“Mi a játékot hívjuk segítségül” – Interjú Meszlényi-Bodnár Zoltánnal

2019 szeptember 05. csütörtök, 9:12

Az alábbiakban beszélgetést olvashatnak Meszlényi-Bodnár Zoltánnal a Nyitott Kör Egyesület vezetőjével a szervezet céljáról, mottójáról, működéséről és a színházi nevelésről. A beszélgetés több részletben olvasható a nyitottkor.hu oldalon.

Kérlek, hogy mesélj nekünk arról, hogy a Nyitott Kör mivel foglalkozik?

Meszlényi-Bodnár Zoltán: A Nyitott Kör alapvetően fiatalok tanulási folyamatát szeretné segíteni és ehhez a színházat eszközként használja. Van is erre már Magyarországon egy kialakult fogalom, a színházi nevelés, színházi nevelési előadás. Mi alapvetően ezzel foglalkozunk. Színházi nevelési előadásokat tervezünk, létrehozunk, és utána ezeket az előadásokat játsszuk. De, hogyha tágabban értelmezem, hogy mivel is foglalkozunk: ahhoz szeretnénk hozzá segíteni a fiatalokat, hogy az ő tanulási folyamataik előre mozduljanak, elmozduljanak, mozduljanak és, hogy fejlődjenek. Alapvetően ez a célunk.

Te hogyan érted azt, hogy fejlődés? Mi az, hogy fejlődés?

M-B. Zoltán: Azt gondolom, hogy egy olyan változás, ami abba az irányba mutat, amely irányba szeretne haladni az adott személy, egyén, közösség, osztály. A fejlődésnek nagyon sok  iránya lehet, hogyha én Észak felé szeretnék haladni, akkor az én haladásomban az a fejlődés, amikor egy Délebbi pontról Északabbi pontra jutok el. De könnyen lehet, hogy valaki más számára, aki Délre halad, ez pont egy fejlődés ellen ható irány lenne. Úgyhogy, azt, hogy mi a fejlődésnem abszolút értekben, inkább csak valamivel összehasonlítva tudom kifejezni. De abban biztos vagyok, hogy a fejlődés, az valamilyen mozgás, elmozdulás. Tehát, hogyha valamibe beleragadtunk, akkor abba a beleragadásból való kimozdulás, akár fejlődés is lehet. De ezt valószínűleg az fogja tudni igazából önreflektív módon elmondani, hogy ez most fejlődés volt vagy nem, aki ebben benne van, vagy esetleg aki erre rálát.

Hogyan tervezhető egy akár 30 főből álló csoport fejlődése?

M-B. Zoltán: Vannak olyan témák, amelyek például életkorhoz kapcsolódóan előbb-utóbb elérik az adott közösséget. Egész más izgatja az elsősöket, mint mondjuk a tizenkettedikeseket. Első osztályban például, a közösséggel való találkozás az egy fontos téma, ez egészen biztos. Azt is mondhatnánk, hogy 12-13 éves kor fölött a szerelem, a párkapcsolat is valamikor fontossá váló téma lesz. Lehet, hogy egyénileg az egyik diák már túl van egy párkapcsolaton, a másik pedig még csak vágyik arra, hogy legyen, de foglalkoztatja őket ez a téma. Tehát ilyen módon egy életkori csoportnak, valamilyen témát, történetet biztosan tudunk ajánlani, ami többé-kevésbé érinti vagy érinteni fogja őket.

Annak érdekében, hogy ezeket a témákat megtalálhassuk, szakértőkkel egyeztetünk, megkérdezzük azokat a pedagógusokat, akik az adott korosztályt tanítják, figyelünk arra, hogy az adott korosztályban levő diákok, saját maguk mit választanak, mivel szeretnének foglalkozni. Visszagondolunk arra, hogy mi az adott életkorban mivel foglalkoztunk és ebből a sokféle adatgyűjtésből, információgyűjtésből próbáljuk azokat a tanulási területeket kiválasztani és meghatározni, amelyekben azt reméljük, hogy nem pusztán csak egy egyéni tanulsággal járhat, hanem akár a közösség számára is egy valamilyen fejlődés lehetősége jelen van.

Játék, színház, nevelés, ami a Nyitott Kör a mottója, mit jelent, illetve hogyan kapcsolódik ahhoz a folyamathoz, amit az előbb ismertettél?

