“Egy felnőtt játszótérre hívtam a táncosokat” – Interjú Nagy Csilla koreográfussal

2019 május 21. kedd, 7:00

AMőBA – az örökké változó Egység címmel mutatta be rendezését a táncos-koreográfus Nagy Csilla a Jurányi Házban május 11-én. A közel egyórás előadásban arra keresik a választ, lehet-e tét nélkül játszani. Az interjúban mesélt a címválasztásról, az alkotókról, és arról is, mi köze egy kvantumfizikai cikknek a munkájukhoz.

Nagy Csilla / Fotó: Tóth Mátyás

Nagy Csilla / Fotó: Tóth Mátyás

Az amőbáról először a stratégiai játék jut eszembe. Az előadásnak mennyire lesz köze a táblás játékhoz?

Sokáig ez csak a fantázianeve volt a projektünknek, amíg nem találok egy jobb címet, de végül megtartottam. Kíváncsi voltam, hogy az embereknek mi fog eszébe jutni az amőbáról, ugyanis egy cím nagyon erősen behív dolgokat. A klasszikus OX amőbajátékhoz annyiban van köze, hogy a játékosság megjelenik a darabban. Azt szoktam mondani, hogy egy felnőtt játszótérre hívtam a táncosokat, ahol kialakultak a közös szabályaink, amik mentén táncolnak. Azt szeretném, hogy ez mindenkinek jó érzés legyen. A játékhoz kapcsolódóan a munka során felmerült bennem, hogy vajon lehet-e tét nélkül játszani, úgy hogy nincs cél, hogy van-e olyan játék, ahol egyszerűen csak a játék öröméért játszom. Másrészt az amőba egy egysejtű lény, a görög szó változást jelent. Nincs konkrét alakja, kiterjeszti az állábait, nagy százalékban víz, folyamatosan alakul, sosem ugyanaz, képileg ez volt nagyon erős számomra a címválasztásnál.

Hogy állt össze a csapat? Milyen szempontok alapján válogattátok ki a táncosokat?

Tartottunk egy nyilvános, egynapos workshopot decemberben, ahol különböző gyakorlatokat végeztek a táncosok. A visszajelzések alapján jól érezték magukat, nem versenyhelyzetként élték meg, hogy vajon kit fogunk kiválasztani. Külön öröm, hogy azoknak is jó élmény volt, akik végül nem kerültek a produkcióba. Ez ugye összecseng azzal, amit az előbb említettem, hogy van-e tét nélküli játék. Bakó Tamás alkotótársammal végeztük a válogatást. Fontos volt, hogy tánc technikailag milyen tudással rendelkeznek a jelentkezők, és az is, hogy olyan embereket válasszunk ki, akik tudnak egymáshoz kapcsolódni. Akik bekerültek az Amőbába, elég különböző helyekről jöttek, ami nekem szempont is volt, bár nehéz a különbözőséget összehangolni. Van, aki színházból jön, táncból, cirkuszból, van, aki már többet improvizált, van, aki nagyon karakteres, dinamikus, van, aki visszafogott, introvertált, a fizimiskájuk, a személyiségük is különböző. Cél volt, hogy egy színes csapatot lásson a néző, hogy egy hétköznapi társaságnak tűnjenek első ránézésre, aztán persze tudjuk, hogy táncolni fognak.

AMőBA - az örökké változó Egység / Fotó: Tóth Mátyás

AMőBA – az örökké változó Egység / Fotó: Tóth Mátyás

A darab leírásában az olvasható, hogy előre megírt forgatókönyv nélkül dolgoztok? Ez mit jelent?

