“A legjobb énem kicsattanó” – Interjú Czvikker Lillával

2019 április 17. szerda, 7:00

Tizenheten végeznek az idén a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakán, Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Az elkövetkező hetekben őket mutatjuk be. Az interjúkat az egyetem harmadéves dramaturg hallgatói készítik.
Budapest- Birmingham, egy óra időeltolódás.  Kissé kalandosan indul ez a Skype- interjú, ugyanis egyikünknek sem volt eszében ez az aprócska időbeli különbség- de hamar feloldódunk, és gyors élménybeszámolóba kezdünk. Két évnyi színműs kollégiumi együttélés után már nem akadunk fenn az ilyesmin.  Lilla bohóckodik. Mint mindig. 

AZ INTERJÚ 2019. FEBRUÁR VÉGÉN KÉSZÜLT

 

Czvikker Lilla

Czvikker Lilla

És Lilla, mivel foglalkozol most? Nos, igen… ha jól tudom, most értél haza próbáról… mit próbáltok éppen?

Kárpáti Péterrel csinálunk egy imprós előadást.

Milyen fázisban vagytok?

Most lett kész a szövegkönyv.

És hogyan dolgoztatok?

Mindenkinek kellett választani egy témát, és azokra inpróztunk.

Te mit választottál?

Az alvásparalízist.

Na, és mi a jelenet?

Azt nem mondhatom meg. Majd meglátod.

Rozsdatemető 2.0 / Rajkai Zoltán, Czvikker Lilla

Rozsdatemető 2.0 / Rajkai Zoltán, Czvikker Lilla

Na, jól van. De most, hogy komolyabb vizekre evezzünk… Vissza tudsz emlékezni, hogy milyen gyerek voltál?

Jééézusom, bűnrossz. Valamiben mindig sántikáltam.

Emlékszel valami csintalanságra?

Hát persze. Annak köszönhető ez a maradandó nyom, itt a jobb kezemen. Szilveszter volt, természetesen nem bírtam magammal, és feltétlenül át akartam vinni egy talpas poharat egyik helyről a másikra. Rohantam mint a bolond, megbotlottam a küszöbben, és beletenyereltem a pohárba. A tenyeremnek ez a része szinte teljesen levált, és amikor vittek az orvoshoz, mindenki kétségbe volt esve, én meg csak azt mondogattam ,, semmi baj, semmi baj.” (nevet)

George and Cole / Czvikker Lilla

Szóval nagyszájúnak nagyszájú voltál- szerepelni szerettél?

Ezt így konkrétan nem tudom, de egy dologra kifejezetten emlékszem. Volt egy film, aminek az a címe, hogy Dzsungelből dzsungelbe, és én mérhetetlenül szerelmes voltam a főszereplő fiúba, akit úgy hívtak, hogy Mimi- Siku. Ő egy dzsungelben felnőtt fiú, aki elkerül New York-ba, ahol megismerkedik egy lánnyal- ilyen tiniszerelem sztori… Na, és én folyton reprodukáltam a szerelmes jeleneteket a filmből. Egyedül toltam nagymamáméknál a kisszobában. Van benne egy rész, amikor a lány veszekszik a szüleivel és azt mondja: ,,Utállak benneteket! Bárcsak mind feldobnátok a talpatokat!” És én egyszer, ok nélkül, berontottam a nagyszüleimhez, akik épp újságot olvastak, és bekiabáltam ezt a mondatot. Aztán becsaptam az ajtót, és otthagytam szegényeket.

Hány éves lehettél?

Tíz körül. Kábé. Aztán elkezdtem énekórákra járni. Van Nagyváradon egy ilyen délutános művészeti suli, aminek van ének csoportja is. Én ezt nagyon sok évig csináltam, aminek köszönhetően megszoktam a közönséget- rengeteg fellépésünk volt, nagyon sokat koncerteztünk. Aztán szerveztek ilyen iskolaprogramokat a nagyváradi színházban, aminek keretein belül megkaptam a Dzsungel könyvében Tuna szerepét. Az volt az első ilyen, hogy ,, na most akkor Lilla színészkedik”. Ott akkor eldöntöttem, hogy tulajdonképpen nagyon szeretnék ezzel foglalkozni, aztán érdeklődtem, hogy hol lehetne, meg mit, és végül itt kötöttem ki. Jelentkeztem zenés- színész szakra, egyik forduló követte a másikat, és valahogy felvettek.

Koldusopera

Koldusopera

Volt még valami más terv is a színjátszás mellett?

Készültem orvosnak- odáig jutottam, hogy biológia órákat vettem. De hát egyáltalán nem konyítottam annyira hozzá, hogy valami legyen is belőle. Készültem még építészmérnöknek és lakberendezőnek. Ez a három. De egyiket sem éreztem valójában magaménak. Aztán jött ez, és azt éreztem, hogy kiteljesedett az életem! (nevetés)

Ez gyönyörű. Majd beleírom az interjúba, milyen teátrális hangsúllyal mondtad ki ezt az utolsó mondatot, jó? És milyen élmény volt a felvételi?

