“A Narratíva jelenleg egy gondolatkísérlet, játék” – Interjú Kovács D. Dániellel

2019 november 06. szerda, 6:44

Az újonnan alakult NARRATÍVA színházi alkotócsoport első bemutatója, a Kurázsi és gyerekei kapcsán beszélgetett a rendezővel Bordás Katinka. Kovács D. Dániellel a csapat keletkezéstörténetéről, a tervekről és az premierről is szó esett.

Hogy jött létre a NARRATÍVA, hogy állt össze az alkotógárda?

A NARRATÍVA jelenleg egy gondolatkísérlet, játék. Szűken véve négyünket foglal magában: Hegymegi Mátét, Pass Andreát, Szenteczki Zitát és engem. A Szputnyik után voltam ezerfelé, kerestem, mikor és hogyan lehetne újraszervezni a független lét eggyel szervezetebb formáját, mint a projektről-projektre létezést. A Vígszínház jó tanulópénz volt, remek emberek voltak akkor ott, de amikor ültem a szereposztás felett, és azon gondolkodtam, hogy ha sok meghívott művésszel dolgozhatnék, akkor kiket írnék be, kik lennének az ideális szereposztásban, és az erős átfedésben volt azzal a csapattal, akikkel most dolgozunk a Kurázsin, szóval arra gondoltam, ha ezen kattogok, akkor miért nem kezdem el ennek a lehetőségét keresni. Bemutatóról-bemutatóra nagyon fárasztó összecsődíteni a pályázati pénzeket, a közreműködőket, és kiderült, mivel Mátéval már emberemlékezet óta ismerjük egymást és dolgozunk együtt, Andit még a Szputnyikból ismerem, Zitát a Színművészetiről, hogy gyakorlatilag ők is ugyanebben a helyzetben voltak, hasonló értékrenddel keresgélték azt, hogy lehetne kitörni az egy-egy Staféta vagy egy kollaboráció adta lehetőségekből. Leültünk beszélgetni, hogy lenne értelme közös érdekképviseletet csinálni, nem egymás elől elkönyökölni a pályázati lehetőségeket, hanem egymást erősíthetjük, tudod, mint régen Kaposváron, ahol nagy rendezők egymást nézték és véleményezték, nem felülrendeztek, hanem a másik rendszerét megértve szóltak hozzá. Rájöttünk, hogy mi ezt már csináljuk, csak nem intézményesült formában. Az ízlésünk nem mindig, de az értékrendünk sok tekintetben hasonló. Elkezdtünk agyalni, milyen kilátások vannak egy csapatalapításra azon túl, hogy a puszta túlélést megugorjuk, hogyan lehetne hosszútávon olyan projekteket csinálni, amik túlmutatnak az egyszeri  bemutatókon. Mostanra már másfél év van a négyünk közötti egyeztetésben, kicsiszolódott annyira, hogy türelmetlenek lettünk és elkezdtük csinálni. Buzog a mánia, az alkotási vágy. Mind az alkotótársaktól, a színészektől, a tervezőstábtól, a zenészektől olyan biztatást kapunk, hogy jelenleg ez a bizalom az üzemanyag a dologban.  

Mit vársz a NARRATÍVÁ-tól, mik a tervek?

Középtávon az a következő lépés, hogy fenntarthatóvá tegyük a NARRATÍVÁ-t. Összeraktunk egy évadot, ahol valójában még külön projektek vannak, de társulatról még nem beszélhetünk, csak közös elvek alapján, közös évadkialakítás, és erős átfedés az alkotók és a színészek körében. Ennek a nulladik pontja a Bánkitó Fesztiválon volt, amikor lementünk öt napra improvizálni közösen. Úgy tűnt ott is, hogy képesek vagyunk szót érteni négyen is és a nagyobb stábbal is. Ha minden jól megy, egy-két év alatt ott is tarthatunk, hogy egy stabilabb társulati bázisunk lesz. Célunk, hogy egy kamion platóját átalakítsuk mozgó kamarateremmé. Mind a négyünkben erős a szociális szorongás, jó lenne nem csak a hetedik kerületnek játszani, mert hiszem, hogy az a fajta színház, amit csinálunk, érdekes lehet, ha egyszer csak beparkol egy kisebb városnak vagy falunak a főterére. Viszünk nekik valamit, de nem szociálisan felzárkóztató programra kell gondolni, arra nálunk sokkal jobb egyesületek, alapítványok vannak. Azt szeretnénk, hogy a színházunk ne csak x ezer forintos jegyáron, a belvárosban legyen elérhető.

