“Melózz azért, hogy a saját valóságodat fel tudd építeni!” – Interjú Gáspár Andrással és Hunyadi Mátéval

2019 augusztus 08. csütörtök, 7:00

Augusztus 9-én mutatják be Balázs Ágnes: Petőfi-játék c. darabját Gáspár András rendezésében a Szentendrei Teátrum Nyári Fesztiválján. A darab rendezőjével, Gáspár Andrással és a főszereplőjével, Hunyadi Mátéval (Petőfi) beszélgetett a Pótszékfoglaló bátorságról, a “nem tanított Petőfiről”, a lánglelkű kompromisszumot nem ismerésről.

A PÓTSZÉKFOGLALÓ interjújából:

Melyikőtöknek mi jut elsőre eszébe, ha azt hallja: bátorság?

Máté: Rengeteg minden! A színházban nem lehet bátorság nélkül hozzáállni egy szerephez, hisz vállalni kell a szerep üzenetét – akkor lesz csak jó egy ilyen nagy szerep, ha bátorsággal tudsz abba beleállni, mert csak akkor fog működni. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az embereknek mekkora bátorságra volt anno szükségük, hogy mindezen  dolgokat  véghez tudják vinni – ehhez a mai “bátorságunk” talán fel sem képes igazán érni.

…egész valószínű, hogy ők akkor, ott nem is gondolkodtak azon hipotetikusan, vajon lesz-e bennük elég bátorság megtenni azt, amit megcselekedtek aztán…

András: Mi a pályánkat Balázs Ágnessel – aki a Petőfi-játék szerzője – szabadúszóként kezdtük. ’94-ben kezdőként a Nemzeti Színházba szerződhettünk – ami akkor jelentős dolognak számított, – és Ágnessel ketten színpadra szerettük volna állítani ott, a színházban Weöres Sándor Psychéjét. Össze is szedtük ehhez a szükséges anyagiakat, és a színház igazgatója bele is egyezett, ígéretet tett, hogy ’94 decemberében be is tudjuk majd mutatni a darabot. Egyszer csak kapjuk a hírt: mégsem mutathatjuk be, annak ellenére, hogy már a premier időpontja is ki volt tűzve, mert betettek kettőnket Az ember tragédiájába – statisztának. Erre mi Ágival azt mondtuk, hogy szeretnénk itt hagyni a színházat, felbontani a szerződésünket, és inkább szabadúszóként folytatni tovább – mindezt csakis azért, mert annyira fontos volt számunkra ennek a darabnak az ügye. A kollégák akkor mondogatták is, hogy egy ilyen állást így, pályakezdőként itt hagyni, és a pálya elején szabadúszóként folytatni: kész őrület! Aztán pár évvel később ugyanezek a kollégák már azt mondták: András, olyan bátrak voltatok akkor, azt hittük, pályakezdő szabadúszóként tönkremegy, kisiklik az életetek. Egy ügy mellett vakon kiállni, belemenni – ha valami, akkor talán ez bátorság…

Hunyadi Máté, Gáspár András / ©Gyöngyösi Hunor

Máté: …ahogy a sportban is: egy rúdra felmenni, gyakorlatokat végrehajtani, pörögni, forogni…- ha megvan mindehhez a fizikum, akkor is a bátorság az a tűhegynyi csúcs, ami nélkül mindezek mégsem érnének semmit. Lendületet végy, el merd engedni azt a rudat, és tedd meg azt az adott mozdulatot a levegőben, tudva, hogy utána majd újra megtalálod azt a biztos pontot – na, ez sem tud bátorság nélkül működni.

Mi az a “bátorság-motiváció”, ami miatt most ezt a Petőfi- témát ebben a formában elővettétek, ügyetekké tettétek?

András: Balázs Ágnesnek ez a darab  nagy álma, tizenöt évvel ezelőtt beleszeretett Petőfibe – megcsalva engem, a férjét – éjszakákat töltve Petőfivel, feldolgozva az életét, valami miatt azt érezte, hogy neki ezt meg kell csinálnia! Ez a szerelem lehetett talán a legfőbb motiváció. Majdnem kétszáz Petőfiről szóló könyvet olvasott el, majd az elkészült anyagot odaadta Kerényi Ferenc Petőfi-kutatónak, megkérdezve, hogy érvényes, autentikus-e ez így? Persze néhány momentumot dramaturgiai okokból kivett Ági a Petőfi-történetből – amiben természetesen nem biztos, hogy nekünk van “igazunk”, ám ezt mi vállaljuk is. A Petőfi-kutató mégis azt mondta, hogy helye van, fontos ez a megközelítés, hisz Petőfiről nem feltétlen tanítják ezeket a részleteket, vagy legalábbis nem ezekre helyezik a hangsúlyt. Drámatanárként mindig azt tartottam, tartom fontosnak, hogy úgy hozzuk közel ezeket a történeteket, hogy képesek legyenek megszólítani a fiatal nemzedéket. Miért éreztük, éreztem fontosnak, hogy ehhez a Petőfi-anyaghoz ezt a formát válasszuk? Azt látom drámatanárként – és ez egyáltalán nem biztos, hogy jó, – a mai fiatalok nagyon szeretnek “készen” kapni dolgokat. Konzervsűrítményként, instant fogyasztva a kultúrát. Kevés energiát belefektetve  – helyette azt várják, hogy a sült galamb megérkezzen hozzájuk. Holott, akár a sportot is tekintve, iszonyatos energiát kell belefektetni abba, hogy el tud engedni azt az előbb említett rudat, meg tudj csinálni egy gyakorlatot.

…amiként Balázs Ági is éveken keresztül rengeteg munkát tett  bele, hogy ez a Petőfi-anyag eggyé álljon – még akkor is, ha látszólag az ilyen gyakorlatoktól nem nő a bicepsz, a vádli kerülete centikkel…

András: Így van. Ez az előadás ezt is “üzeni”: rengeteg energiát kell befektedned ahhoz, hogy eredményeket tudj felmutatni, másrészt azt is sugallja, hogy ne fogadd el “késznek” a múltadat, a történelmedet. Ne fogadj el “készen” egy Petőfi-figurát, hanem ismerd meg, küzdj azért, hogy megismerd! Melózz azért, hogy a saját “valóságodat” fel tudd építeni! Ne fogadj el készen kapott, feléd áradó politikai ideológiákat, hanem szűrd át magadon ezeket, hogy felépíthesd a saját, egyéni látásmódodat. Az előadás fizikai-színházi formája egyben ennek is a szimbóluma: dolgozz meg a saját életedért, gondolataidért, szerelmeidért, igazságaidért. Miként Petőfi is megküzdött azért, hogy felépíthesse a saját “világát”.

A teljes interjút itt olvashatja.