“Nagyon érdekes, emberközpontú, innovatív előadásról van szó” – Interjú Szabó Györggyel

2019 november 21. csütörtök, 14:43

Most csütörtökön, november 21-én 20 órától láthatunk egy igazi unikumot, a török Taldans társulat Dolap c. performanszát Mustafa Kaplan rendezésében a Trafóban.

Az előadásról Szabó Györggyel, a Trafó menedzser-igazgatójával beszélgetett a Pótszékfoglaló.

A Pótszékfoglaló interjújából:

Legutóbb mikor cipekedtél, pakoltál nagyobb tárgyakat?

Az új hűtőszekrényemet kellett beállítanom a helyére, le kellett fektetnem, hogy be tudjam vízszintesbe állítani a lábait. Egyedül voltam hozzá – számomra csupán csak egy „tárgy” volt ez a hűtő akkor, de  elég fontos tárgy. Emlékszem, mennyit kellett töprengenem azon, hogy hol is fogjam meg, hogy ne billenjen ki a maga egyensúlyából, hisz egy hűtőszekrénynek rendesen van súlya, és ha esetleg elejtenéd, akkor az nem igazán tesz jót neki.

A Dolap előadást – amelyben szintén egy hűtő az egyik szereplő – hol, mikor láttad először?

Ezt a konkrét előadást én még csak videón láttam, ám a társulatukról már korábban is hallottam. Általában a nagyobb játszási tradícióval rendelkező nemzetekre, társulatokra szoktuk felkapni a fejünket –  mára viszont igazából már nagy lutrivá lett az, hogy egy-egy előadás a maga saját nemzetére jellemző karakterisztikumával, identitásával hogyan találja meg, avagy egyáltalán megtalálja-e a maga közönségét. A Dolap társulata török. Innen nézve, ha tetszik, kétszeresen is „kockáztat” a Trafó: ma a világban Törökország nem igazán népszerű. Másrészt egy török társulat – legyen az bármiféle is – általában majdhogynem az ismeretlenségbe vész. Budapesten – mint kortárs művészet – török társulat nem is nagyon volt még, legalábbis én nem nagyon emlékszem ilyen eseményre.

…bár a művészet még Törökországban is művészet, és mint ilyen, mindennek ellenére szabad és autonóm…

Persze, magam se gondolom, hogy csupán azért, mert török, más mércét kellene vele szemben alkalmazni. Mégis döntő szempont volt mellettük részünkről az is, hogy tekintsünk szándékosan túl a „fő sodrásirányokon”, így egyben módunk lesz ezáltal egy régi adósságunkat is törleszteni. Ezt a fajta kitekintést szeretnénk folytatni is egy görög társulattal majd januárban. Talán azért is eshetett a videójukat látva a választásom az ő társulatukra – láttam egyébként egy másik, korábbi Mustafa Kaplan rendezést is –, mert nagyon emlékeztet Nagy József korai korszakára a munkásságuk. Mert abban szintén fontos szerepet kapott az asszociáció, a balansz, a súlypont, középpont keresése, az egymásra való figyelem, a tér átértelmezése, a testeknek az egymáshoz való viszonyítása, összemérése, hasonlítása, az esés – és a török társulatnak ebben a munkájában mintha mindez folytatódna… Nagyon érdekes: ebben az előadásban egy kibelezett hűtő úgy jelenik meg, mint egy harmadik személy – animálják, szinte élővé teszik így ezt a hűtőt. Hihetetlen érdekes, meglepő asszociációs sorozatot indítva ezzel el abban, aki nézi. Jó, hogy ezekhez az asszociációkhoz nem szükséges semmiféle előtanulmány, mögöttes háttértudás. Az előadáson és annak előadásmódján keresztül szembetalálkozol a török sajátosságokkal: az egyszerű, a fizikalitásra, a gyakorlatiasságra összpontosító szemlélettel. Míg a török társadalomban szigorú a választóvonal a nemi szerepek között, addig itt, ebben az előadásban ugyanazt csinálja a nő, mint a férfi, és viszont. Filiz Sizanli  építész és Mustafa Kaplan  mérnök előadása olyan minden furcsaságával és a nagyon emberléptékű látásmódjával, mint egy kubista festmény. Minden töredezettsége, folyamatszerűsége mellett vagy  ennek ellenére mégis mindig ugyanazt láthatod.

Azáltal, hogy egyikük építész, másikuk mérnök – azaz alapból egyikük sem „művész” eredendően,  pont magát a művészetet termékenyítik meg innovatív módon, nem?

De, én is ezt érzem. A térrel foglalkoznak ebben az előadásukban – hisz eredendően, „reál” beállítódású mérnökként és építészként a mindennapi munkájuk során is ezzel foglalkoznak -, de mégsem mérőszalaggal, tudományos precízséggel, hanem saját testükkel, mozdulataikkal térképezik fel, töltik meg most ezt a teret. Először fordul az elő a Trafó történetében, hogy egy nemzetközi, általunk meghívott előadás a Házon túl, a környékünkön is turnézik: látható lesz ez az előadás Debrecenben és a szabadkai Desiré Fesztiválon is. Nem is csoda, hiszen nagyon érdekes, emberközpontú, innovatív előadásról van szó, amiben a humor is jelentős szerephez jut.

Folytatást itt talál.