Én nagyon izgulós vagyok. Pláne felvételi helyzetben- ezért nem sikerülnek általában a castingjaim. Ha játszom színpadon, esküszöm nem izgulok annyira, mint ezekben a szituációkban. Jó, bevallom, az első rostán azért is izgultam, mert száz százalékig nem voltam biztos a szövegtudásomban. Az egy másik dolog, amire oda kellett figyelni.

Miért mentél felkészületlenül a felvételire?

Nem mondanám, hogy felkészületlenül mentem, de túl sok volt az anyag és féltem, hogy valamit elfelejtek. Aztán ez másodrostán be is következett. A Fösvényből mondtam egy monológot és a második mondat után teljesen leblokkoltam. Néztem a partneremre, Friedenthal Zoltánra, gondolkoztam, hogy mi legyen, aztán szembefordultam a felvételi bizottsággal, és mondtam, hogy sajnálom, de nem jut eszembe a szöveg. Akkor Máté Gábor megszólalt: „Nem tudja a szöveget, vagy nem jut eszébe?”. A Novák pedig csak annyit mondott – akkor még magázódtunk -, hogy „Improvizáljon, úgyse tudjuk, mi van benne.”. Persze, nem tudják, mi van a Fösvényben, amikor már mindegyikük megrendezte vagy hatszor. Na, mindegy. Elkezdtem improvizálni, aminek az lett a vége, hogy az összes tanár halt meg a nevetéstől. Azt gondoltam, na, itt vágtam el magam – de mégis továbbengedtek. A harmadrosta meg elment a jelenetcsinálással, de nem is az volt a para, hanem inkább az utána következő nyár.

Czvikker Lilla / Fotó: Váczi László

Miért, mi történt?

Az infó érettségimet kihagytam, mert harmadrostáztam közben. És mivel nem volt meg az érettségi papírom, ezért, bár felvettek az egyetemre, a Felvi.hu-n nulla pont szerepelt, ami azt jelenti, hogy nem járhatok az egyetemre. Az egész nyaram sírással és azzal telt, hogy jártam fel Pestre az Oktatási Hivatalba, meg ilyen- olyan kérelmeket küldtem. A Novákék is küldtek levelet, idézem: „Kérem engedjék meg, hogy taníthassuk Czvikker Lillát” sorokkal. Végül úgy jöttem fel Pestre és úgy költöztem be a koliba, hogy lehet, hogy másnap felhívnak, hogy nem fogadták el a jogorvoslati kérelmemet, össze kell pakolnom és haza kell mennem.

Aztán végül minden megoldódott és kezdhettél a Színműn. Hogy ment a beilleszkedés, milyen volt az első év?

Az első év első felében egyáltalán nem vettem részt az egyetemi életben, azt sem tudtam, hogy van egy büfénk. Akkor jöttem rá, hogy van élet, amikor egyszer mentem le a lépcsőn, és összefutottam Józsa Betti osztálytársammal a büfénél- benéztem, és láttam, hogy tök nagy buli van. Egyébként én elég önállónak tartom magam, szóval maga a pesti egyedüllét nem okozott gondot. Persze, voltak nehezebb napok, de azzal sosem volt baj, hogy egyedül kellett boldogulnom.

Tapasztaltál valami különbséget az itteni és az otthoni létezés között?

Itt mindenki sokkal közvetlenebb volt, mint amihez hozzá voltam szokva.

Ez nem okozott nehézséget? Hiszen, főleg színész szakon nagyon ki kell adnotok magatokat egymásnak, és nagyon sok mindent el kell árulnotok magatokról.

Eleinte nagyon nehéz volt az osztályom előtt jeleneteket mutatnom, és mindig azon voltam, hogy kikerüljem. ,,Jaj, csak a mai mutatáson ne kelljen mutatnom.”. Aztán a következőn megint. ,, Jaj, csak ma ne kerüljek sorra.”. És amikor sorra kerültem, mielőtt megmutattam a jelenetet, elkezdtem magyarázkodni. Aztán amikor megmutattam, megint magyarázkodtam. Ezen már csak nevettek egy idő után.

Háztűznéző / Keresztes Tamás, Czvikker Lilla

Háztűznéző / Keresztes Tamás, Czvikker Lilla

Ez mikor és hogyan múlt el?

Amikor kettősök voltak, meg többen voltunk egy jelenetben és lehetett kire támaszkodni, könnyebb volt. Akkor még annyira tapasztalatlannak éreztem magamat, plusz az is közrejátszott, hogy az osztályból mindenkinek volt valamilyen színházi múltja, jártak színészképzőbe, drámaiskolába, csináltak ilyen dolgokat… én sosem csináltam ilyeneket azelőtt. Azt gondoltam, nem vagyok elég eredeti, és hogy nincsenek is ötleteim.