Mi a szervezőelv az évadok kialakításában?

Az első évben Zita Galgóczi Erzsébet műve nyomán állítja színpadra a Törvényen belül című produkciót, Andi Gogol A köpönyeg című elbeszélése alapján készít előadást A Jelentéktelen címmel, Máté a Negyedik munkacímen készül egy performanszra, amivel szakít a drámafeldolgozások sorozatán. A harmadik évre már szeretnék erősebb együttműködéseket alkotók között, vásári bábjátékot szívesen csinálnék, amihez Zita ért technikailag, Andi  írna valamit, amit Máté vagy én rendezhetnénk, de érdekelne egy félcirkuszos, félbreakes keleti mese Mátéval. Először hozza mindenki a saját mániáját, megmutatjuk, hogyan működünk mi, amikor teremtünk magunknak ilyen fajta szabadságot. Sokan mondták, hogy jó ötlet, de még várnunk kellene. Egy ilyen alkalom után vettem le újra a Kurázsit a polcról, mintha a Kurázsi jól járná körbe ezt az ülök, kussolok, megpróbálok kicsit az árral, de ügyeskedve boldogulni tematikát. Szóval kattanatok, mániák diktálták azt, hogy mivel is foglalkozzunk.

A Staféta pályázat hogyan segíti a munkátokat?

Tulajdonképpen a Staféta rúgta be a dolgot, olyan volt, mint egy robbanóstart, ez fixálta le, hogy elindul a NARRATÍVA. Ezen kívül kaptunk támogatást a Summa Artiumtól és az éves működésünkre is.

Miért lett a név NARRATÍVA?

Amikor a nevünket kerestük, épp egy Saga képregényben láttam egy zsoldos fejvadász klánt, akiknek az volt a nevük, hogy A NARRATÍVA. Megtetszett mindenkinek, ráadásul jót jelent.

Vajon miért dolgozol ilyen gyakran német szerzők műveivel?

Nincs benne tudatosság. Valamit tudnak, ami engem jól mozgat. Kleistnél a szereplők pszichológiájában lévő megfejthetetlenség izgat, amit jó a próbafolyamatokon böködni, kibogozni. A Kurázsi a második Brecht, amit előveszek. Nagyon más a fiatal Brecht Baal-ja, a nagy ecsetvonással felvázolt történetmesélése, mint a Kurázsi hat-hétféle túlélési módozata, amit a különböző karakterek visznek végig. Valójában ilyen bonyolultságú anyaggal még nem foglalkoztam. Kellően sokszínű, szépen jár körbe sok szempontból egy problematikát. Ebben lubickolok, de hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy Brecht német… Talán inkább ahhoz van köze, hogy Brecht a fasizálódó, militáns Németország ellen szólal fel, történetét a 30 éves háború idejére téve, a pusztulat, a káosz világába, egy nagyon zavaros időszakba, ami egy irányba halad. Érdekel, hogy ilyen időkben a kisember hogyan próbál meg lavírozni.

