“Remélem, sikerül a katarzist is előhívni” – Interjú Kubik Annával

2019 május 08. szerda, 7:00

Április 27-én ősbemutatóként vitte színre a Csokonai Színház Zalán Tibor unferlédi című darabját. Kubik Annát a maffiafőnök manipulatív anyjának, Honti Hannának szerepében láthatjuk.

Herczeg Tamás, Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

Herczeg Tamás, Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

– Az jutott eszembe, miután elolvastam az unferlédit, hogy nemrég meg kellett indokolnunk a háborús erőszakról szóló Szétbombázva műsorra tűzését, miközben a hétköznapi élet, ha csak az utolsó két debreceni szerepedet nézzük – Rózsa Mamit vagy most Honti Hannát, a maffiafőnök édesanyjának figuráját az unferlédiben – sokkal kegyetlenebb helyzeteket produkál. Mi volt az első benyomásod a Zalán Tibor-darab kapcsán?

– Ki gondolta volna, hogy egy világ fogja végignézni, miként válik a lángok martalékává a Notre Dame huszártornya? Ennyire kegyetlen jelenetet, hogy az emberek térdre kényszerülnek, a színház nem tud produkálni. Olyat már megéltem, hogy felállva üdvözöltek a nézők egy előadást, de hogy letérdelve imádkozzanak, ezt csak felsőbb erő tudja kikényszeríteni. Az volt az első gondolatom az unferlédi elolvasása után, hogy ez a darab annak az aljasságnak a tükre, ami ma zajlik a világban. Míg régebbi korokban arra tettek kísérletet, hogy felépítsenek személyiségeket, ma a személyiség lerombolása zajlik minden szinten, leginkább a manipuláció fegyverén keresztül. Nemrég a Hitelben olvastam egy tanulmányt, hogy a manipulációt épp a manipuláció tárgyai, vagyis mi magunk várjuk el, sőt örömmel tesszük ki magunkat ennek, hisz mi magunk várjuk el, hogy gondoskodjanak rólunk, törődjenek velünk…

Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

Kubik Anna /  Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

Az unferlédi arról szól, hogy egy ember személyiségét leginkább azzal lehet lerombolni, ha elvesszük a nyelvét és a józan, emberi gondolkodását. Ezt a folyamatot mutatja be Zalán Tibor, méghozzá nagyon csavaros technikával, először látjuk a végeredményt és lassan, fokozatosan jutunk a történet elejére. Időben visszafelé halad a színdarab. Lassan bomlik ki, hogy ki is volt az a tiszta, szép ember, akit tönkretettek. Ez a jelenség komoly erőkkel zajlik ma a világban, és nem csupán az ember fogyasztói ösztönlénnyé való züllesztésének céljából. Az én szerepem kapcsán világossá válik, hogy nem is az anyagi okok játszanak főszerepet, hanem tisztán „kútmérgezésről” van szó. Honti Hanna a tipikus mérgező szülő esete. Nem is olyan régen hallottam a hírekben, hogy Miskolc környékén, de más falvakban is olyan mennyiségben fogynak a szintetikus és egyéb, tisztázatlan eredetű, összetételű drogok, hogy nagy számban születnek egy kiló alatti gyerekek, ami elképesztő. Erről nem lehet nem tudomást venni. A színháznak a szörnyűség megmutatása mellett, persze, az is feladata, hogy ne csak káoszt okozzunk a nézőben a sokkoló valóság felmutatásával, de ellenpontozzunk is. Remélem, sikerül a katarzist is előhívni előadásunkkal, hisz megismerhetjük azt a lányt is, aki alanya lett ennek az emberkísérletnek. Muszáj hinnem abban, hogy a világ nem velejéig romlott, ha tisztaság, szépség nincs jelen a világban, akkor nem is érdemes élni.

Bakota Árpád, Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

Bakota Árpád, Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

– Kelet-európai történetnek látod az unferlédit?