Mit tartasz az erősségednek? Akár a munka során, akár emberileg…

Elég kitartó vagyok és határozott. Szerintem az embernek elsősorban saját magát kell szeretnie ahhoz, hogy bárki mást tudjon, és hogy ha saját magadat szereted, akkor a birtokodban van egy olyan mértékű egészséges önbizalom vagy magabiztosság, ami szerintem nagyon fontos ezen az egyetemen. Ettől talán megerősödsz. Bármikor kaptam egy kritikát, mindig tudtam magamon nevetni. Soha nem sértődtem meg. Mindig próbáltam kiszűrni belőle azt, ami nekem tényleg fontos, és elengedni a többit.

Milyen munkák várnak rád mostanság?

Most lesz két bemutatóm márciusban- az egyik a Katonában a Rozsdatemető, amit Máté Gábor rendez, utána pedig a Tűznyelők, amit Kárpáti Péter. Áprilistól pedig elkezdek próbálni Miskolcon.

Elégedett vagy?

Munka szempontjából és a feladataim szempontjából, amik rám várnak, elégedett vagyok. De ez az énem, ami most van, talán nem a legjobb.

Chicago

Kosik Anita, Czvikker Lilla / Chicago

Miért? Milyen a legjobb Czvikker Lilla? Hogy írnád le a legjobb énedet?

A legjobb énem az kicsattanó, nagyon sokat beszél, nagyszájú… Most vannak olyan napjaim, amikor csak fekszem az ágyban. Folyton az az érzésem, hogy a régebbi időkben kellett volna élnem. Gyakorta vannak történések az életemben, ami miatt azt gondolom, hogy ez most azért nem tud megtörténni, vagy ez most azért van úgy ahogy, mert túl későn jöttem erre a világra. Mintha bizonyos helyzetekről lekésnék. Együtt dolgozom vagy találkozom idősebb színészekkel, akik folyton sztorizgatnak a régi időkről, én meg tátott szájjal hallgatom, és azt gondolom, hogy miért nem éltem én is akkor. Azt hiszem, visszavágyom oda, amit nem is ismerek. Szóval nagy szükségem lenne egy időgépre… Pedig amúgy lenne mit csinálnom, kreszre tanulni, szakdolgozatot írni.

A szakdolgozatodat miről írod?

A Fehér Elephantról (is). A címe, hogy „A néző, mint kritikus”.

Miért pont róla?

Fogalmam sem volt róla, ki ez az ember, csak mesélték a srácok, hogy jár a vizsgáinkra, úgy emlegették, hogy az a „kendős fazon”. Aztán megismerkedtünk, és utána írt nekem Facebookon, hogy elküldje a blogját. Onnantól kezdve az összes kritikát, amit írt, elküldte nekem is. Rólam mindig olyan szépeket írt. Sokan úgy hívták, hogy A néző, és ez tök igaz szerintem. Mindent megnézett. A csúcs az volt, amikor Nyíregyházán játszottam és odautazott, hogy megnézzen. Mindig csodáltam azért, amiért olyan odaadó. Kitartott amellett és azok mellett, amiben és akikben hitt. Amellett, ami neki a jó színházat jelentette. Azt gondoltam, muszáj róla írnom valamit. Róla alig tud valaki bármit is. Ő mindenkiről tudott mindent.

Ez tök szép. És mondd csak, mikor voltál a legbátrabb?

Tudod te azt.

Nem.

Nem fogom kimondani. Ezt nem lehet leírni, nem szabad.

Na'Conxypanban hull a hó

Na’Conxypanban hull a hó

Mondd el, nem írom le.

Tudod, amikor…

Nem tudom.

Amikor valamilyen félelmemet legyőztem.

Például?

Például félek háttal menni, háttal futni, félek fejjel lefelé lenni. A mozgásórákon ezeket mindig egy kicsit legyőztem, pláne Szentiványi Kinga óráin, amikor mindenféle emelések voltak, meg ilyen agyba-főbe dolgok. Amikor megcsináltam azokat, mindig olyan jól éreztem magam utána.

Csinálnál valamit másképp?

Igyekeznék sokkal bátrabb lenni. Azt gondolom, hogy sokat tanultam – mert én tényleg a nulláról indultam -, de még többet tanulhattam volna, ha nincs bennem ez a folytonos izgulás. Aminek viszont nagyon örülök, hogy ez alatt az öt év alatt nem veszítettem el azt, aki voltam. Csináltam hülyeségeket, voltak kilengéseim, de nem lettem más. Felnőttebb lettem, tapasztaltabb, érettebb, de nem veszítettem el önmagamat.

 Czvikker Lilla

Czvikker Lilla

Mit kívánsz magadnak a jövőre nézve?

Egy filmszerepet. Adjanak már egy filmszerepet! Ez az első, második és a harmadik kívánságom.

Ezt majd beleírom az interjúba, hátha valaki megszán. Mit tanácsolnál annak az embernek, aki erre az egyetemre készül?

Hát. Sok sikert. Használja ki, és facsarja ki belőle a legtöbbet.

Van mit?

Van.

Az interjút Vass Szandra készítette.