M-B. Zoltán: Amikor egy osztály érkezik hozzánk, akkor mi szeretnénk nyitottak lenni arra, hogy az osztály tanulási folyamatában tudjunk belelépni, illetve ők tudjanak egy olyan terepre érni a segítségünkkel, ahol ők tanulhatnak. Ennek nagyon fontos eleme az, hogy létrejöjjön egy találkozás, hogy találkozni tudjon a téma és az osztály. Hogy találkozni tudjunk mi az osztály igényeivel. Ennek fontos mérője vagy mutatója a bevonódás.

Hogyha egy osztály nem vonódik be, vagy nagyon kis mértékben vonódik be abba a történetbe, abba a lehetőségbe, amit mi kínálunk nekik, akkor csökkeni fog annak a lehetősége, hogy ebben ők tanuljanak. Mert lehet, hogy úgy fogják megélni, hogy mi akarunk tőlük valamit, hogy mi akarunk rájuk erőszakolni valamit, vagy hogy tanítani akarunk nekik valamit. Abban az esetben viszont, ha megtörténik a bevonódás, akkor mint egy felfedező fognak a saját útjukon haladni. Mi ehhez a saját úthoz biztosítunk számukra egy saját terepet, amit érthetünk fizikailag is, tehát a térben is biztosítunk erre egy keretet.

A történetnek is van egy kerete, ami mozgásteret ad a tanulásra, a felfedezésre vágyó diákok számára és hát érzelmileg is, gondolatilag is próbáljuk ezt a fajta teret és keretet nekik olyan módon biztosítani, hogy ebben ők szabadon vagy a saját döntéseiken keresztül mozoghassanak. Ahhoz, hogy a diákok bevonódjanak, mi a játékot hívjuk segítségül.

Azt tapasztaltuk, hogy könnyedén tudunk gondolkodni és az intellektusunkat használni olyankor, amikor teljesen nyugodtak és kiegyensúlyozottak vagyunk. Ám, amikor belekerülünk egy adott szituációba, akkor annyi minden tud minket kibillenteni, kimozdítani, hogy egészen eltérő módon viselkedünk. A játék segítségével, bele tudunk kerülni úgy egy helyzetbe, hogy meg is tudunk élni érzelmileg is, a gondolatainkon keresztül is, fizikailag is meg tudjuk élni az adott helyzetet.A játék nagyon alkalmas arra, hogy szabályokat és biztonságot adjon, ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy többféle dolgot kipróbáljunk.

Kipróbálhatjuk, hogy milyen az, amikor benne vagyunk a szituációban, közben úgy tudunk róla tanulni, hogy vissza tudunk tekinteni rá, hogy mit éltünk meg. A játék tehát abban segít, hogy belekerüljünk egy általunk hasznosnak gondolt helyzetbe, és amikor belekerülünk akkor mi a színház segítségével ennek különböző irányokat tudunk mutatni, különböző kereteket, különböző lehetőségeket arra, hogy mindezzel mit kezdjünk.

Miután megtörténik a bevonódás, ezután tudunk, tudjuk igazából mélyebben, a színház segítségével belevinni a diákokat a történetbe és ebben a folyamatban tudjuk körbejárni azokat a területeket, azokat az érzéseket, a gondolatokat, amelyek alapján majd tanulságokat vonhatunk le saját magunk számára. Reflektíven vissza tudunk nézni, vissza tudunk tekinteni arra, hogy mi is történt és azt gondolom, hogy ez maga a tanulás folyamata, amikor visszatekintek arra, hogy én mit is tettem, mit is gondoltam, mit is éreztem. És megpróbálom a mintázatot és az összefüggéseket ebben felfedezni.

Korábban a színházi nevelésből vettük ide a nevelés szót, tehát a játékból, a színház segítségével. Most ebben a pillanatban most már mi magunk is gondolkodunk azon, hogy talán itt a nevelés helyett lehet, hogy majd egy másik kifejezést fogunk elhelyezni. Mert én nem szeretném, ha azt gondolná valaki, hogy a nevelésnek azt a vállfaját végezzük, amikor ránevelünk valakit valamire, vagy célzottan szeretnénk valamilyen irányba elmozdítani a hozzánk érkezőket. A tanulás(nevelés) folyamata, mondjuk így, a játék és a színház segítségével valósul meg. Ezt fejezi ki ez a hármas mottó.form

Az interjú folytatása és további információk a nyitottkor.hu oldalon.