“A Staféta működőképessé teszi az embert” – Interjú Ifj. Zsuráfszky Zoltánnal

2019 október 08. kedd, 7:00

A IV. Staféta-pályázaton idén először lehetett kiemelt kategóriában a néptáncot fókuszba helyező vagy néptánc alapú produkciókkal pályázni. A 2019-20-as évad első Staféta bemutatója is a kategória egyik győzteséhez köthető. Ifj. Zsuráfszky Zoltán táncos, koreográfus rendezését október 9-én mutatják be a Hagyományok Házában Köszörüljük a Csorbát címen.

Ifj. Zsuráfszky Zoltán / Fotó: Dömölky Dániel

Mesélj az eddigi pályafutásodról!
2004-ben végeztem táncművész szakon, 2017-ben pedig mesterdiplomát szereztem a Táncművészeti Egyetemen. Jelenleg a Magyar Állami Népi Együttes új bemutatójához kapcsolódóan Sóvidéki néptáncokkal foglalkozom. Csángó Örökségem címen beadott dolgozatomban a gyimesi verbunk és féloláhos hiteles tolmácsolásáért 2019-ben elnyertem a Népművészet Ifjú Mestere címet. Az életemben a fő vonal a Magyar Állami Népi Együttes, amelynek már 15 éve vagyok szólistája. Emellett egyre erősödik a koreográfusi és rendezői mivoltom. Tavaly a Magyar Állami Népi Együttes Liszt-mozaikok c. előadásában, amit a Művészetek Palotájában mutattunk be, koreográfusként vettem részt. A koreográfusi lét szorosan összefügg a pedagógusi léttel. Az Erkel Ferenc Néptáncegyüttesnek vagyok a művészeti vezetője, illetve vidéken a Vidróczki Néptáncegyüttesben is tanítok. Fontos számomra a Kárpát-medencében fellelhető folklór kincs, ”adatbázis” átadása, hiszen ez nagy érték, amiből mi, táncosok táplálkozunk. Tanítottam Kanadában és az Egyesült Államokban élő magyarokat is.

Hogyan találkoztál a Staféta-pályázattal?
Kutszegi Csaba keresett meg egy ötlettel, és azzal, hogy idén a néptánc kiemelten fontos ebben a pályázati rendszerben. Hihetetlenül nyitott, intelligens körrel találkozhattam a pályázatnak köszönhetően. A Staféta mozgásteret biztosít, működőképessé teszi az embert, az alkotómunkát. „Stafétásnak” lenni nagy megtiszteltetés és felelősség is egyben. Úgy érzem, ennek a pályázatnak rangja van. Ennek próbálunk megfelelni. Aktuális néptánc-színháznak neveztem el azt, amit csinálunk. Hisszük, hogy a néptáncnak van legitimitása a mai magyar színpadokon.

A Köszörüljük a Csorbát alkotói / Fotó: Dömölky Dániel

Kik az alkotók?
A szövegkönyvet Kisfaludy Sándor Csobánc című elbeszélő költeményéből írta Kutszegi Csaba. Megkapó, színes karakterekkel – a néptánc jó a karakterek ábrázolásában – úgynevezett történelmi mozaikrendszert építettünk ki a darabban, amiben tér-idő átugrása is lehetséges bizonyos NeKü használatával. Szellemes, üdítő, minőségi szórakozásra lehet számítani. Bízom benne, hogy megtalálják a nézők a viszonyulásukat a darab feszegette témához, amiről sokat most nem szeretnék elárulni, de annyit igen, hogy a 15. századtól napjainkig elnyúlnak az idősíkok, így van benne sok utazás tánccal, élőzenével. Árvai György a látványtervező, Szűcs Edit a jelmeztervező. Nagy nevek, boldog vagyok, hogy elfogadták a felkérésünket, és velük dolgozhatok. A zenei világ megkomponálására Gera Gábort kértem fel, akivel 2009 óta dolgozunk együtt, és fel is lép az előadásban. A táncosok a Magyar Állami Népi Együttesben kollégáim, sikerült felkérni őket a különböző szerepekre. Tankó Erika a női főszereplőnk, aki alázatosságával és tehetségével kiragyog a történetből. Fándly Csaba a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze a pozitív főhősünk, alázatos és tehetséges, Medveczky Balázs, a fiatal titán, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, aki mozgásban is kiváló adottságú színész, a negatív főhősünk. Érdekes kísérleti színház, amit csinálunk. Rendezőként ez az első találkozásom a prózai színházzal, így ez nekem kísérlet és kihívás is egyben. Bár a Hagyományok Házában mutatjuk be az előadást október 9-én, szeretnénk utaztatni is.

Ifj. Zsuráfszky Zoltán / Csákvári Zsigmond, kultura.hu

Ki a célközönség?
Beavató előadás felnőtteknek az alcíme, mert vannak benne olyan szövegek, amik gyerekfülnek nem valók. Ifjúsági korosztálytól ajánlott és határ a csillagos ég. Minden generáció megtalálhatja az üzenetet, hiszen egyetemes téma az identitás, a történelmi múltunk értelmezése. Nemcsak a táncszínház szerelmeseinek ajánlom, hanem alapvetően azoknak, akik szeretnek színházba járni. A művészetnek, a színháznak az a feladata szerintem, hogy az embereknek elmondjuk azokat a történeteket, amiket fontosnak tartunk magáról az emberről. A tanulságokat mindenki magának ki tudja mazsolázni.

Kérdezett: Bordás Katinka / Jurányi Latte