– Szerintem az egész világ küszködik most, egy új világrend, újfajta háborúk, a bolygónk fenntarthatósága érdekében tett erőfeszítések közepette, s legfeljebb erőteljesebb a világ azon részein, ahol nyomorultabb a világ. Mindenütt jellemző ez az emberkísérlet. Ezért ilyen szívszorító.

– A te figurád, a maffiafőnök anyja, ennek az egész gonoszságnak a legfőbb konspirátora?

– Talán ő az, aki drogok nélkül is cinikusan gonosz és kegyetlen. Az ő frusztráltsága érezhető, hisz egy személyiségzavaros nő, aki képes tönkretenni a gyereke múltját, jelenét, sőt a jövőjét is. Születésétől fogva felhasználja a gyermekét, aminek, úgy gondolom, mindig valamilyen alapvető személyiségzavar az oka. Szerintem ez egy boldogtalan, kielégületlen ember. Kiderül, hogy a férjével semmiféle szerelmi kapcsolata nem volt, de szerintem az egész életéből hiányzott a szerelem, vagy ha voltak is emberi érzései, már feledésbe merültek azok… miközben pénz, paripa, fegyver, minden a rendelkezésére állt. Honti Hanna az a fajta szülő, aki a gyerekén keresztül éli meg a torzult hatalmi vágyait. Ahogy tönkreteszi a fiát, az egészen aljas és becstelen: folyamatosan vicc tárgyává teszi, leszólja, nincs egy jó szava hozzá, nincs érzelmi biztonságban mellette a gyereke, nem ad szeretetteljes hátteret neki. Háborút folytat vele gyerekkorától, így a fiú továbbadja ezt a kegyetlenséget. A legborzasztóbb, hogy kiirtja belőle a szerelmet is.

Bakota Árpád, Kubik Anna, Herczeg Tamás / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

Bakota Árpád, Kubik Anna, Herczeg Tamás / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

– Olyan részletességgel vázoltad az anya figuráját, jellemét, hogy az az érzésem, le nem írt, ki nem mondott mozaikokból építetted fel…

– Bele van ez óvatosan csempészve a darabba, én is onnan veszem, csak a sorok között kell olvasnom. Ez a színdarab nem úgy van megírva, mint egy reális színmű. Igazából egy filozófiai tézist kell megtestesítenünk. A manipuláció darabját. Mindenütt megmagyarázza Zalán Tibor a cselekedetek motivációját. Kaptunk egy pulóvert és vissza kell bontani a fonalat.

– Okoz nehézséget, hogy időben visszafelé haladtok?

– Nehéz. Nem is voltam még ilyen módon felépített színdarabban. Gondolkodtunk rajta, hogy a néző számára mi teszi a történetet követhetővé, hisz csak apró utalások vannak, amit ha nem vesz észre valaki, akkor nem egyszerű visszafelé gondolkodni. Persze igyekszünk kapaszkodókat adni majd. De az a veszély szerintem mindenképp jelen lesz, hogy ha rájön a néző, hogy visszafelé ugrálunk, majd elölről szeretné látni a történteket.

Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

Kubik Anna / Csokonai Színház: unferlédi / Fotó: Máthé András

– Mit gondolsz, érzelmileg megérinti majd a történet a nézőket?

– Sokkolódnak majd, de persze a nézőre van bízva a hatás, hogy végig tudja-e gondolni, hogy mi történik a színpadon és van-e része neki magában ilyen emberi játszmában. A világ valóban nem változik, csak az eszközök mások. Mindig is bódították magukat az emberek, és mindig éltek azzal a lehetőséggel is, hogy lealacsonyítsanak másokat. Fel kell készülnie a nézőnek lelkileg, mert nagyon durva trágárság van a darabban, amit rossz látni, hallani, főleg egy ilyen pici térben, egy személyiség nélküli rongycsomót. Magam is nehezen viselem. Remélem, elgondolkodunk majd arról, mit engedünk be az életünkbe, s mit nem…

Kérdezett: Vajland Judit / Csokonai Színház