“Én azt hiszem, bármiből születhet történet” – Interjú Dániel András grafikussal

2019 november 27. szerda, 7:08

Képzeld el, milyen lenne, ha a kufliknak otthont adó rét furcsa lényei egy éjszaka ellepnék a Jurányi Galéria fekete falait… Képzeld el, mi volna, ha ezt nem csak képzelnéd, hanem maga volna a valóság! Megvan? Na, hát tudd meg, ez tényleg a valóság! Ha nem hiszed, gyere, és nézd meg a saját szemeddel!

Dániel András grafikussal, a nagysikerű kufli-sorozat szerzőjével és egyben illusztrátorával beszélgetett Bordás Katinka a Pagony Krétakiállítások keretein belül megvalósuló Eközben az elhagyatott réten… című kiállítása kapcsán, amely december 1. 10.30-tól tekinthető meg a Jurányi Galériában.

Hogy jöttek a kuflik?

Emlékeim szerint egy rajzból indult az egész. Gyerekkorom óta firkálok minden üres felületre, ami a kezem ügyébe kerül, ez mostanáig nem múlt el. Egyszer rajzoltam egy kukacszerű lényt, és amikor ránéztem, rögtön eszembe jutott ez a név: kufli, a kukac és a kifli szavakból összeműtve. Szöget ütött a fejembe, hogy ezzel kellene valamit kezdeni, hiszen ha már neve is van egy lénynek, az már gondolkodóba ejti az embert. Nem kezdtem el rögtön foglalkozni vele, egy időre bekerült a fiókba. Mikor egy idő után újra elővettem, fokozatosan kialakult, milyen legyen a kuflik világa. Úgy döntöttem, heten lesznek, és beteszem őket egy üres térbe, ahol nincs semmi csak ők, hogy ott kezdjenek magukkal valamit. Ez az üres tér egy rét lett, ami az elhagyatott rét nevet kapta a keresztségben. Idővel formát nyertek a kuflik is. Sokféle stáción átestek, míg elnyerték a mai alakjukat. Nemrég mutattam gyerekeknek, hogy milyen állomásokon keresztül jutottak el jelenlegi formájukhoz. Végül nevük is lett, és megírtam róluk az első könyvet.

A kuflik odáig nőtték ki magukat, hogy rajzfilm is készült belőlük.

Igen, a negyedik könyv után a Kedd Rajzfilmstúdiónak köszönhetően elkezdődtek az első film munkálatai. Igazság szerint, amikor elkezdtem történeteket írni a kuflikról, nem gondoltam, hogy ebből egy hosszú sorozat lesz. Főleg, mert a kuflikat rendkívül lusta lényeknek képzeltem el, akik nem csinálnak semmit, és nem igazán szeretik, ha bármi történik velük. Nem sikerült ezt a koncepciót végigvinni, hiszen a könyvekben meg a rajzfilmekben azért időnként muszáj valaminek történnie velük…

Előbb van a rajz vagy a szöveg?

Mindig a szöveg van előbb, bármilyen könyvemről van szó, utána jönnek a rajzok. A kufli könyveknél is megvan az alapszöveg, azt illusztrálom. Viszont a sok apró izé, amikor mindenféle lények bukkannak fel a képeken, és mondanak furcsa dolgokat, azok nincsenek előre megírva, azokat rajzolás közben szoktam kitalálni. Improvizatív játék ez a részemről, hogy azért én is szórakozhassak egy kicsit.

Szerinted milyen a jó mese?

Legjobb, ha a szülő fejből mesél a gyereknek, egyrészt a közös élmény miatt, másrészt meg akkor az a mese tényleg annak a gyereknek szól. Tapasztalataim szerint belekeveredik ilyenkor a mesébe a közös életük, a napi események, amitől még személyesebb lesz a mese. De a felolvasás is nagyszerű. A felolvasott meséből elindulhat egy közös mese, vagy egy beszélgetés… Vannak ezerszer felolvasott mesék, amikbe a szülő bele improvizál, már ha a gyerek hagyja. De gyakran nem hagyja, mert azt várja, hogy pontról pontra, névelőről névelőre ugyanaz a mese hangozzon el minden este. Én azt hiszem, bármiből születhet történet. Például akár egy bádogvödörről is valószínűleg nagyon izgalmas mesét lehetne írni. Magam is szeretek mindenféle lehetetlen figurát szereplőnek választani.

Mondtad, hogy már gyerekként is szerettél írni és rajzolni…

Sokáig volt egy kettős vonzás: írás és rajzolás, és sokáig ott volt egy nagy vagy a kettő között. Valamiért úgy gondoltam, hogy választanom kell, aztán végül a két dolog találkozott a képeskönyvekben, amelyek kiváló terepet nyújtanak arra, hogy mindkét vonzalmamat kiéljem.

Mivel készülsz a december 1-jén nyíló, Eközben az elhagyatott réten című kiállításra?

Úgy gondoltam, hogy kuflikat rajzolok én eleget, ezért elsősorban most nem rajtuk lenne a hangsúly, hanem azon a mindenféle lényen, akik az elhagyatott réten élnek, akiket a falra is úgy rajzolok majd, ahogy a könyvben szoktam, tehát lerakom a ceruzát, illetve jelen esetben a krétát, és abból lesz valahogy egy furcsa lény. Jó sokat szeretnék rajzolni majd ezekből a Galéria falaira.

Kihívást jelent neked, hogy most krétával kell dolgoznod?

Azt hiszem, krétával legutoljára középiskolában foglalkoztam, amikor számomra megoldhatatlan matek példát kellett felírni vele a táblára, illetve mikor a gyerekeim kicsik voltak és krétával rajzoltunk az aszfaltra. De ez más. Izgatottan várom ezt a lehetőséget! Ilyet még nem csináltam.

Kiknek ajánlod?

A gyerekeknek, a szüleiknek, igazából bárkinek… Tudod, a kufli könyvekkel is az van, hogy időnként nagyon meglepő dolgokba futok bele. Találkoztam például egyetemistákkal, akik kufli-partikat rendeznek, buliznak, és közben mennek a kufli filmek…

Be is öltöznek?

Ilyenről még nem hallottam, de remélem, ez is eljön majd! Van, hogy dedikálok, és felnőttek jönnek saját maguk számára aláíratni kufli könyvet. Szóval korra való tekintet nélkül ajánlom ezt a kiállítást azoknak, akik szeretik az efféle furcsaságokat. Egyébként is ezekben a könyvekben igyekszem néhol kiszólni kicsit a felnőtteknek. Persze úgy, hogy azért ez ne zavarja a gyerekeket. Hogy kicsit a szülők is szórakozhassanak…

Min dolgozol mostanában?

Mindig többféle dolgot csinálok. Nagyon szeretnék egyszerre egy dologgal foglalkozni, de valószínűleg ez sosem fog összejönni. Mostanában egy felnőtteknek szóló, hatkezes könyvet írunk Kollár Árpáddal és Csepregi Jánossal, valamint egy mesedarabon dolgozom Somogyi Tamás bábrendezővel a kecskeméti Ciróka Bábszínháznak. A darab alapgondolata Tamástól származik, a történeten a nyáron hármasban gondolkoztunk Veres András dramaturggal, most rajtam a sor: írom a szöveget. Rövid darabokat már írtam, de hosszabbat eddig még sosem, szóval ezen a téren is debütálok a közeljövőben.

Szerző: Bordás Katinka