapvetően nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és szerettünk is. Szerintem ez Eszter érdeme, és már a felvételinél eldőlt. Van neki egy titkos, kézzel foghatatlan tudása többek között erről is.

Na jó, egy utolsó, mikor érzed magad sikeresnek?

Amikor egy előadáson nem csak felmegyek a színpadra, és hagyom megtörténni, hanem tervvekkel érkezem, és azokat sikerül abszolválnom.

 

Az interjút Kovács Blanka harmadéves dramaturg hallgató készítette.