Képzeljük el, van egy lassú sodrású folyó, érezni a levegőben, hogy valami nem stimmel azzal, amelyik irányba megy ez a folyó. Nézzük a darab szereplőit: van, aki azt mondja, hogy szinten tartok, és annyira evezek a folyó ellen, hogy pont egy helyben maradjak, de cserébe le-le szakadnak emberek, a világ pedig hömpölyög. Van, aki gyorsúszásban elindul arra felé, amerre a folyó megy, „Igen? Ilyen a világ? Akkor én duplán ilyen leszek.” Kattrin meg szembeúszik az árral. A végén nem valamelyik karakternek a hibáiról, vagy igazságkereséséről kell gondolkodnunk, hanem arról, hogy lehetne ezt a folyót megállítani vagy megfordítani. Ahhoz viszont nem elég egy-egy úszóbajnok, hanem együtt kellene a nézőkkel közösen összenézni, a világ nem fog változni, amíg együtt nem kezdünk el változtatni rajta. A felszínen maradás megy, mint életstratégia, Kurázsi azt vallja, hogy az a dolga, hogy a gyerekeit átmentse ezen az időszakon, aminek egyrészt igazat adok, másrészt rendkívül bosszant, hogy zsebre dugott kézzel szemlélem azt, hogy rossz felé haladnak a dolgok, hogy azt látom magam körül, kevés cinizmussal, de mindenki beáll a sorba. Ez ellen jó kiáltványnak tűnik a Kurázsi. Érdekes megfigyelni, hogy Brecht figuráinak mik a válaszai.

Amikor megláttam a címet, Kurázsi és gyerekei, arra gondoltam, hogy inkább csak megidézitek Brechtet, vagy inspirációul szolgál, esetleg csak a gyerekek kerülnek fókuszba.

Bíró Bence dramaturggal Ungár Júlia fordítását használjuk, aminek már Kurázsi mama és gyerekei a címe, a Nemes Nagy Ágnes-féle fordítás Kurázsi mama és gyermekei puhaságát, kedvességét kicsit koptatta, ami szerintem jót tesz. Ahogy dolgozunk az anyaggal, egyre jobban derül ki, hogy Kurázsi, mint anya hogyan viselkedik, hogy ez a nő, aki megpróbálja a gyerekeit átmenteni a zűrzavaros időszakon különböző intelmekkel, mint például, hogy „legyen eszed, húzd meg magad, ne látszódjál, mert valakinek feltűnsz és baj lesz, legyél mindig becsületes és akkor túléled ezt a rohadt világot”, szóval érdekes megfigyelni, hogy ezek a túlélési stratégiák, amiket a gyerekei kezébe ad, hogyan teljesednek be a gyerekeken. Például azt, hogy a becsületes embert hajlamosak vagyunk bedarálni. Kattrin végignézi, hogyan nem vezetnek ezek a stratégiák jó irányba, kiáll, üvölt és rikolt, dobol, hogy akár haljon bele, de ő ki fogja mondani azt, hogy megállj. Számomra ezek a stratégiák ugyanolyan érdekesek, mint maga a Kurázsi figura.

Lázár Kati, aki Gothár Péter 1989-es rendezésében Kurázsit játszotta, most kit alakít?

A történet végén egy parasztasszonyt, aki az otthont vagy egy olyan embert jelent nekem, aki nem ezt a vándor kínkeservet űzi, mint Kurázsi, tehát egy másik családmodell anyja, alternatív anyafigura. Az is érdekel, hogy Lázár Kati, hogyan találkozik Pető Katával, a jelenlegi Kurázsival, aki a fiatalos hevületével megy tovább, amikor már igazán bevallhatná magának, hogy meg kellene állni. Nekem egyébként is fiatalabb Kurázsi, mint a legtöbb színpadi adaptációban, amibe belefutottam. Szerintem erősen dolgozik még benne a szexus. A gyerekek szerepében Piti Emőkét Kattrinként, Eilifként Kárpáti Palkót, Stüssziként pedig Fekete Ádámot, a tábori szakácsként Hajduk Károlyt, Egger Gézát tábori papként, Kurta Nikét Yvetteként láthatjuk, hárman srácok, Koroknai Sándor, Váradi Gergely eh., Samudovszky Adrián eh. a fanatizált katonaságot adják ki sok szerepből.     

Kurázsi és gyerekei bemutató: november 20. 19.00, Radnóti Tesla Labor

Szerző: Bordás Katinka

Fotó: Dömölky Dániel