“Sűrű és sokrétű történet: egyszerre krimi, társadalmi és lélektani regény”

2019 november 13. szerda, 6:42

Interjú Szenteczki Zitával és Bíró Bencével, az Örkény Színház Édes Anna előadásának rendezőjével és dramaturgjával.

Bíró Bence, Szenteczki Zita / Fotó: Horváth Judit

Zita, másodszor rendezel az Örkény Színházban, 2018 tavaszán Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című regényét állítottad színpadra Pionírszív címen, most pedig Kosztolányi Dezső Édes Annáját. Miért erre a történetre esett a választásod?

Szenteczki Zita: Sokféle szöveg került a kezembe, aztán egyszer csak eszembe jutott az Édes Anna. Utoljára gimnazistaként olvastam, de emlékeztem rá, milyen sűrű és sokrétű történet: egyszerre krimi, társadalmi és lélektani regény. Gyorsan újraolvastam és rögtön arra gondoltam, milyen erős kamaraelőadást lehetne csinálni belőle.

Szenteczki Zita / Fotó: Horváth Judit

Milyen aktualitást láttál meg benne?

Sz. Z.: Kosztolányi regényének jelentős politikai változások adják a keretét. A világháborút követően pillanatok alatt darabokra hullott az a társadalmi rend, amit addig a legtöbben sziklaszilárdnak gondoltak, majd egyik napról a másikra a Tanácsköztársaság is megbukott. Most úgy tűnik, egy társadalmi-politikai rendszer ismét évtizedekre bebetonozódni készül. Érdekes belegondolni, mi történne, ha valami jelentős változás következne be, vajon mi lenne az értelmiség és a társadalom egészének reakciója? Az Édes Annában Kosztolányi pontosan festi le, hogy az egyes karakterei miként reagálnak egy ilyen horderejű változásra. Jelentős és aktuális, hogy van egy feminista olvasata is a történetnek: egy tárgyiasított nő, akit mindenki a maga szájíze szerint formálna, de egyik szereplő számára sem egyenrangú ember, végül legyilkoja a gazdáit. És ott van persze a lélektani sík is: Annának az édesanyja halt meg, a gazdáinak pedig a kislányuk. Ezek a hiányok megpróbálják valami teljessé kiegészíteni egymást, hiszen Vizyné szinte gyerekpótlékként kezeli a cselédlányt, aminek következtében Anna is elkezd családként viszonyulni a gazdáihoz, de ez a közeledés kudarcra van ítélve. Ezek együtt teszik izgalmassá és frissé a történetet.

Édes Anna / Fotó: Horváth Judit

Az eredeti mű egy 1919-ben játszódó regény. Azóta eltelt száz év. Hogy lesz ebből ma érvényes színpadi szöveg?

Bíró Bence: Az Édes Annából több színpadi és filmes adaptáció is készült. Volt, amit meg is néztünk, de végül úgy döntöttünk, hogy az Örkény társulatához és stúdiójához igazítva saját szövegkönyvből dolgozzunk. Nagyon jó anyag, mert sok történetszálat ki lehet emelni, amiket egyenként is meg lehet ragadni és ki lehet bontani. Mi úgy döntöttünk, a női szálra, Vizyné és Anna viszonyára fókuszálunk, és a történet emberkísérlet-jellegére. Van itt ugyanis egy lány, aki mindenkinek alárendeltje, mindenki elvár tőle valamit, mindenki formálni akarja valamivé, és aki végül fellázad és gyilkol. Nemcsak pszichológiailag, hanem társadalmilag is érdekes kérdés, hogy hol van az a pont, mikor az alárendeltek – tudatosan vagy ösztönösen – fellázadnak. Ráadásul az úr-cseléd viszonyrendszerről való diskurzus fájdalmasan aktuális ma Magyarországon. Az, hogy a mű eredetileg regénynek íródott, első ránézésre nehézséget okoz, nekünk mégis több szabadságot adott, mint egy drámai szöveg, hiszen magunk dönthettük el mit tartunk meg, mit erősítünk fel és mit hagyunk ki az eredetiből.

