“Egy jó mű képes megmutatni az érem két oldalát” – Interjú Mészáros Mátéval

2019 június 19. szerda, 10:04

Az Orlai Produkciós Iroda társulata június 24-én mutatja be Michael Frayn vígjátékát, a Vadméz című darabot Znamenák István rendezésében. A Trileckijt alakító Mészáros Mátéval készült interjú a főpróbahéten.

Mészáros Máté

Mesélsz egy picit a szerepedről?

Egy orvost játszom, ami Csehovnál egy visszatérő motívum. Szerintem azért, mert ő maga is orvos volt. Nyilván abban a korban még nem volt annyira fejlett a tudomány, tehát egy doktornak többször kellett átélnie azt, hogy nem tudja meggyógyítani a betegeit. Sőt… gyakran még azt sem tudták megállapítani, hogy egy-egy ember milyen betegségben szenved, jóval magasabb volt a halálozási arány. Ez annyira foglalkoztatta Csehovot, hogy majdnem minden darabjában van egy frusztrált alkoholista orvos. Ezt játszom én most a Vadmézben. Trileckij egyébként Platonov sógora, a tanító a húgát, Szását vette feleségül. Ebben a verzióban az én karakterem talán nem annyira fontos szereplő, de számomra ettől függetlenül nagyon élvezetes feladat.

Én azt látom, hogy egy picit úgy működik, mintha ő lenne bizonyos események katalizátora.

Igen, ebben van valami. Mindig ott van a többiekkel együtt, aztán persze eltűnik ő is, amikor Platonov egyedül marad, ott már Trileckijnek sincs keresnivalója. Azon a ponton a darab női szereplői kerülnek előtérbe. Ettől függetlenül nagyon jóban vannak, barátok, és nem csak azért, mert sógorok. Egyszerűen ismerik és értik egymást.

Ezek szerint jól álltok így egy héttel a bemutató előtt.

Ezt Znami tudná megmondani, de az biztos, hogy feszültség nincs bennünk. Egyébként sosem áll jól a próbának ebben a szakaszában az ember, de valóban nincs idegeskedés. Előfordul, hogy a főpróbahét stresszesebb, és persze az sem mindig baj, de az sem feltétlenül jó, ha nincs bennünk izgalom. Most azt érzem, hogy azért nincs feszültség, mert nincs rá szükség, nincs okunk rá. Dolgozunk, és közben azt lehet érezni, hogy a hátralévő idő még nagyon sok mindenre elég lesz. Lehet, hogy négy nap múlva nem leszünk ilyen nyugodtak, de most még azt gondolom, hogy nincs szükség idegeskedésre.

Milyen a próbafolyamat? Hogy érzitek magatokat?

Jó, olyan, mint amilyen lenni szokott Znamival (Znamenák István, a rendező – a szerk.). Felkészült, pontosan tudja, hogy mit akar látni tőlünk. Nagyon színészbarát rendező, nyilván azért mert ő maga is színész, aki szeret játszani és sokat is áll színpadon, így olyan instrukciókat tud adni, amikből könnyen tudunk dolgozni, olyanokat mond mindig, amik nagyon hasznosak nekünk. Régóta rendez a játék mellett, így már bőven van gyakorlata abban, hogy amit elképzel, azt hogyan raja fel a színpadra. Látja a nagyobb összefüggéseket, amit mondjuk én, vagy a többi színész nem is figyelünk sokszor. Nagyon jó a hangulat a próbákon, sokat nevetünk, és ez jólesik. Talán csak az zavar minket, hogy egy kicsit meleg van.

Az évad vígjátéka lesz a Vadméz, de azért vannak benne mondatok, amik egészen mélyre tudnak menni. Te is így érzed?

Nem tudom, hogy az évad vígjátéka-e, de tény, hogy bőven van benne olyan jelenet, ami nagyon szórakoztató. Érdekes emberi sorsokat mutathatunk meg majd az előadás közben. Szerintem minden jó mű ilyen, képes arra, hogy megjelenítse az érem mindkét oldalát. A legnagyobb drámákban vagy a görög tragédiákban is van humor, azokban is vannak olyan dolgok, amiken lehet nevetni, és ez fordítva is így van. Egy klasszikus vígjáték vagy egy bohózat valójában tele van drámai pillanattal.

A Vadméz szereplői, elsősorban Platonov, az életéért küzd, de a női karakterek sorsának alakulásán is sok múlik… tulajdonképpen tétje van minden mondatnak. Amikor pedig ez a tét túl nagy lesz, és ez tudatosul a szereplőkben, akkor az a pillanat már nem feltétlenül annyira vicces. Persze egyetlen előadáson sem lehet végig csak nevetni, muszáj pihenni ebben is. A jó előadásnak szüksége van arra, hogy drámai pillanatokat is adjon a nézőknek, amit aztán fel lehet oldani a következő humoros jelenetben…

Szerző: Malik Andrea