“Az ünnep jellege a fontos” – Villáminterjú Csorba Kata és Rédei Roland színművészekkel

2019 november 24. vasárnap, 8:38

Nem csak töltött káposztából áll a karácsony. Egy olyan ünnep is lehet, ami káoszba torkollik, ha mindent a megfelelési kényszer és a hamis gesztusok irányítanak. Csorba Kata és Rédei Roland színművészek meséltek arról,  hogy látják Varsányi Anna Ünnep című darabját, ami hamarosan ismét terítékre kerül a szegedi színházban.

Ajánló a darab elé:

Egy meg nem nevezett vidéki nagyvárosban az elismert író és hitvese, a rettegett biológia tanárnő a szentestére készülődik. Hazavárják egyetlen gyermeküket, Évát, aki a fővárosban szerkesztőként dolgozik. A szülők várakozással tekintenek az ünnep és lányuk jövője elé, mert Éva – noha harmincötödik évében jár – ez idáig egyetlen udvarlóját sem mutatta be nekik.

A szülők kitartó küzdelmet folytatnak egymással, a férj alkoholista és írói válságban van, a feleség mindenkit irányítani akar, ugyanakkor halálosan féltékeny… Házasságuk korántsem tökéletes, de páratlan humorérzékkel szemlélik az életet.

Szereplők: Szilágyi Annamária, Kárász Zénó, Csorba Kata, Rédei Roland

Rendező: Szilágyi Annamária

Jegyek Itt kaphatók.

Interjú:

Télen-nyáron sikeres az Ünnep. Lehet azért, mert olyan karaktereket kapunk, akikkel könnyű azonosulni. Ti hogyan helyeztétek bele magatok a szerepetekbe?

Csorba Kata: Az általam megformált Éva egy harmincas nő, gyermek nélkül. Ez az egyik konfliktuspont a darabban.  Én harmincöt éves vagyok, és természetesen erősen foglalkoztat a gyermekvállalás témaköre. A másik pont, hogy Éva szerkesztőként dolgozik és szerelmes a munkájába. Ez is közös bennünk, hiszen ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, a színház a legfontosabb az életemben. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem vagyok odaadó szerelemmel a kedvesem iránt. Szerencsés vagyok, mert tiszteli a hivatásomat és jól tolerálja ezt a „másik szerelmet”.

Rédei Roland: Én is jól tudtam azonosulni a karakteremmel szerencsére. Persze nem minden tulajdonságunk közös az általam alakított Zolival. Valószínű, hogy azért is volt könnyű megfogni őt, mert egy jó légkör alakult ki a próbafolyamat során. Színészként megengedhettem magamnak, hogy önmagam legyek. Ebben a csapatban biztonságban érzem magam. Úgy viselkedhetek, ahogy nem feltétlenül tenném egy másik próbafolyamat során. Megengedhettem egy két plusz poént, ami akár segített is nekünk, előhozott új ötleteket.

Milyen az általatok megformált párocska?

Csorba Kata: Annyit elárulhatok, hogy ez nem egy valós szerelmi kapcsolat. Éva egy idő után kiborul, mivel folyton nyaggatják otthon a szülei, hogy mikor lesz végre tartós kapcsolata, és az unokakérdést sem ússza meg soha. Ezt megunva egy jó barátját viszi haza végül az ünnepekre. Mi a civil életben is jó barátok vagyunk Rolival, színpadon többször voltunk már partnerek, ez nagyban megkönnyítette a közös munkát.

Rédei Roland: Akkor jó egy páros a színpadon, ha kevés valódi színpadi akció kell ahhoz, hogy impulzust adjanak egymásnak. Nekünk a darabban kevés olyan jelenetünk van, amikor direkt egymással játsszunk. Inkább mindkét karakter a szülőkhöz húz, velük állunk a deszkákon, Szilágyi Annamáriával és Kárász Zénóval. Ennek ellenére mégis együtt vagyunk, közösen figyeljük egymás érzelmeit. Ez annak a jele, hogy jó páros vagyunk szerintem.

Milyen volt az első találkozásotok a darabbal?

Csorba Kata: Hatalmasakat nevettem. Mikor megtudtam, mi készül, sürgettem Varsányi Annát – a darab íróját -, teljes lázban égve, hogy küldje minél hamarabb, mert el szeretném olvasni. Elsőre rövidnek tűnt, sajnáltam, hogy már a végére jutottam, de később Anna írt még a darabhoz. Úgy tűnt, hogy talán hirtelen ért véget a történet, de egy gyönyörű rendezői ötletnek köszönhetően ez az érzés elmúlt. Szívet facsaró a befejezés, a visszajelzések alapján, ezt a közönség is így gondolja.

Rédei Roland: Emlékszem a közegre, mikor megelevenedtek a mondatok Zénó és Annamari hangján. Akkor szerettem bele a darabba teljesen. Érdekes, hogy nyáron próbáltuk és játszottuk először, mégis tökéletes volt akkor is.

Csorba Kata: Inkább az ünnep jellege fontos, ahogy a cím is üzeni. Mikor az emberek össze vannak zárva, sajnos családi légkörben hajlamosak vagyunk szétszedni egymást banális problémák miatt, nagyobb ilyenkor a feszültség, hogy minden időben kész legyen és persze mindenki jól érezze magát. Ilyenkor szélsőségesebben tudunk viselkedni egymással. Néha kiborítjuk azt a bizonyos bilit, nem történik ez másképp az előadásban sem.

Folytatást ITT talál.

Mikor látható az Ünnep c előadás?
2019. december 26. 15:00
2019. december 26. 19:00 
2019. december 28. 15:00 
2019. december 28. 19:00 
Helyszín: Kisszínház