Hogyan lehet úgy hozzányúlni egy csaknem százéves irodalmi alkotáshoz, hogy a szöveghűség megmaradjon?

B. B.: Az eredeti Kosztolányi-szöveg a drámaisága mellett rendelkezik egy a szerzőre jellemző líraisággal is, amit igyekeztünk megtartani és végül javára is vált az előadásnak. Végeredményben a szövegkönyv nagyjából 80%-ban az eredeti Kosztolányi-mondatokból állt össze.

Bíró Bence, Szenteczki Zita / Fotó: Horváth Judit

Sz. Z.: Kérdés volt, hogy használjunk-e narrációt, de úgy döntöttünk, ez olyan sűrítésre és jellemrajzra ad lehetőséget, amivel kár volna nem élni. Ezen kívül idő kitágítására törekedtünk. A konkrét történelmi neveket, eseményeket és évszámokat kihúztuk, hogy egyetemesebbé tegyük a történetet. Nem hangzik el például a Tanácsköztársaság, vagy Kun Béla neve a színpadon, mint ahogy az 1919-es évszám sem.

Szenteczki Zita / Fotó: Horváth Judit

A stúdió jóval szűkebb, intimebb tér, mint a nagyszínpad. Ebben az esetben milyen rendezői eszközökkel érdemes dolgozni, hogyan tudtátok a teret az előadás javára fordítani?

Sz.Z.: Mikor Bencével elkezdtünk a szövegkönyvön dolgozni, kiválasztottuk az elhagyhatatlan szereplőket és készítettünk egy listát arról mely szerepek működhetnek egymás pandantjaként. Így állt össze az a koncepció, hogy az Annát játszó Zsigmond Emőke kivételével minden színész két szerepet játszik: egyszer urat, máskor cselédet. Ezzel szerettük volna érzékeltetni a társadalmi szerepek forgandóságát és olykor esetlegességét. Az, hogy Anna mindenen kívül áll, szándékunk volt: más a zenei síkja, nem narrálja magát és ő az, aki folyamatosan sürög-forog, míg a többiek gyakran ülve, egyfajta nyugalmi állapotból játsszák végig az előadást. A tér is ebből a gondolatból fakadt: a díszletként használt hosszú asztal szimbolikájába belefér a pást, a kifutó, de a ketrec is. Ez mind Anna tárgyiasítását hivatott alátámasztani, a nézők pedig mintha csak maguk is ennél az asztalnál foglalnának helyet.

Az előadást Zsigmond Emőke mellett Für Anikó, Epres Attila, Bíró Kriszta, Zanemenák István és Borsi-Balogh Máté játszák. Miért rájuk esett a választás?

Sz. Z.: Mikor Emőke végignézte az előadásfotókat és meglátta a közös képeiket Anikóval, azt mondta: „Jézusom, mennyire hasonlítunk!” – és valóban, akár el is fogadhatnánk, hogy ők anya-lánya páros, bár tudatos szándék erre nem volt. Korban teljesen illenek rájuk a szerepek és tartásban, eleganciában és finomságban nagyon hasonló karakterek. Korábban még csak Bíró Krisztával dolgoztunk együtt a Pionírszívben, de mindenkit ismertem már az Örkény színpadáról. Összességében ők voltak azok, akikről úgy éreztem, hogy jó volna együtt gondolkodni az előadásról.

B. B.: Azt még mindenképpen érdemes elmondani, hogy ebben a csapatban vannak emberek, akik korábban nagyon mélyen foglalkoztak már az Édes Annával, ami segítette a munkát. Znamenák István Patikárius Jancsit játszotta Esztergályos Károly filmjében és nagyszerű volt látni, hogy mennyire segíti Mátét a szerep értelmezésében és felépítésében. Bíró Kriszta pedig maga is készített már Édes Anna-szövegkönyvet, úgyhogy egy nagyon felkészült csapattal dolgozhattunk.