Vannak ún. mozgás minőségek, pl. a Hullám, vagy a Push (tolás-nyomás). Minden minőségben hosszasan elmélyülünk, a fizikalitást belső képek felidézésével közelítjük meg, egyfajta imaginációs technikát alkalmazva. Mondjuk a hullámnál: ugye a testünk elég nagy százaléka víz, képzeletben ezt a folyadékot utaztatjuk a testen belül, majd ezt a vizes töltetet-áramlást kiterjesztjük a testen kívülre is. Így azt az illúziót szeretnénk megteremteni, hogy egy óriási és végtelennek tűnő víztömegként mozog együtt a 7 ember, ahogyan az óceán is hullámzik. Hogy hogyan jelennek meg a minőségek, az energiák, miből mi alakul ki, és hova vezet, mi lesz a történet – amúgy nincs konkrét történet -, mi a folyamat, az milyen üzenetet vagy inkább érzetet/hangulatot fog átadni a nézőnek, az mindig abban a pillanatban dől el, hogy ők milyen döntést hoznak. Tehát vannak panelek, van sok szín, amiből lehet festeni, de hogy ebből mi fog kirajzolódni, az a táncosokon múlik, szabadon van hagyva. Fontos megemlítenem, hogy a darab inspirációs alapjai a Skinner-féle technika, amit Gál Esztertől tanultam és a tajcsi-csikung, amit pedig Goda Gábortól. Az Amőba valahol a 2015-ben Lábán Rudolf – díjra jelölt Öböl című darabunk (duett előadás Varvra Júliával) továbbgondolása.

AMőBA - az örökké változó Egység / Fotó: Kővágó Nagy Imre

AMőBA – az örökké változó Egység / Fotó: Kővágó Nagy Imre

Van irányítója a csapatnak?

Épp nemrég olvastam egy kvantumfizikai aktivista írását, nagyon megörültem, hogy tudományos alapokon is kutatják azt, amivel mi is foglalkozunk. Azt az állapotot keressük, ezt úgy írták a cikkben, hogy a közmegegyezéses valóság, amikor nem az ego dönt, hanem van egy olyan közös tudati állapot, amiben elkezdenek kialakulni úgy a döntések, hogy azok maguktól értetődőek lesznek. Ennek a receptjét keressük, hogy hogyan lehet ezt elérni és fenntartani. Amikor sikerül ebben a tudatállapotban komponálniuk, akkor az egész látvány varázslatos, szinte kitapintható az az energia, ami áramlik köztük és egészen kiterjed a térbe, a nézőkig eljut.

Ehhez azért idő kell, gondolom.

Egyrészt idő, másrészt meg kialakulnak szerepek, valaki jobban szeret vezetni, valaki meg inkább követ.

Baj hogy kialakulnak ezek a szerepek?

Nem baj, de én ezt próbálom kívülről irányítani, hogy hogy lehet ezt egyensúlyban tartani. Mindenkinek éreznie kell annak a felelősségét, hogy mennyit kell ebbe beletennie, hogy ez működjön. Most már egyre személyre szabottan tudom instruálni őket, ahogy egyre jobban megismerjük egymást. Arra buzdítom őket, hogy lökjék ki magukat a komfortzónájukból, hiszen a színház, amit csinálunk, az arról szól, hogy átlépünk olyan határokat, amiket a próbatermen kívül nem biztos, hogy megtennénk.

AMőBA - az örökké változó Egység / Fotó: Tóth Mátyás

AMőBA – az örökké változó Egység / Fotó: Tóth Mátyás

A látványvilágot, zenét tekintve mivel készültök?

Fénytervezőnek Vajda Mátét kértem fel. A fény a táncelőadásokban a színházhoz képest sokkal dominánsabb, hiszen nagyon sokszor díszlet nélkül dolgozunk. Jelenleg az a terv, hogy ő valami letisztult, egyszerű dologgal készül, ami finoman és visszafogottan támogatná meg a darabot. G. Szabó Zsuzsanna tervezi a jelmezt. Ő a MOME-n végzett, többször dolgoztunk együtt. Van egy gyönyörű terve, ami most még financiális okok miatt várat magára, ezért egy egyszerűsített változatát láthatják majd a nézők. A ruhák alakulni fognak a táncosokon, utaznak a textíliák. A zenéért Mózes Zoltán és Tóth Mátyás felel. Mózes Zoltán fog élőben komponálni a Tóth Mátyás által megírt zenei motívumokból, a táncosokra hangolódva dj-zni.

Terveztek folytatást?

Az Amőbában résztvevő táncosok tulajdonképpen „kísérleti egerek” egy módszer kidolgozásában, amely módszer utazna különböző helyekre, akár külföldre is. Újra és újra összehívott emberekből állna elő újra és újra a produkció. Szívesen mennék ezzel a csapattal is, de kíváncsi vagyok, mi van akkor, ha minden helyszínen ismeretlenekkel áll össze a darab.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte