“Minden egyes előadás jutalom” – Interjú Szabó Zolával

2019 október 23. szerda, 6:42

Szabó Zolával beszélgettünk indulásról, improvizálásról.

Szó esett a Titkos Társulat előadásairól, amelyek közül legközelebb a 100. előadásához közeledő A Pitbull cselekedeteiben és a Trafóból átköltöző Tótferiben láthatjátok, de az interjúból megtudhatjátok azt is, mivel foglalkozna, ha nem színész lenne.

Hogy indultál el a pályán?

Középiskolába Békésre jártam Gép- és Készülékszerkesztő Technikumba. Egy kollégiumban laktunk mi, szakközépiskolások a gimnazistákkal és a békéscsabai színitanodásokkal. Leérettségiztem, de a technikusi vizsga már nem sikerült. A színitanodások jó fejek voltak, mert megtanítottak nekem tíz verset és gyakorolták is velem. Elmentem felvételizni a Békéscsabai Jókai Színházba, ahova bérlettel jártunk, mindig megnéztük az első felvonást, de a másodikat már a közeli bisztróban töltöttük a buszindulásig, hiszen nagy szó volt kollégistaként kint lenni este 10-ig. Felvettek Békéscsabára, Gáspár Tibor osztályába, ahol megismerkedtem Nagy Zsolttal, osztálytársak lettünk, majd együtt folytattuk a Színművészeti Főiskolán is. Később az Új Színházba kerültem, utána Nyíregyházán töltöttem három évet. Csinálni akartunk egy társulatot, de nem nagyon jött össze, Novák Eszter látta, hogy ebből nagy koplalás lesz, ezért bizonyos embereket elhívott Tatabányára dolgozni. Ott ismertem meg Kárpáti Pétert a Negyedik kapuban, amit Novák rendezett.

Alapítótagja vagy a Titkos Társulatnak. Milyen céllal jött létre és miért titkos?

Visszamenőleg dőlt el, hogy kik az alapító tagok. Alapító tag vagyok, mert van kulcsom… illetve nincs kulcsom, de elkérhetem, hogy bemenjek a Titkos terembe. Ez a társulat inkább keletkezett, nem létrejött. Kárpáti Péter tartja össze az egészet, őt kell megkérdezni a miértekről.

Jutalomjátéknak tűnnek a Titkos előadásai kívülről. Belülről is így éled meg?

Jutalom minden egyes előadás. A Pitbull cselekedeteit 8 éve játsszuk, és nagyon jó egy anyaggal ennyi mindent kipróbálni, messzire elcsatangolni. Az előadás sokat változott ezalatt az idő alatt, hiszen mi is sokat változtunk magánemberként is.

A próbákon Péter, azáltal, hogy nem mond semmit, könyörtelenül rákényszeríti az embert arra, hogy mélyen foglalkozzon a dologgal. A jelenetek vékony vázát megteremti, de hogy azon belül a szerepedet felépítsd, nagyon sokat kell dolgoznod magadban. A Pitbullban nekem most van a legtempósabb, legizgalmasabb időszak, azt hiszem, most találom meg benne igazán a helyem.

Kárpáti Péter híres az improvizációs technikájáról, gondolom, tőled sem áll távol.

Nagyon szeretek improvizálni, szeretem azt az állapotot, amikor nem kell mindenre figyelni. Annyira éles a cél, hogy mindent alá tudok annak rendelni, de amikor én rakok össze egy szerepet, nem tudom ugyanígy megjelölni a célt. Az improvizációban a dolgok megtörténése természetes folyamat, nem kíván olyan sok munkát, mintha írott anyaggal foglalkozom. Létre lehet hozni úgy előadást írott szöveggel, hogy úgy tűnik, mintha improvizáció lenne. Még nem érzem, hogy ezt kimaxoltam volna a Titkos előadásainál.

Mit jelent neked a lassan hétéves Jurányi ház?

Egyrészt a Titkos Társulattal azonosítom, másrészt őszintén szólva kevés olyan ismerősöm van, akiket itt ismertem meg, szóval valahogy a múltbeli ismerősök gyűjtőhelye nekem a Jurányi.

Nemrég volt a Kutyaportéka budapesti bemutatója. A próbaidőszakban a színészek is kint voltak a terepen. Hogyan élted meg?

Újkígyóson nőttem fel, nekem természetes arcok voltak a falubeliek, nem okozott nehézséget találkozni velük. A legnagyobb problémát az előadásban nekem az okozza még most is, hogy személyesen találkoztam azzal az emberrel, akiből Gábor Sára inspirálódott, amikor megírta a karakteremet, és még mindig nem tudok tőle eltávolodni, nem tudom elengedni, mert túlságosan kötődik az előadáshoz.

Mi lennél, ha nem színész?

Volt egy időszak, amikor azt éreztem, pályát kellene váltani, és szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, méghozzá hátrányos helyzetűekkel, azt hiszem, megtalálnám velük a közös hangot, de akkoriban alkoholproblémáim voltak, és úgy nem lehet gyerekek közé menni.

A Tótferi című előadásotok a Trafóból átköltözik a Jurányiba. Kiknek ajánlanád?

Szabad fantáziájú embereknek. Azt vettem észre, hogy ha az embernek kicsit szabadabb a fantáziája, akkor be is tudja fogadni az egészet. A második részt nem tudják értelmezni, ha nem engednek el valamit, ami a „természet rendje”, a realitás, ezért abban akadnak el sokan. De szerintem ez fantáziakondi kérdése.

Szerző: Bordás Katinka